Káros szenvedéllyel élők és én (beszélgetés)

JA, értem.

Az egyik hajléktalannal, akiről írtam, volt egy jó sztorim, jó régen. Mi is mindig köszöntünk, mondom, csíptük a fiút. Nálunk vendégek voltak, délelőtt a boltba találkoztam vele, először. Majd dél körül kevésnek bizonyult a tömény, leszaladtam a garázsboltba, ott volt. Estefelé a sör lett fogyóban, megint kiszaladtam, ott volt. Mondom neki; Zoli, ma már harmadszor találkozunk! Erre ő:- Hát Évike, egy utcában lakunk.- Akkorát röhögtem, olyan jól jött ki a szituban. 🤣

Minden rosszban, van valami jó. No ez vicc akart lenni, de tudom nem az.

Az Andrássy-n tényleg elvétve van. Talán, mert tényleg nagykövetségek vannak, a többi meg valaki közeli kezekben van.

Andrássy úton dolgozok. Gondolom itt a sok nagykövetség miatt nincsennek.

Nem régen voltam a Nyugatinál, tömeg volt, hajléktalant nem láttam.

Régen, nem kellett látnom, mert a szagukról tudtam, hogy ott vannak a közelben, de ugye a kovid óta a szaglásom nem az igazi.

Az utóbbi lassan 3 évben, bkv-ról sem kellett leszállnom a szagok miatt😉

Pont nem régen beszélgettünk arról, hogy vagy mi nem járkálunk mostanság olyan helyen, vagy tényleg kevesebb a hajléktalan...

Pedig, külvárosból belvárosba járok dolgozni és nincs hajléktalan a villamoson se és sehol...

Tedd azt!

Nekem kétségeim vannak.

Az ok., hogy keresi a segítséget, de az már nem, hogy másokat okol azért, mert függő lett.

A legtöbb ember életében megjelenik a kísértés és ellen tud állni. Ő vajon miért nem?

Egyébként megértem, vannak élethelyzetek, mikor az ember a pohárért nyúl. De arról, hogy nem tud mértéket tartani csak ő maga tehet. Ezt viszont már nem tudom megérteni.

Nincs az az ember, nincs az a probléma, amiért az agysejtjeimet, az egészségemet és nem utolsó sorban a függetlenségemet adnám.

A nézésük, a rohadj meg kedves mondataik, és egyszer késsel jött utánam a pasas a 4-es metrón. Ketten ugrottunk be a liftbe, egy fiatal srác és én.

A következővel utolért én egy tábla mögé álltam, a srácot vette észre, azt lökdöste.

Bejött a szerelvény észrevett. Beléptem ő is belépett, visszaléptem ő is.

Mint egy rossz krimi, én győztem, én tudtam visszalépni a peronra.

Elment, de nem tudhattam, hogy valamelyik állomáson nem száll-e fel? Dolgozni muszáj volt menni.

És az volt a felháborító, hogy be van kamerázva az aluljáró, már amikor lementem a lépcsőn, hallottam balhézott valakivel, artikulálatlanul üvöltözött.

Aki meg a környéken lakott azokkal beszéltem néha.

Akkor nincs más dolga, mint a céljait szemelőtt tartva haladjon.

Ne foglalkozzon másokkal! Ha ő egy (saját számára is) értékes életet akar élni azért magának kell megküzdeni.

Egy fiatalnál, akit még meg lehet győzni, célokat állítani elé még jó útra lehet téríteni.

Egy középkorú vagy idősebb ember meg már saját magáról is lemondott...

'A hajléktalanság sem egyéni, hanem társadalmi kérdés. '

A legtöbb esetben egyéni kérdés.

Mindenkinek van valakije, és mindenki élt valahol. Ha egyszer nem lesz neki, akkor valószínű, hogy olyat tett, ami miatt oda jutott.

Az említett nagybátyámnak 4 gyereke van és felesége is volt és lakása.

A gyerekek szép sorban elköltöztek otthonról, majd a feleségnek is elege lett belőle. Ott hagyta a lakásban, de arra képtelen volt a piálása miatt, hogy fizesse a rezsit. Oda hurcolt sok hajléktalant, akik szétlopták az egész lakást, volt, hogy a nagybátyámat kidobták a saját lakásából.

Aztán jött a végrehajtó...

Utcára került. de se a gyerekeivel nem tudott normális lenni, se a testvéreivel, se senkivel. Csak a pia, semmi más. Inkább az utca, minthogy kihagyjon néhány piálást...

Nagyon nem bírom a fentieket, de erről senki nem tehetett, csak is ő egyedül!

Ahh, automatikusan javította a szemem. :D

Nem úgy, mint a főcím. Sajnos a hoxa még nem javította, pedig kértem. :(

Kár, hogy utólag nem lehet javítani! :(

Betig, ha tévedünk, akkor egy bocs beleférhetne.

Még én is megteszem, pedig én elég karcos vagyok;)

Igen! Igazad van! Nem gondolkodtam a következményeken! Ember vagyok, hibákkal. Önzően csak az érdekelt, hogy ki hogy látja ezt a témát!

Vagyok, ha nem hőbörög és nem lát bele hülyeségeket, akkor erről lehetett volna szépen beszélgetni. Viszont ő azt gondolta, ítélkezünk! Nem láttam ítélkezést! A kritika a stílusa miatt volt, nem a rossz szokása miatt!

Bocsánat!

De egy fertőző betegséget nem lehet összehasonlítani egy függőséggel sem!

Olvasom, hogy teszel a piálás ellen. Ez szuper! Csak így tovább!

De miért gondolod, hogy egy függővel többet kellene foglalkozni, mint egy beteggel?

Lehet, hogy nem vetted észre, de az orvosok roppant lusták lettek. Daganatos betegeknek is több hetet kell várni egy MR vizsgálatra pl.

Miért gondolod azt, hogy ha szerintük ráér egy halálos beteg a segítségre, akkor miért ne gondolnák, hogy egy alkoholista vagy drogos nem ér rá?

Nagyon dühöngsz! Ez elvonási tünet vagy amúgy is ilyen pukkancs vagy?

Nekem személy szerint semmi gondom az olyan alkoholistával, aki igényes marad, nem dühöng, nem teszi tönkre a környezetét, felelős döntésekre képes.

Ha az illető, koszos, igénytelen, agresszív, minden pénzt piára költ a rezsi helyett, képtelen elintézni dolgokat, nem dolgozik, stb., akkor bizony, azt gondolom, hogy megérdemli a sorsát, jó helyen van az utcán.

Te milyen típusú alkoholista vagy?

Én dohányzok, azaz van egy függőségem, de nem terrorizálom a környezetemet. Nem gondolom magam jópofának, ha bunkó vagyok, nem teszem tönkre a környezetemben élőket.

Ezt, csak azért írtam, hogy tudd, függő vagyok, tudom, hogy milyen függőnek lenni.

Volt egy nagybátyám, aki alkoholista volt. Majd hajléktalan lett, majd gyomorfekélyben az Örs vezér téri aluljáróban halt meg 63 évesen. Nem kért a segítségből. Nem kellett neki, hogy bárki segítsen neki, szerette a piás létet. Természetesen, a feleségét rendszeresen megverte, ha visszakapott valamit, akkor ő volt megsértődve, mert ő a férfi. Mindenkit terrorizált, és még így is befogadta volna a fél család. Csak annyit kellett volna tennie, hogy ne igyon, de az nem tetszett neki.

Miután hajléktalan lett, többször összefutott vele a családból valaki. Mindig fel lett ajánlva neki a segítség, de nem kért belőle. Csak annyit mondott el minden alkalommal, hogy szeretné, ha reggel nem kelne fel. Hát megkapta. Úgy tudtuk meg a halálát, hogy a gyerekinek kiszámlázta az önkormányzat a temetési költséget.

Akinek ez kell, hát igyon, de ne várja el, hogy mindenki jóképet vág hozzá...

Főnix!

Ha kiírsz egy ilyen fórumot, és még ha nem is nevesítesz, akiről szól, az magára ismer. Ráugrik a témára, csípőből támad mindenkit aki nem kedvére valót ír, és még ő érzi magát sértve.

Várható volt, hogy ez fog történni. Ezt nem azért írom, mintha okolnának azért, mert felhoztad a témát, csak az jutott eszembe, hogy én is kaptam már gyalázkodást, sértést nyilvános fórumban. Nekem is kívánt mindenféle „szépet és jót” egy fórumtárs. Ha én akkor erről nyitottam volna fórumot, kő kövön nem maradt volna. Értelmetlen lett volna előhozakodni ezzel a nyilvánosság előtt.

Ezzel a fórumozóval úgy vagyok, hogy kerülök vele minden vitát, de ha kell, akkor simán elmondom a véleményemet, még akkor is, ha nem virágnyelven kell beszélnem.

Szóval mindezt csak azért írom, mert megértem, hogy kíváncsi voltál mások véleményére; ki mit gondol arról, amit felhoztál, de az ilyen topikoknál az történik, ami itt is. Nem lett megsimogatva hűsünk buksija, ezért kikelve magából távozott. A trágár beszéde, amivel búcsúzott, nekem is ismerős.

Na, mindegy. Növeltem eggyel a hsz-ek számát.

Lehetne lakni a szállón, főleg télvíz idején aludni. Nálunk inkább tényleg híd alá mennek, de szabályt be nem tartanak. Ott kapuzárás van, inni nem lehet. Egymás meglopják...

Pár éve ismerős házaspárral beszélgettünk. Nő testvére utcán koldult. Ők befogadnák, ha hajlandóságot mutatna konszolidált életvitelre. Vállalkozó festő férj tudna adni munkát. Nem és nem, szabadságot akar. Utcáról kitörni lehetetlen.

Debrecenben is vannak akik kéregetnek, de akik itt élnek, rájuk nem jellemző. Inkább akiket Romániából hoznak át, lobogtatnak egy receptet, gyerekek jönnek, hogy kiflit akar venni. Soha senkinek nem adtam még pénzt, nem is fogok. Pest sokkal durvább, ha két napot ott töltök, felfordul a gyomrom az aluljárókban, de már sehol nem tudok egy fagyit megenni, hogy ne kelljen eldobnom. 1980-81ben laktunk ott, már akkor is ez volt. Akkor még hol volt az, hogy bank vitte a házát?

Te beszélgetsz velük, vagy honnan tudod, hogy utálnak?

Ilyet hiába mondasz ilyen mentalitású embereknek, akkor is mindig más lesz a hibás az elcseszett életükért.

Amíg csak magukat sajnálgatják, a sebeiket nyalogatják, addig csak ők érvelhetnek a maguk igaza mellett, hiába indultak az életnek sokkal-sokkal nagyobb hátránnyal, akkor is utóbbi lesz a car, aki tett magáért, mert nem érted meg, hogy ő beteg, sanyarú a sorsa.