Két fiam van, a nagyobb nem közös a mostani párommal. Különbséget tesz (érzelmileg), amit egyre nehezebben viselek. Mit tegyek? (tudásbázis)
Sya!
énis ebben a cipőben járok,de ha írhatóm azt ,és nem veszed sértésnak,én annyit tudok mondani sosem lesz jobb,nem fog változni,és képzeld nálunk azt történt hogy fájjon a dolog nekem,így a nagyobbik fiamat ellenem fordítja.És erre akkor jöttem rá mikor a fiam azt mondta utál.Mert kamasz 12-éves,és magatartási gondokkal küzdök vele,Így a párom neki megenged mindent mikor én nem és igy nem felelek meg neki mint anya,De hozzáteszem hogy nem a fiam apukája.Mostanába kisirtam a szemem mert nem tudom mire vélni,a baráti köröm azzal nyugtat most éli a kamaszkort nem tudja hogy miket beszél,hát nem tudom remélem tényleg csak erröl vanszó.
Egyébként néha annyira összeveszünk emiatt, hogy már azt beszéljük hogy különmegyünk. Igaz ez egy kicsit körülményes lenne... De ezt hosszútávon nem lehet csinálni, és úgy érzem hogy nem is fogom tudni. Egyébként szerintem nem nagyon van türelme a gyerekekhez. Legalábbis nem szeret leülni velük játszani stb... Sokszor ha valami nem tetszik neki, veszekedik a gyerekekkel, és mond nagyon csúnyákat is. Én szoktam rászólni hogy ne beszéljen úgy, mert nem veszi észre magát. A kicsi minél nagyobb, és több játékot, és foglalkozást igényel, ő is hamar ki tudja borítani. A kisebb most lesz decemberben 2 éves. De a nagyobbal, különösen bunkón viselkedik. Már mondtam azt is neki, hogy amikor összejöttünk nem árultam zsákbamacskát, tudta hogy van egy fiam. Meg hogy ha nincs türelme hozzájuk menjen el, keressen valakit akinek nincs senkije, vagy élje egyedül az életét. Egyébként ha le tudom őket kötni valamivel, nincs semmi gond velük. De ha nem, akkor két eleven gyerek. Igazi fiúk! Amikor pedig valami dolgom van, nem köti őket le a párom, akkor szaladgálnak...stb. és csak kiabál velük. Azt tudom hogy nincs hozzájuk nagy türelme! De miért tesz olyan sokszor különbséget? EGYÉBKÉNT KÖSZÖNÖM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT!!! ÉS SOKKAL JOBB HOGY NEM TARTOM MAGAMBAN, MÉG HA NEM IS ISMERLEK BENNETEKET!!! KÖSZI.
Hoppá. Ez húzós. Mert így aztán pláne nincs hova tennie a dolgokat, pedig nyilván érzi. Te is érzed és a gyerekek sokkal érzékenyebbek minden ilyenre. Hááát. Nem egyszerű. A párod kezében a megoldás, de hogy hogyan lehetne neki segíteni, hogy ezt megértse és tudjon lépni. Na arra nincs ötletem.
Nagyon rossz lehet neked, és a kicsinek is.Vannak ilyen hideg felnőttek, nem tudom vajon belül mit érez, de ezeket a dolgokat semmiképp sem szabad annyiban hagyni, mert a kicsi hosszú távon sérülhet.
Mindenképp beszélj a férjeddel, és ha nem megy kérj külső segítséget.
Menjetek el terápiára, mert ez nem vezet semmi jóra.
Ő téged a kicsivel együtt választott,akkor a kicsivel együtt is szeressen.
Bárcsak ő lenne a kicsi helyében, akkor tudna helyesen viselkedni.
Értem már hogy mire gondolsz. Nem találkozik vele egyáltalán. Nem tartjuk a kapcsolatot. Szóval ez nem lehet probléma. A gyereknek még nem is mondtuk meg hogy más az apukája. Majd egy kicsit később, amikor egy picit nagyobb lesz, és ezeket a dolgokat jobban felfogja. Egyébként 1 éves volt a gyerek mikor mi összejöttünk. Még kicsi volt. Most 4 éves. De szerintem ha tartanánk is a kapcsolatot az apukájával, nem ez lenne a megoldás. Olyan kicsi még a gyerek.A páromnak kellene felfognia a dolgokat.Vagy nem tudja, vagy nem is akarja. Pedig muszáj lesz neki.
A párod az előző kapcsolatodra. A nagyobbik találkozik az édesapjával? Így kapcsolatban vagytok?
Milyen plusz féltékenységre gondolsz?
Hát talán az a lényeges pont, hogy a párod szerint a gyereknek kéne először megváltoznia. Gyerekesebb a gyereknél. Hogy gondolhat ilyet egy felnőtt egy gyerekről??? Nőjön fel a felnőtt és ne legyen durcás. Egy felnőtt mártud hosszú távon gondolkodni, a gyerk csak és kizárólag a mostban él.
És nem lehet a háttérben még plusz féltékenység?
Igen elég rossz érzés. Tegnap is például a gyerek cuppogott neki, és mondta hogy puszit akar adni neki. Ő meg elment mellette, és azt mondta, hogy üljél le egyél, most nem adok puszit. Nehezére esett? Aztán odament a gyerek, megölelte a lábát. Erre a gyerek fejére tette a kezét, megkérdezte hogy mi van fiam, aztán rögtön hogy engedj el. Teljesen eltaszítja magától. Nem tudom meddig lehet ezt elviselni. A legtöbbször ezt csinálja. És néha tényleg apró dolgok, de olyan rosszul esik a gyereknek. És persze én sem tudom ezeket elfelejteni. Én meg nem fogom hagyni egyik gyerekemet sem!!! Mit képzel ő?
Szia!
Igazán sajnálom! Ez kegyetlen érzés Neked is és a gyereknek meg főleg. Semmi probléma...hát ennél nem is lehetne nagyobb főleg hosszútávon nem!
Probáld meg vele megbeszélni,hogy neked ez igy nem jó.Mondd el neki mibánt tégedet,mit várnál el töle.Nem tudom fiaid mekkorák,mit értenek ebböl az egész dologból.Mi most gondolkodunk azon hogy beválaljuk a közös gyereket.Még fiatal vagyok van pár évem,már igaz nem sok hogy válaljam.Nem tudok még igy akkora tapasztalatot monddani,én biztos nem teszek különbséget köztük.Mert ha valaki érezteti hogy nem olyan fontos mind a másik gyerek örökkre nyomot hagy a lelkében.
Igen tudta. Nem tudom már hogy mit csináljak. Mert egyébként ezen kívül semmi problémánk nincs. Mondjuk ez is éppen elég.
Szia sajnálak mert nem könyü helyzetben vagy,mind akét gyerköcödet egyformán szereted.Te nem vagy olyan hogy külömbséget tégy a kettö közt.Emlékszem mikor mi összekerültünk"egy faluba laktunk" mi megbeszéltük,hogy neki van két gyerköce és én igy fogadom el.Azt mondta ha kellek igy kelljek.Nem értem párodat tudta hogy neked van már egy fiad,nem árultál zsákba macskát.
Tök jó amit leírtál Ancsa133. Nálunk zűrösebb a helyzet, amit le is írtam. Tisztában vagyok vele, hogy sosem fogja úgy szeretni, mint a sajátját. Nem is azt szeretném elérni. Pl.: amikor csinálnak vmi rosszat a gyerekek, mindig vele kiabál, a közös gyerekkel nem. Rá olyan ritkán szól. Puszilgatja...stb. A másik gyereknek nagyon ritkán ad puszit is. És ő igényelné. Látszik rajta, és néha hangoztatja is. És a párom néha olyan csúnyán beszél vele ha ideges lesz rá vmiért, amit jobb ha le sem írok.Gondolom akinek jó kapcsolata van a nevelt gyerekkel, nem beszél vele csúnyán, és próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy hiába nem szereti annyira, de a gyerek mégse érezze meg ezt. És ezt nem tudom vele megértetni! Néha olyan jól mennek a dolgok, és aztán minden elromlik. Néha amikor összeveszünk, már ott tartunk, hogy különmegyünk. Aztán átgondolja a dolgokat, a gyerekhez is másképp áll, és egy darabig megint minden rendben megy.
Nálunk a páromnak van az elöző házaságából két csemetéje,a fiú velünk van a lány meg az anyával.Mind kettő már kamasz,jó a kapcsolatom velük.Úgy érzem jobban ragaszkodnak hozzám mind az igazi anyukhoz.Soha nem volt vitánk,abból hogy nem fogadtam volna el öket.Inkább párom mindig szokta mondőgatni,az én érdemem hogy ilyen lett a fia.Nekem jobban szot fogad mind öneki,igaz 17év a fiú és köztem a korkülömbség.9 év hogy velük vagyok,elfogadot az első naptól kezdve
Az az igazság, hogy sajnos nem vagy könnyű helyzetben.
Nálunk van a férjemnek gyereke az első házasságából (anyuka meghalt), és van egy közös gyermekünk is.
Kövezzen meg, aki akar, de hogy a fenébe ne tenne különbséget az ember? Én össze sem tudom hasonlítani a két érzést, mármint a saját gyermek és a párom gyereke iránti érzéseket. Ez az igazság, nem vagyok álságos.
Szóval, nem könnyű Neked, és nem fogod tudni erőltetni a párodat, sajnos.
Az a baj, hogy nem lehet vele normálisan beszélni. Sokat veszekedünk emiatt, és akkor szerintem elgondolkodik rajta, és utána nincs gond. De csak egy ideig, mert mindig minden kezdődik előröl. Sajnos sokszor magatartás problémák is vannak a gyereknél ami a dolgok miatt van. Fel szeretné hívni a figyelmét, hogy foglalkozzon vele is. Amikor veszekedünk, az a válasza, hogy a gyerek változzon meg először. De ő még csak 4 éves. Szerintem neki kellene máshogy viselkednie a gyerekkel. Ezt nem látja be.
Bróbáltad már vele higgadtan megbeszélni,hogy ez így neked sem és a nagyobbik gyerkőcnek sem tesz jót!? Legalábbis én biztos azt mondanám neki hogy nem kell úgy viselkedni mintha a vérszerinti apja lenne de így a két fiú kapcsolata is zűrös lesz a későbbiek folyamán!Főleg meg ha még kicsik!
(nekem a nővérem csak féltesó,3év van köztünk de apu SOHASEM TETT KÜLÖNBSÉGET KETTŐNK KÖZÖTT",csak a családom többi tagja és kicsiként nem értettem hogy tesóm miért kap több mindent mint én ,persze erre az volt a válasz hogy neki nincs apukája8ezzel a hülyeséggel akartak kábítani) de azóta is és akkor is mindig ott volt neki az apa,)Apukám is és én is úgy tekinttettünk/tekintünk tesómra mintha vérszerinti tesó ill. lánya lenne!
szia!
Szerintem mond meg neki,azt a legtisztább.
Két fiam van, a nagyobb nem közös a mostani párommal. Különbséget tesz, (érzelmileg) amit egyre nehezebben viselek. Mit tegyek?
További ajánlott fórumok: