Kevert személyiségzavar vagy személyiségvonás (beszélgetés)

Három hónapja járok (magán) pszichoterápiára, sématerápiás módszerrel dolgozunk. Sok kapcsolati problémám volt az utóbbi években, egy idő után ismétlődő mintákat fedeztem fel, így jutottam el a sématerápiához.

A legerősebb sémám az "érzelmi depriváció" séma. Ez valahol gyerekkori érzelmi elhanyagolásra vezethető vissza. Ezt ellensúlyozandó, kialakultak (nem tudatosan) megküzdési stratégiáim, amik nem tettek jót a kapcsolataimnak. Magamon dolgozom, hogy jobb életem legyen, hogy a következő kapcsolatom jobb legyen majd.

Amiért írok: még nem világos, hogy kevert személyiségvonásaim vannak-e vagy a probléma már a kevert személyiségzavar szintjét éri el, ezt még nem tudta megmondani a szakember. Ez nagyon nyomaszt, hogy talán személyiségzavarom lehet. Ez egy erős stigma sajnos a társadalmunkban. Még senkinek nem mertem megmondani, hogy ez lóg a levegőben. A terapeutám szerint a megoldásra fókuszáljak, ne cimkékre. De ez nagyon nyomaszt. Van itt olyan, aki hasonló problémával küzd? Hogy élte meg ezt az időszakot? Előre is köszönöm, ha kedves, támogató hozzászólásokat kapok tőletek.