Siketek vagy némák?

Mindketten elég helyesek voltak.

És akkor eszembe jutott, vajon hogyan él egy ilyen fiatal....mennyivel kevesebbet fog fel a világból, mint én?

Valóban "sérült"-e?

Vesztett-e azzal, hogy a többség kívülállóként kezeli?

Vagy csak én gondolom, hogy úgy kezelik, ő meg valójában tök jól érzi magát?

És persze eszembe jutott, vajon van-e valamelyikőjüknek párkapcsolata.

Nem csak azért jutott eszembe, mert mindketten nagyon helyesek voltak, hanem azért is, mert nemrég olvastam egy riportot egy hallássérült nővel.

Nem jegyeztem meg, hányféle iskolát végzett el és hány országban járt már (sokat és sokban).

Csak azt jegyeztem meg, amit manapság ritkán hallani: hogy tökéletesen megbíznak egymásban a párjával, hiszen úgysem tudnak egymásnak hazudni.

Állítása szerint olyan mértékben kifejlődtek a hallásuk helyett egyéb receptoraik, hogy azonnal kiszúrják, ha valaki a környezetükben (akár idegen) nem mond igazat.

Testbeszédből, tudat alatt érzékelt illatanyagokból, stb.

És élik az életüket, őszintébben, mint általában a "normálisak" teszik.

Tudom, nem kell az őszinteséghez hallássérültnek lenni, de mégis érdekes az, hogy ilyen az emberi természet: ameddig nem nyomja valami súly, nem érzi sürgetőnek magasabb szintre emelkedni.

Akár kommunikációban, akár tanulmányaiban vagy empátiájában.

Néztem ezeket a fiúkat még egy kis ideig, aztán jött a vonatom. Picit elkezdtem őket irigyelni, és a barátnőjüket is - ha van.