Kicsi a lakás, de szeretnék még egy babát! (beszélgetés)
Nálunk ugyanez a helyzet, csak a háromból 2 iskolás. Bizony tanulni azt nehezen tudnak. A könyveiket ha elöl hagyják a pici széttépi. Ha kizárják a szobából, akkor üvölt. Sokszor egymás agyára mennek. Az egyik tv-t akar nézni, a másik játszani szeretne stb. Nagyon nehéz.
Engem itt a fórumon mindenki gyerekszülés pártinak ismer...
De én neveltem két gyereket egy szobába... Hát...
Most hármat nevelek egy két szobásban.
Addig még elmegy a dolog, amíg az egyik nem iskolás. Mostmár nekem a legnagyobb az, és örök gond, hogy nem tud a tanulásra figyelni, mert a fiúk örjöngenek körülötte.. Persze akkor viszek át játékot a másikba, de ezt napi szinten űzni nem egyszerű, mert egyszerre két helyen kéne lennem. A rend már rég ismeretlen fogalom, de nem is ez az idegölő számomra. Sokkal inkább az, hogy nincs egy privát helyem, asztalom, akármim, ami csak az enyém, még az ágyam is állandó hadszíntér...
Szóval hosszú távon csak óvatosan ezekkel a dolgokkal, mert a kapcsolatod, idegeid rámennek. Két gyerekkel már nem olyan, mint eggyel. Nekem az volt a legnehezebb váltás, az 1-ről a kettő... Egész más szuprastruktúrát igényel a dolog...
Akkor ezek szerint úgy nézz ki,hogy már eldöntötted.További sok sikert!
Köszönöm a hozzászólásokat.azért dobtam fel ezt a témát mert valóban fennt áll ez a probléma de nyilván a döntés a miénk.Azt azért szeretném hozzátenni hogy nem kívánok életem végéig ebben a lakásban lakni 4 magammal csak egy ideig.De azért szeretném ide szülni a kisebbiket mert kis korkülönbséget szertnék kettőjük között.Nyilván arra törekszünk hogy legyen egy nagyobb egy praktikusabb.
6 éves koromig hatalamas ikerházunk volt,utána pedig 16 éves koromig 2 szobás 70 négyzetméteres házban laktunk.Hiába volt nagy ház,sosem kaptam meg a törődést,az oda figyelést,a szeretetet!!!!!!!!!!!Éppen ezért mondom,a gyereknek legnagyobb szüksége a szülői szeretetre van,mert hiába a pénz,és a nagy ház,ha mindezt nem kapja meg a gyerek!!!!!!!!Saját tapasztalatból írom!És sajnos úgy érzem,hiába van anyám,hiába volt apám,nekem nem volt családom,és mai napig nem jó a viszonyunk,mintha nem is lenne most se anyám!
szóval én vagyok itt ki lakott 400 négyzetméteres palotában és 30 négyzetméteres lakásban is laktam úgy hogy minden gyerekemnek volt külön szobája és úgy is mikor ez még álom se lehetett ennek a boldogsághoz semmi köze persze mindenki vágyik a többre jobbra a gyerek meg majd kérje magát számon ne a szülőt felnevelkedni meg itt és ott is lehet sőt a szegénységből jövés sok sok példa van rá nem is rossz mert van viszonyítás és küzdési akarat ettől felnevelni gazdagságban is lehet rosszul hány és hány narkos példa stb és szegénységben is remekül erre is sok sok példa van
Normál esetben azt mondanám,hogy sokan laknak 2 gyerekkel ennyi nm2-en,de a te eseted más.
Kis korkülönbséget szeretnél a két gyerek között.Egy helységetek van amit lakni tudtok,ha jól értettem.
A nagyobbik gyereknél lehetnek dühkitörések,sokakat érint a hiperaktivitás is.
Jellemzőek a magatartászavarok,nagyon sokminden előfordulhat az ő esetében.
egy 25 nm-es szobában nem tudod a kicsit mindettől megóvni.Neki aludnia kell majd,ha iskolás lesz szüksége lesz egy nyugodt helyre ahol tanulhat,miközben lehet te épp a nagyot próbálod nyugtatni egy roham során :(
tudjátok már pontosan milyen súlyosan érinti a picurt a szindróma?a 2 véglet nagyon távol van egymástól,ha tudjátok már mire számíthattok,sokkal könnyebb kistesó ügyben is dönteni(mármint hogy mikor jöjjön),és hogy egy helységben mennyire lehet kettejüket együtt felnevelni.
Az egész érdekes,és nagy áldozatot kíván mindenkitől.Persze lehet jönni a sok jó ember kis helyen,meg a szeret a fontos,de majd ha nagyobb lesz a gyerek és a fejedhez vágja,meg külön szobát akar,stb,magyarázd el neki,h sokkal jobb így szeretjük egymást,mintha külön szobád lenne,úgy el lennénk hidegülve.Mi sem voltunk gazdagok,de mind a 4ünknek külön szobája volt.Más életszakaszban vagyunk,nem lett volna jó.Csak egy piti példa,én 18 voltam,húgom,13,másik 8,öcsém 5..nyilván én maradhattam fent a legtovább,és nézhettem olyan műsorokat,amiket ők még nem.Vagy ha jött barátnőm ott aludni,persze ez izgi volt a tesóimnak,és folyton bejöttek a szobába,de tudtuk ha eljön az este mennek külön,nem a nyakunkon lógnak.Fontos h legyen magánszférája egy gyereknek.Pl ott a tanulás,én oké,csak magamba tanulok,de a húgom csak hangosan olvasva,ami viszont már számomra is zavaró lenne.Persze fel lehet sorakoztatni az előnyöket hátrányokat,mert van mindkettő...azt kell megnézni melyik a több...
sok jó kis helyen is elfér
Nekem mindegy ki mit csinál,de ilyen életet biztos nem akarnék magamnak:)
Ez nem hiszem,hogy azért van,mert nagyobb lakásban éltek.Ahogy nőnek a gyerekek,változnak,és az igényik is.Teljesen természetes,hogy egy 17 éves a saját szobájában érzi jól magát,és nem az anyja seggébe lóg mint egy 5 éves.Bizonyos korig jó ha egy szobában vannak a gyerekek,de előbb-utóbb igény van sajátra.Meg persze a szülőknek is.Én nem szerettem volna a gyerekekkel egy napot sem egy szobában aludni akkor sem,amikor születtek.Ez senkinek sem ideális,csakis kényszermegoldás lehet.
Szerintem nem azért volt jobb a kapcsolatotok,mert kisebb lakásban éltetek!Egyszerűen a gyerekek nagyobbak lettek,már a barátaikkal beszélik meg a maguk kis bajait,és a szobájukban kicsit intimebb a hangulat,mint anyával a tévé előtt traccsolgatni :)))
Én tudod milyen boldog voltam,mikor saját szobám lett?huhhuuh ki sem lehetett onnan robbantani!
Olyan boldog voltam,hogy a nővéreim családot alapítottak,és végre lett szobám :D
A magánszféráról meg annyit, hogy az élet természetes velejárója, hogy egy 10 éves gyereknek másra van szüksége, mint egy 17-nek.
Most a hoxán kívül mi tart vissza attól, hogy együtt nézzétek a TV-t, vagy hogy beszélgessetek?
Ezért írtam,hogy el vagyunk kényelmesedve. Különben a tv-re és a lányomra is rálátok a laptop mellől és közbe hallgatom a beszámolóját a tv-ről, a fiam 17 éves és nem óhajt a szobájából kijönni. 7 évvel ezelőtt még egy 32nm lakásba éltünk 4-en,valahogy boldogabb idők voltak,együtt néztük a tv-t,többet beszéltünk,mert nem azzal voltak a gyerekek is elfogalva,hogy a saját kis magánszférájukba éljenek,mert alkalmazkodnunk kellett egymáshoz és toleránsabbak is voltunk egymással.Szerintem kis helyen boldogabbak az emberek együtt,mint egy nagy helyen.
Pizsamástól a takaró alatt pisszenés nélkül, vagy ünnepnapokon, mikor a nagyinál vannak :P Ez a kérdés már az előző oldalon sem érdekelt senkit.
Van egy régebbi magy. film, azt hiszem Psota Irén is játszott benne. Abban volt az egyik jelenet, hogy a férj magából kikelve kipattan az ágyból (majd lelép), hogy "miért kell nekem 10 éve a sötétben a takaró alatt kefélni?!"
Én is így gondolom.Hiába van szeretet,stb,azért egy szobában a gyerekek összezsúfolva felnőttekkel, nagyon nem ideális.És lehet hogy az egészséges gyerek issza meg a levét,főleg amikor már nagyobb lesz.
A családi életetek nem olyan, amilyen, mert nagy a lakás. Ha felemelnéd a feneked, és átmennél beszélgetni a gyerekekkel, akkor rögtön más lenne. Most próbált meg elképzelni, hogy a fiad próbál tanulni, miközben a lányod TV-t néz, neked mez azt kellene hallgatnod. Gondolom, nem azért a konyhában ülsz a lapottal, mert oda van kötözve, hanem mert talán jobb, ha a TV nem zavar. Vagy mert kényelmesebb annál az asztalnál ülni. Csak egy kicsi lakásban nem biztos, hogy lenne hely egy külön asztalnak.
Hááát,és még tanul ha minden jól megy 6-7 évig.Most elsőéves technikus,aztán fősuli.És hát felnőtt ember már,akinek élete is van,amit egyenlőre mi finanszírozunk.Diákmunkát sem egyszerű találni,habár már keresünk.De érettségi évében nem akartuk,hogy dolgozzon.barátnője van,utazások,mindennapi étkezés,ruházkodás...stb.47-es lába van,kész rémség cipőt kapni rá,pláne árban.Mit mondjak még?:-)))Két másik gyerkőccel még ezek előtt vagyunk:D Még szerencse,hogy jóval fiatalabbak.
uhh,ez nem semmi:(, te jó ég!
Vagy épp az mondja, hogy ilyen kicsi helyre ne, aki élt összezsúfolva :P
Hmmm,emiatt pár házasság zátonyra futott már az említett problémákon felül,hogy senkinek nem volt magánszférája,a szülőknek sem.Pedig szükség van rá felnőttként,gyerekként egyaránt.Beteg gyerek mellé pedig egészségeset kényszeríteni,nincs az a magas fokú szeretet,amit ez nem tépáz meg.Habár még nem válaszolt,hogy mi a konkrét baja a picikéjének,mik az Ő kilátásai nagyjából a jövőre nézve.
Nagyon nem könnyű.A fiam az elmúlt tanévben érettségizett,ami ezeken a havi kiadásokon felül még plusz kb 400ezer ft volt.Ebből annyit lehetett volna spórolni,hogy nem kap laptopot 130ezerért.A többi kiadást nem lehetett volna elkerülni.Max ha nem tarunk szűk családi összejövetelt sem a ballagásra,ami 24 emberre kb olyan 120-ba került,de csak mert otthon tartottuk.A többi az iskolai kiadások voltak.Öltöny,ing,nyakkendő,cipő,virágok,ajándékok tanároknak,termek díszítése...stb,egyéb kiadások.Mert amíg kicsik a gyerekek,addig lehet tényleg spórolni,turiból öltöztetni,stb,de később már sokkal többe kerülnek.Ja,és még a szalagavató családi költségei ebben nincsenek bent.Mármint,hogy akkor is összejött a család.
Senki sincs a kérdező ellen,csak az ötlet ellen! :)
de szerintem, nem ti lennétek az elsők, akik ekkora lakásban 2 gyerkőccel lennének:)
szerintem kár volt ezt a fórumot megnyitni, kedves kérdező neked kell döntened, de , mint minden témában úgyis lesznek, akik melletted állnak, lesznek ellene is, sosincs 1 vélemény:)És csak a vita lesz belőle, mert mindig megoszlanak a vélemények
Nem,de még csak nem is gondoltam erre!
Én csak azt mondom,hogy 4 ember ekkora lakásban,nagyon necces!
ezt én még nem látom át, nem vagyok még ebben a helyzetben, így erről tényleg semmi véleményem!De bizti nem lehet könnyű.
További ajánlott fórumok: