Ki keresse a másikat? (beszélgetés)

Szerintem annyira nem vagy fontos neki,ha e-mailben hív meg az esküvőjére.

Vagy most már így szokás,nem küldenek meghívót?

Tényleg nem tudom.

hidd el, pontosan tudom, hogy egy csomó dolog nem kölcsönös. de azért egy hasonló témában született fórumban le lehet írni, h igen, voltak ilyen élmények.

amúgy érdekes téma a nők barátsága.

Ezek nem barátok inkább csak ismerősök.

Nekem volt főiskolán egy csajszi akivel egy-két órára együtt jártunk, aranyos kedves volt, de semmi több. Mikor végeztünk még irogattunk egy párszor egymásnak aztán meguntam (igen én) és nem reagáltam többet. Vállalom, azt is hogy ez így nem korrekt, de velem is történt már ilyen. Szelektálj és csak azokkal tördőj akiknek érzed, hogy fontos vagy.

Az esküvőre meg nem mennék el, szerintem csak nagyzolni akar ...

hát meg kell tanulnod az életben, hogy attól, mert te valakit nagyon szeretnél, még nem biztos, hogy ő is :) egy barátság kölcsönösen és spontán alakul, nem lehet elvárni, hogy mert én ilyen vagyok veled, te is legyél ilyen velem. az oviban sem játszol tovább azzal, aki folyton a fejedhez vágja a legót :)))))

neked hiányzott, neki viszont előrébb való volt, ha volt pasija vagy éppen más barátnő. nem kényszeríthetted, hogy ugyanolyan fontos legyél te is neki, és ezért nem is nagyon hibáztatható, legfeljebb neked volt rossz érzés, ami érthető

pontosan leírtam a sztorit, nem olvastad el figyelmesen.

jó barátnőm volt ez a lány, sokat beszélgettünk, sok programunk volt. mármint akkor, amikor éppen nem volt barátja :) ráadásul egy értelmes, okos lányról van szó. talán ezért esett nagyon rosszul. nem egy eset volt, hanem sok kicsi, és egy folyamat eredménye, hogy elhidegültünk.

erre írtam, hogy valószínűleg nem kezeled jól az emberi kapcsolatokat és kevered. szerintem egy munkaviszonynak semmi köze egy baráti viszonyhoz, azt sem véletlenül mondják, hogy nem jó keverni a kettőt :)

nem arról van szó, hogy ezek az emberkék normálisan viselkedtek veled és te lennél a hunyó. bár őszintén szólva, abban amit leírtál, hogy az egyik késett, de szólt, hogy bocsi, mert ez meg az volt, a másik meg szólt, hogy mégse jó neki, nem találok semmiféle tiszteletlenséget vagy bunkóságot, előfordul bárkivel.

ha meg valaki arra se venné a fáradtságot, hogy szóljon, nem ér rá, csak várakoztat, ahhoz sem úgy kell állni, hogy de te a barátom vagy, hogy képzeled, hogy ilyesmit megtehetsz? hát ha ilyen emberke, akkor erre kell számítani. nem nagyon hiszem, hogy ezekkel te sülvefőve együtt voltál a legnagyobb barátságban, szeretetben, aztán hirtelen egyik sem akart se találkozni, se szólni hozzád

akkor próbáld ki a főnököddel ezt a kis fölös hisztit, aztán meglátjuk :)

sztem alapból tisztelni kell a másikat annyira, h nem nézzük madárnak.

nekem erről a témáról az a véleményem, hogy a barát az, akiben soha nem csalódsz. lehetnek rossz napjai, lehet néha idegesítő vagy bármilyen. ha csalódsz, akkor nem (csak) a barátod hibája. a tiéd is ugyanannyira, mert rosszul méred fel az emberi kapcsolatokat

nekem is van sok ilyen-olyan téren megbízhatatlan ismerősöm, de nem a barátaim, és nem is csalódok bennük, mert ismerem őket, tudom, mire számíthatok :)

mint írtam, ez régen volt, és egy 5-6 éves barátság.

természetesen vannak barátaim. ha nem ér rá, lemondja, vagy lemondom, semmi probléma, de nem hülyítjük a másikat. sztem ez egy alapdolog.

ez a barátnő már vagy 10 éve nincs az életemben. amúgy ennek nem örülök, mert nagyon kedveltem. de ami nem megy, nem kell erőltetni és nem akarok púp lenni senki hátán. :)

de nehogy már én legyek a szemét dög, amiért rosszul estek a hasonló dolgai.

nem is jutott évek óta eszembe, csak a témáról.

Ne pörögd túl, nyilván olyan emberek, amilyeneket te kívántál neki.

Nem értem, miért kell jópofát vágni valamihez, ami nem tetszik, utána hónapokkal, évekkel ezen kattogni. Gondolom, Kriszta is kb. úgy gondolta, ahogy én: azért nincsenek körülöttem ilyen emberek, mert ha konfliktus van, megbeszélem, elmondom. Ahogy felnőtt emberek szokták :))