Ki, hogy reagált az antidepresszánsok elhagyására? (beszélgetés)

Tünderhegyen voltam anno, utána kértem a helyi pszichiáteremtől a gyógyszert, mert féltem, hogy megint olyan rosszul leszek, mint TH előtt. Így utólag nagy hülyeség volt.

Amúgy ezen felül nem jártam terápián, majd szeretnék, ha a keretbe belefér. Igazából simán elmondom bákinek a bajom, bár mostanság talán kevésbé, mert kinevetnek, vagy hülyének néznek. De eddig nem ezzel volt a gond, mikor rosszul vagyok, akkor inkább elmenekülök, elzárkózom, nem is lennék képes arra, hogy akkor bárkit beavassak abba, amit érzek. Sírni se tudok más előtt, szóval semmilyen érzelmi megnyilvánulás. De ha vége a szorongásnak, depis időszaknak, akkor utána akár viccere is veszem a dolgot.

Hát igen, ebbe a téli dologba tényleg nem gondoltam bele. Azért sem tudom, hogy most ez így összesen okozta a zavart (tél, vizsgaidőszak, ünnepek, antidepi leállás, egyedüllét egyéb marhaságok) Bár én spec nyáron is elég mélyen voltam. Bár akkor is szerintem a magány miatt, vagy nem is tudom.

A fokozatos leszoktatás legalább fél év.

Ilyenkor télen viszont nem ajánlott, hanem inkább

nyár elején, májustól kezdve.

En 20 eve szedtem, hirtelen allitotta le a doki, es borzasztoan szenvedtem par napig, mint egy drogos.

Fizikai tuneteim voltak, szornyu volt :(

Nagyon eros antidepresszanst szedtem.

Mindez 16 evesen! Mai eszemmel tudom, hogy itt az orvos hibazott, fokozatosan kellett volna leallitani.

Nem, más bogyó nincs, vagyis ilyen jellegű, savlekötő van, mert már a gyomrom is ráment az életemre :D.

Amúgy de, nyilván vannak dolgok, család, meg a sajátos kudarcok stb. De úgy érzem, hogy ezeket nem oldja meg egy gyógyszer. Ha szembetalálom magam ismétlődő helyzetekkel, ugyan úgy nem tudom megoldani, mint annak előtte, ami tovább generálja a szorongást. Most elhatároztam, hogy életmódot váltok meg minden, csak így nehéz. Sajnos nagyon olyan ember sincs, aki igazán mellettem lehetne. Igyekszem, biztatgatom magam, hogy majd jobb lesz, jobb lesz, de sosem jobb :D ... a gyógyszer mellett sem lett jobb, hát most épp nélküle sem valami fényes a helyzet. De nem szeretnék függni a gyógyszertől, és most érzem igazán mit is tett velem.

Július közepétől december elejéig csökkentve az adagot álltam le a már lassan 3 éve szedett Cipralexről/Escitaloprámról. Önszántamból. Anno magam kértem, de igazából nem éreztem, hogy bármit is segítette volna. Emelett is voltak szörnyen mély időszakaim. Amúgy szorongásra és kényszergondolatokra kaptam.

Most viszont úgy érzem, mégiscsak hiányzik. Mármint az utóbbi 3 hétven gyakorta törnek rám szorongásos tünetek, vagy mély depressziós epizódok, naponta 1x-2x, de van, hogy pár napig semmi. Ez lehet, hogy az elhagyástól van, illetve az lehet, hogy csak ennyi idő után jelentkezik? Számíthatok rá, hogy elmúlik, vagy inkább menjek vissza a dokimhoz, amit amúgy nem szeretnék, de sajna az sem tetszik, amit most van. Viszonylag nehéz időszak volt ez a mostani, stresszes, így lehet ez is közrejátszik benne. Emellett kicsit olyan mintha koncentrációs problémáim is lennének, és néha olyan "ködös" a világ.

Ti tapasztaltatok hasonlót? Mennyi ideig szedtétek, mennyi idő alatt tettétek le?