Kérdések, amiktől falra másztok? (beszélgetés)
Én ezt nem mondhattam, mert a 4,5 kilós fiamat vágással, repedéssel szültem, nem volt könnyű, és 2 hét után mertem csak megnézni magam alulról. 1,5 hétig nem bírtam ráülni, de a másodiknál is arra fogok törekedni, hogy természetesen szüljek, mert a babának, az kevésbé sokkoló, és mert nem szeretném, ha egy idegen világba csöppenne, ahol az anyukája hangját csak órákkal később hallja, és senki se ölelje a szívére.
Persze, ha kell a császár, kell. Az egészség a legfontosabb a többi bepótolható utólag is. De szándékosan nem hagynám ki ezeket a meghitt pillanatokat.
Én erre azt válaszoltam volna,hogy én meg 2 nap múlva nem éreztem semmit!Addig is csak annyit,hogy feszít a varrat a gáton!
Mondjuk én nem vagyok egy elvakult "csak a hüvelyi az igazi szülés" párti,de azért a császár egy komoly hasi műtét,amiből nehezebb a felépülés,szóval meggondolandó...
Nálunk Romániában, ami a "lehetőségek országa" férjem szerint minden lehetséges. Beírnak a lapodra egy ürügyet, és vágnak.
És sok tanult ember választja ezt az utat. Hidd el, én is elképedek az ilyen ostobaságtól. A legutóbb a patikus kérdezte:
- Jajj, miért nem császárral szülsz? Én császárral szültem és 2 hét múlva semmit nem éreztem.
Mifelénk már divatja van a császárnak, mert állítólag nem annyira fájdalmas, és sokan meg is kérdik:
Ugye császárral fogsz szülni?
Erre én: Miért szülnék császárral?! Erre nagy üveges szemmel: Hát nem tudod, hogy aki természetesen szül, annak leereszkedik a húgyhólyagja, aranyere lesz....stb stb.
Szóval nálunk meg a fordítottja van:D
Szinte hülyének nézik emiatt az embert.
Nálunk is ugyanez van. Mindent úgy kellene csináljak mint a sógornőm, aki szintén lusta volt szoptatni, és ezért tápozta a gyerekeket. Mert ő nagyon mélyen alszik, bezzeg szegény férje, az fel tud kelni. Ő minden etetés előtt-után mérlegre tette a gyermekeit, és mindig meg kellett egyék azt amit ő kigondolt. Persze nem ették, és akkor kétségbeesett, hogy neki nincs teje, jöjjön a táp. A 3 hónapot amíg szoptatott úgy szoptatta, hogy minden szoptatásnál megszámolta hányat kortyolt a gyermek, majd mikor már nem halllotta nyelni, akkor csak cumizik címszó alatt cumit nyomott a szájukba, amit 3 évesen is szopnak a gyermekek. Akárhol vagyunk mindig hisztiznek és cirkuszolnak.
Mégis mindig ő a példa, ő így csinálta,ő úgy csinálta. Na akkor én azért sem fogom, ha ez let az eredménye:D
Azt, hogy a baba akkor sír, ha éhes, csak az hiszi, akinek soha, vagy már nagyon-nagyon rég nem volt gyermeke. Ha éhes lenne egy gyermek nem sírna egész éjjel, mert egy anyuka sem olyan hülye, hogy ne adna enni a gyermekének, ne tenné tisztába. Ilyenkor a hasa fáj. És mit tehetsz vele??? Az a baj, hogy neked is elég megterhelő egy ilyen dolog, hogy sír a gyermeked, nem kell még a számonkérés is.
Vannak emberek akiknek a kezük mindig hideg, mint pl. én és a fiam, és közben a nyakukról csorog a víz. Ezért akinek van gyermeke tudja, hogy a gyermeknél azt, hogy nem fázik-e vagy nincs melege a nyakánál nézzük.
Én császárral szültem. (Biztos nem sikerült volna simán megszülnöd? NEM!) Levezették nekem, hogy a császáros gyerekek nem tudnak jól szopizni (33hónap után döntöttem az elválasztás mellett), meg nem lesz megfelelő kapocs az anya-gyerek között. Mikor elmondtam, hogy farfekvéses a baba, akkor jöttek azzal, hogy meg lehet odabent fordítani. (Lehet, de nem az enyémet. Az orvos elmondta, hogy nagy súlyú babánál semmiképp.) Most pedig azzal vigasztalnak, hogy a császárosoknál nagyobb a valószínűsége, hogy majd kiveszik a méhüket. (Azon ismerőseim akik kénytelenek már a méhük nélkül élni, mind simán szültek.)
És a mai napig rengetegen éreztetik velem, hogy nem vagyok IGAZI ANYA, mert meg sem próbáltam a sima szülést.
Pontosan így van! Én konkrétan depressziós voltam a szoptatás ill nem szoptatás miatt, mikor ilyeneket olvastam, hogy a tápszeres babák hajlamosabbak a bűnözésre, agyilag fejletlenebbek, betegesebbek stb. Persze az ilyen írásokat ma már szelektálom, de első baba után , 0 tapasztalattal, tele kétellyel, bizony sokat sírtam ezek miatt. De ez már egy másik téma, csomót tudnék erről írni....
És nem mellesleg, nem a postással, a hentessel, és xyka nénivel fogom megtárgyalni, hogy valszeg, kevés a tejmirigyem, bár én mindent megtettem, mert erre úgy is csak üveges tekintet a válasz, attól meg tényleg a falra mászok!!!!!
Teljesen egyetértek. És nem csak az idősekről van szó, fiatalabbak is szokták ugyanazokat az illetlen kérdéseket feltenni.
A szoptatás kérdése más volt 30 éve, akkor nem volt ekkora divat, és nem voltál szar anyának titulálva, ha nem szoptattál, sőt, két hónaposan a babák főzelékeket ettek. Ma azt szajkózzák mindenhol, hogy a baba 6 hónapos koráig CSAK anyatejet egyen, még ne is itasd, és azért így már nehezebb ennek megfelelni. Nekem sikerült, de rengeteget küzdöttem érte. Aki pedig nem tud, az szegény magát eszi, hogy ő nem jó anya, mert nem tud a gyereknek anyatejet adni, pedig az milyen jó a babának, ez a legtöbb amit adhat, stb. Hát ilyen a mai elvárás, ha megszületik egy baba, ezért ilyen tapintatlan kérdés ez, mert akinek nem sikerül, annak az elevenébe vágnak vele.
Amúgy meg mit szólna egy idős ember, ha a protkójáról kérdeznék, vagy hogy tudja-e tartani a vizeletét, a hogyvagy helyett.
Éna magam részéről már nem bukok ki a beszólásokon, természetesen válaszolok is, csak magamban megjegyzem, hogy ez milyen tapintatlan egy kérdés, és hogy én soha nem kérdeznék ilyet egy kismamától. Ha találkozom egy kismamával, akkor azt szoktam kérdezni először is, hogy HOGY VAGYTOK, nem pedig azt, hogy mivel táplálja a babát. Éss természetesen szó szót követ, oviról, nagyobb tesóról, aktuális gyerekbetetegsécgekről, a mindennnapokról esik szó, aztán megállapítjuk, hogy nem könnyű, de milyen jó, hogy vannak gyerekeink. Kb így zajlik egy beszélgetés.
Idősektöl is azt szoktam kérdezni, hogy van. Ha ismerem, olyanról kérdezem, amiről tudom, hogy neki fontos, pl unokák, kert, stb, nem pedig kellemetlen, intim témákat feszegetik. Tapintat 30 éve is létezett, csak nem mindenkinél :s
Megmondom őszintén, megértem a Te álláspontodat is és igazad van... Valószínűleg az ÉN esetemben közrejátszik, hogy első pillanattól úgy lettem kezelve anyós által, mintha nem értenék a gyerekekhez, vagy semmit nem tudnék.
Hozzáteszem, anyám 4 évre lepattant egy fószerrel, engem meg otthagyott a 17hónapos és a 9 hónapos húgommal cirka 3 évre, így van némi ismeretem a gyerekekről+ ápolónő vagyok...
Emellett állandóan a tesójának a gyerekeivel példálózott, hogy azok milyen jó szülök, milyen jól nevelik a gyereket, hogy ha az a gyerek sírt akkor ez és ez volt az oka... Mellesleg a jó nevelést kapott gyerek rúgdossa a 6 hónapos terhes anyját és megteheti, mert nem szólnak neki, mikor én szörnyülködök, akkor mondanak annyit, hogy nem szabad... Ja, bocs...
És persze a "NEM ELÉG KALÓRIÁS A TEJED, NEM ELÉG A TEJED" c. mondatok is a szuper anyuka miatt születtek, mert az Ő kisfia ennyit és ennyit szopizott... És sajnos azt nem tették hozzá, hogy a szuperanyának nem volt elég teje és éjjel lusta volt szoptatni, így a férje éjjelente tápszerezte a babát...
Félreértés ne essék, NEM NÉZEM LE A TÁPSZEREZŐKET, hisz nyilván okuk van, amiért nem tudnak szoptatni... Csak az cseszte fel az agyam, hogy én mindenben le vagyok degradálva azzal az anyukával szemben és mikor kijelentem, hogy valamiben mégis jobb lehetek nála, akkor kiakadnak...
Szóval Dóra én ezért vagyok ingerlékeny és ezért veszek sok mindent támadásnak. :)
Látjátok ez van, ezért nem kell dolgoktól "falra mászni". Anno, nekünk is másképpen mondták, és ezek szerint másképpen mondják most. Ma már az iskolában is másképpen megy az oktatás, minden másképpen van, mint pl. 30 évvel ez előtt, stb. stb.
Régi szóhasználatos kérdéseket tesznek fel az idősebbek, de azért ezektől nem kellene így kibukni.
Azért kíváncsi lennék, ha van kedvetek, írjatok olyan példát, hogy ti mit kérdeznétek, ha találkoznátok egy másik gyerekes anyukával, vagy tételezzük fel egy idős emberrel.
Jajj,nagyon jó volt olvasni titeket,annyit mosolyogtam,már bndora mindig visszarántott,de mulatságos volt.
Áruljatok el nekem valamit,amit sose értettem,és falra mászok tőle,miért azt mondják h 24 hónapos,miért nem 2 éves...és miért 58 hetes,miért nem most múlt 1 éves...miért kell hetekben hónapokban meghatározni a többet.Én tuti h nem fogok hetekben beszélni,lesz 3-6-9hónapos,és 1 éves,aztán 1 éves múlt,másfél éves lesz stb.Utálom h állandóan számolgathatom.Ezzel csak én vagyok így?