Anyagi, és hagyománybeli különbségek. Tönkreteheti a kapcsolatot? (beszélgetés)
Hát konkrétan velem kvára nem foglalkoznak a szüleim, mintha nem is lennék, meg aztán tudnék mesélni. Olyan 3-4 éve nem lakok már otthon és amióta az eszemet tudom el akartam jönni és a saját életemet élni. És nekem sem pofon egyszerű, már csak azért sem mert, ha én egyedül maradok, akkor nem mehetek vissza anyuci szoknyája alá, csakis a magam ura vagyok és se4gítség nélkül kell megoldanom mindent, úgyhogy annyira nem egyszerű az élet, de még mindig jobb önállónak lenni és saját döntéseket hozni, mint úgy élni, ahogy azt más akarja!
Igen ez így van. Ha olyan egyszerű döntés lenne, már régen meghoztam volna...
Melletted kiállnak a szüleid gondolom. Mert amit írsz, az csak annak ilyen pofon egyszerű, aki nincs hasonló helyzetben.
Nem olvastam végig mindent de már muszáj hozzászólnom! Először is, ha a srác gazdag, te meg nem, akkor örülj neki, amíg lehet :), ha szeret akkor úgysem fogja zavarni hogy te csóró vagy, ha meg emiatt súrlódások lesznek vagy esetleg hátrányos megkülönböztetés érne, az nem pénz hanem inteligencia probléma! Inkább a szüleiden vagyok kiakadva, vagyis rajtad! Könyörgöm felnőtt nő vagy, nem kötelező neked úgy ugrálni ahogy a szüleid fütyülnek! Ha szüleid nem fogják fel, hogy ez nem az a világ, ami akkor volt, az legyen az ő bajuk! Te ne csinálj magadból a társadalomból kirekesztett, szülein csüngő ingyenélőt, szerinted akkor kinek kellesz majd? A terveidet sem kell a szüleid orrára kötni, fogod magad és elmész! Legyél határozott!
Köszi a segítséget! Valahol legbelül én is azt érzem, hogy egyszer úgyis tönkremegy. Vagy majd évek múltán a fejemhez vágja, hogy az én szüleim tudtak nekünk házat venni, amíg a tieid nem... Vagy az én szüleim több csokit vesznek az unokájuknak, mint a tiedid...
Igen a végét nagyon eltúloztam, de igazából legjobban a jövőtől félek, mert most amig külön élünk, az anyagi dolgok annyira nem helyeződnek előtérbe. Jelen pillanatban nagyobb problémát okoz anyukám hozzánk állása...
Picike 79, Rosie31. Egyszer már elmagyaráztam lejjebb. Van egy egy évvel ezelőtti fórumom is, abban nem a mostani barátomról van szó, utánna ismerkedtünk meg. A három hónappal ezelőtti róla szól, de az a dolog megoldódott. Sikerült elhelyezkednie, persze csak protekcióval, mert ilyen világban élünk... De az alapkérdés most nem ez.
Sajnos igen. Persze, amíg a rózsaszín felhőkben éltek, addig talán nem , de hidd el, ahogy jönnek a szürke hétköznapok, és a megszokás (ami egy bizonyos idő után természetes), nagyon erősnek kell lennie köztetek a szeretetnek, hogy áthidaljátok a nehézségeket. Főleg, ha a család mindkét oldalról "duruzsol". Nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Ettől függetlenül természetesen ne add fel,és kívánom,hogy legyetek nagyon boldogok, hisz nem reménytelen, de sajnos ez az a tipikus helyzet, amikor nem minden csak rajtatok múlik. Talán az egyetlen tanácsom,hogy tégy meg mindent a boldogságotokért, de próbáld felismerni a pontot, amikor már nem érdemes tovább "harcolni", sebeket ejteni! Sok sikert, őszintén!
Biztos, h nem ugyanaz a srác?
Itt is azt írod, h kb. 1 éve vagytok együtt, és az áprilisban nyitott forumodban is.
ha nem ugyanaz a srác, akkor valszeg párhuzamosan volt 2 párod.
Köszi mindenkinek a segítséget! Jó éjt!
Hajjaj,hát nem egyszerű.Szerintem mindenképp aludj rá még egy párat,ne kapkodd el a döntést.
Na ne haragudj,én megyek aludni,mert álmos vagyok,de holnap dumcsizhatunk tovább ha gondolod,mi itt leszünk.
Szólj ha segíthetünk.
Jó éjt mindenkinek!
Azt, hogy döntenem kell, de nem tudok. Mennék is vele, de maradnék is. Ide köt minden, de hozzá húz a szívem.
Értem.
Tényleg már nem tudom mit mondjak,neked kell döntened.És mit mond a szíved?
Mert amiket eddig írtál,azt az agyad mondta,nem?
17 voltam amikor volt egy srác, ő volt itt vagy egyszer-kétszer. De az nem volt komoly kapcsolat, igazából semmit nem akartunk egymástól. De a szabályok akkor is megvoltak. Utánna kolis voltam, ott volt egy pasi, de róla nem tudtak, és most van a párom. Más nem is volt.
Asszem körbejártuk a témát és kihoztuk belőle, amit lehetett. Mostmár Te jössz!
Így van...bár tudjuk a döntés a legnehezebb,és a döntéseknek néha áruk van,és vállalni kell a felelősséget,de ez van,emberek vagyunk,és EGYSZER ÉLÜNK!!!
Oké,hogy nem voltál kicsapongó,de akkor ezek szerint volt már párkapcsolatod,nem ez az első.
Ha a hagyomány szerint a fiú megy udvarolni,akkor az előzőekkel hogy találkozgattál?És most teljesen mindegy,hogy mennyi előző volt egy vagy például négy.
Már én is így vagyok.Feladom!Pedig rám sem jellemző,én is kitartok a végsőkig,de...na mindegy.
Teljesen igazad van abban amit most leírtál!!
Asszem én is megyek aludni.
Nem voltam egy kicsapongó fiatal. Ő az első srác akit itthon bemutattam.
És más volt pároddal is így voltak,vagy csak a jelenlegivel?
Mert ha csak a jelenlegivel akkor ott nem csak elvi problémák vannak.
Asszem nem lesz arany középút. A lehetőséged megvan, mindkét irányba, már csak döntened kell.
Na én most vagyok hajlamos feladni a dolgot. :(
Nem jellemző rám, mert általában a végsőkig kitartok, de ha tényleg inkább Anyudat választod a Párod helyett, akkor az is a Te döntésed, nem kell mást tenned, mint felvállalni.
Talán csak ez az egy szó a kulcsa az egész problémának - FELVÁLLALNI.
Mert bárhogy is döntesz, a döntés következményeit bizony vállalnod kell. Neked, és nem másnak.
Neked fog fájni - mindkét eset - és neked kell átélned.
Úgy érzem, nekem több érvem nincs, többet nem tudok segíteni.
Amit tudok :
ÉN LELÉPTEM OTTHONRÓL, ÉS NEM BÁNTAM MEG.
FÉL ÉV! - ENNYI IDEIG NEM ÁLLT VELEM SZÓBA A CSALÁDOM, DE AZÓTA MINDEN TÖKÉLETES :D
SZERELMES VAGYOK, BOLDOG ÉS ÖNÁLLÓ :D
DÖNTS, ÉS VÁLLALD A KÖVETKEZMÉNYEKET :)
(most már tényleg jó éjt ... elfáradtam :))
Akkor??
Szerinted anyukád idővel nem békélne meg?
Igen összeköltözne velem.
Nem viccelek, én már ezt is megpróbáltam. Tudod nem egyszerű úgy élni, hogy nem szólnak hozzád itthon, mert szerelmes vagy. Vagy idejön a párod udvarolni, mert ugye falusi szokás szerint neki kell jönni, én nem mehetek hozzájuk, és akkor senkinek nincs egy kedves szava hozzá, úgy néznek rá, mint egy bérgyilkosra.
És ő össze költözne veled?Mert azért az egy komoly döntés.
Ez vicc,már ne is haragudj.
Ha minél több időt tölthetnénk együtt. Elmehetnénk valahová együtt. Esetleg nem itthon találnék munkát, és akkor lenne némi nyugalmunk.
Hát persze! Mondtam már, hogy mindent megpróbáltam. :)
Mert ugye az sem mindegy.
További ajánlott fórumok: