Karácsonyi gondolatok..

A gyermekeim izgatottan készülnek az oviba, és otthon is az ünnepre. Lázasan festenek, színeznek, vagdosnak, így készítve aranyos kis télapókat, és karácsonyfákat, no meg hóembereket. Itthon meg faggatnak, mennyit kell még aludni, és alig várják azt, hogy tölthessék a bejglibe a diót, mákot, mint tavaly, és jönnek a hosszú listával, mint ahogy mi is régen, mikor gyerekek voltunk.

Ilyenkor eszembe jutnak gyermekkorom kedvenc karácsonyai, és az, ahogy készült Anyám és az egész család az ünnepre. Hetekkel előtte már ment a listaírás, hogy ki mit kér karácsonyra, és mit kell még beszerezni.

Anyámnak nem volt könnyű dolga, most már tudom, tapasztalatból.

Szerettem ezeket a készülődéseket, minden karácsonykor beterítette a lakást a friss süti és a halászlé, meg rántott hal illata. Jó volt kötözni a szaloncukrot, és aggatni a díszeket a fára,és mint mindig, minden évben, nyakig sütisen nevetni.

Nem volt gazdag karácsony. Csak egy-két apróság a fa alatt mindenkinek. Inkább a szeretet az ami fontos volt. Ezzel megőrizve a karácsony igazi lényegét. Remélem a gyermekeimnek is átadhatom azt amire Anyám megtanított, és ezáltal tartalmasabb, és bensőségesebb lesz az ünnep számukra.

Sajnos a mai anyagias világban a karácsony jellege megváltozott. Nem az a fontos, mint régen, hanem a nagy és minél drágább ajándékok. Pedig sokszor egy kis apróság is örömet tud okozni akár nekünk, akár a gyermekeinknek.

Vagy ez csak számomra van így? Nem tudom.

Azért kíváncsi vagyok, mások ezt hogyan gondolják? Azok, akik olvassák ezeket a sorokat, nekik fontosabb-e az ajándék mennyisége, ára, vagy inkább apróbb de személyes ajándékokat választják a családjuk számára? Mennyire engednek a karácsonyi ajándékkéréseknek, amikor a gyerek előáll egy hatalmas papírral, hogy ezt kéri?

Egyáltalán ki hogyan oldja meg és kezeli az ajándékvásárlási helyzetet?