Kapcsolatot visszahozni a nullából (beszélgetés)

Ezek mögött sokszor gyermekkori elszenvedett szexuális erőszak áll. Akár családtagtól. És ezekről még évek után is lehetetlen beszélni.

Szakember?

Miért nem a barátnőddel beszéled meg, hogy mi a problémája?

Miért a háta mögött vadidegenekkel beszéled ki?

Éppen ez az, hogy nem voltam rámenős. Tudtam, hogy neki időre van szüksége és türelmesen vártam. Bízni mindig is bízhatott bennem, bár akkoriban volt egy olyan időszak amikor hirtelen sok minden fontosabb lett neki mint én, és a kapcsolatunk, akkor talán nem úgy álltam a dolgokhoz. Lehet az volt a baj, rossz időzítés.

Egyébként amikor úgy indultunk neki hogy nem lesz konkrét szex, csak petting akkor elég lazán állt a dolgokhoz és élvezte is, de amikor már egyre közeledtek a "komolyabb" dolgok már nem volt olyan felszabadult.

Érdekel egy két kívülálló véleménye.

A barátnőmmel már 3 éve vagyok együtt. Nagyon szépen indult a kapcsolatunk, teljesen egy hullámhosszon voltunk és még azért vagyunk is. Sajnos a kapcsolatunk szépségét beárnyékolja a szex, vagyis annak a hiánya. Majdnem egy évet vártam rá míg elkezdtük, mivel nem akarta elsietni, de azóta sajnos egy-két kósza próbálkozás után elakadt a dolog. Az önbizalmam már a 0-val egyenlő, sőt az alatt van.. Egyszerűen nem tudom hogy mi a probléma, miért alakult így. Sajnos egyre nehezebben tudok már hinni ebben az egészben. Férfiként teljesen szétestem, pedig elég magabiztos voltam mindigis.

Szakíts meg vele minden kapcsolatot!

Gondolj arra milyen kicsinyes, és csak kihasznál.

Szeresd magad jobban!

Hm... tavaly májusban megismertem Őt. Egyből egy hullámhossz, Ő hatalmas lelkesedéssel volt felém, én picit féltem, mert 11 hónapig sikertelenül kerestem a párom, ráadásul egy nagy csalódás után voltam. Mivel akkoriban lettem munkanélküli, így ráértem a napi 8 órás beszélgetésekre, szinte együtt keltünk és feküdtünk. Mint később megtudtam, miattam a maszek melóit hanyagolta akkoriban. Az ismerkedésünknél feltételként tűzte ki, hogy utánamegyek, mert Ő jól keres kint, nem akar csak 5-6 éven belül hazaköltözni, így nekem kellett volna lépnem. Én ebbe belementem. Gyönyörű üzeneteket írt, bevallása szerint nem volt még ilyen szerelmes. 2 hét múlva meglátogatott, 1,5 hónap múlva én mentem ki hozzá nyárra egy teljes hónapra. Gyönyörű helyeken nyaraltunk. Már akkor meg kellett volna kondítani a vészharangot, mert azt mondta, hogy meghív engem (mivel ki van fizetve előre a szállás, ráadásul egy haverja is jött volna, aki lemondta előtte), de a végén még a haverja részének a felét is kifizettette velem. Én tök szerelmes voltam, és a pénz nekem nem annyira fontos eszköz, így nem érdekelt a dolog (és még azért hozzátenném, minden nap én jártam bevásárolni, mivel önellátók voltunk, egyszer nem kérdezte meg, hogy most mennyivel szálljon ebbe be). Így telt el a nyár, augusztusban hazajöttem. Közben bemutatott minden kinti barátjának (akikben igazándiból nem bízik) és a családjának is (bennük meg főleg nem). Jött a szeptember, én elkezdtem dolgozni, de minden nap megvártam, hogy hazaérjen a melóból hajnali fél2-kor, ilyenkor 3-4-ig beszélgettünk, én ugye alig aludtam, mert 6kor ébresztő. Viszont nem bántam, nagyon szorgalmasan számoltam vissza a hátralévő napokat. Októberben lejött hozzám, de már akkor is rosszul esett, hogy egy csokit nem hozott nekem 2 hónap után, mikor én meg nem tudtam, hogyan ugráljam körbe. Aztán rá 3 héttel én mentem ki hozzá, jöttek a rokonai, szülei is. Első nap szakítani akart velem, mert azt mondta, nem eléggé erős ez a kapcsolat, sok a gondja, most a melóra akar koncentrálni, mert össze akarja szedni azt a pénzt, ami neki a jövőjét jelentené (drága kocsi, mégdrágább ház és egy vállalkozás a jövőkép, rettenetesen ijesztő célok úgy, hogy Ő nagyon szeret költekezni: méregdrága ruhák, órák... a bankszámláján viszont 10 millió sem volt alaptőkének...). Hiába mondtam, hogy szerintem próbálja meg lentebb venni a vágyakat,mert így ez egy zsákutca lesz, hiszen mindig azzal szembesül, hogy nem kerek az élete, hiszen 16 órákat dolgozik (maszek majd utána meló), nem látja soha a végét ennek az egésznek. Mondtam, hogy én eladom a lakásom, kiköltözök, tegyük össze, amink van és próbáljunk meg kint éldegélni, nos erről hallani sem akart. Végülis nem szakítottunk, eltöltöttünk 10 napot kettesben úgy, hogy tényleg minden nagyon szép volt (Ő éppen beteg volt, így a 10 napot kettesben tudtuk tölteni, pihenéssel).

Aztán felvetettem, hogy nyár végén oda tudnék hozzá költözni, nem túl kitörő lelkesedéssel fogadta ("majd meglátjuk"). Én innentől kezdve elkezdtem szervezni a kijutásomat, németet tanultam, a munkahelyemen kerestem a megoldást, hogyan tudnék egy éves fizetésnélküli szabadságra jönni.

Közben csökkentek a beszélgetéseink, egyre többször hivatkozott munkára, szinte kétnaponta beszélgettünk csak, azaz én azért minden nap hívtam Őt (Ő már annyira nem hívott engem). Jött a november, és én egyre jobban úgy éreztem,hogy ezért a kapcsolatért csak én teszek. Elromlott a laptopja, én küldtem ki Neki egyet, hogy tudjunk kommunikálni, Ő magától nem hívott, csak fészen írt, vagy skypeon beszélgettünk, de az is legtöbbször már csak vasárnap délután volt 1 órára.

Én felvetettem, hogy szakítsunk, mert nem látom a jövőnket, Ő erre mindent megígért, megoldjuk, csak maradjak vele. Oké. Jött a karácsony, végülis az jól sikerült, bemutattam én is a szüleimnek, majd 27-én együtt mentünk külföldre szilveszterezni (anyagilag engem jól leterhelt megint ez a kis kiruccanás, de nem akartam, hogy én otthon maradjak -baráti társasággal ment- így hitelt vettem fel azért, hogy együtt lehessünk, persze ez Őt hidegen hagyta).

Januárban jöttem Tőle haza, majd onnantól bukórepülés jött... az összeköltözésre egyértelműen kijelentette, hogy nem akarja, mert akkor nem tud eleget dolgozni, és neki most szüksége van a pénzre, azt mondta, akkor mindig velem kellene foglalkoznia, és ez most neki nem kell. Nem tud a munkájára koncentrálni, folyton csak rohan haza hozzám beszélgetni (hm, ő érezte ezt áldozatnak???)... közben persze az ebayről folyamatosan rendelte a ruhákat magának, már elmondani sem merte, hogy pl. 750 euroért rendelt 3 pár cipőt. Értitek a kontrasztot: házra spórol, de közben szórja a pénzét... persze, közöm nincs ehhez, de akkor miért etet azzal, hogy Ő haza akar költözni , stbstb...

No, akkor jött azzal, hogy pihentessük a kapcsolatunkat. Mondom ez szakítás, ilyen nincs... a pihentetés az sztem kamu. Jó, próbáljuk meg... aztán egyik nap normális volt, aztán megint szemét... én már tökre ki voltam idegileg, hogy melyik nap mit kapok... mikor baleset érte a munkahelyén akkor persze én voltam kéznél, másnap meg már leszarta a fejem. Közben az unitesója, aki szintúgy távkapcsiban él rákérdezett, hogy mi van velünk, elpanaszoltam Neki, hogy nem vagyunk jól... na, ez visszajutott a fülébe, egyből hívott, hogy vége. Mert én kibeszéltem őt... hiába mondtam, hogy erről szó nincs. Letiltott a fészen, jött egy hét csend, majd megkeresett, hogy ott van nála cuccom, mi legyen vele. Kértem, küldje el nekem postán, de írta, hogy nem akarja (én nyáron rendszeresen postáztam Neki cuccokat Németországból, és nem kértem el sosem az árát). Na, erre kiakadtam, hogy hogy lehet ennyire szemét, hogy nem képes még ennyit sem... aztán jött azzal, hogy személyesen akarta elhozni nekem. na, egész este civakodtunk, felvett fészen, majd ismét törölt. Végén úgy váltunk el hajnal 6kor, hogy megy aludni és átgondolja a dolgokat, én meg 0 alvással mentem melóba, de a vége az volt, hogy átgondolja, mi lesz velünk. Másnap jött egy sms, hogy a haverja jön haza Magyarországra, majd ő feladja nekem postán itthonról a csomagot... felhívtam, hogy ez most mi? Erre tök ellenséges lett velem, azt mondta, hagyjam békén örökre. Közben az összes ismerőse, tesói, rokonai letiltottak a fészen (én ezt nem is értem,miért... de sejtem, hogy mekkora aknamunkát végezhetett...)

No, ennyi a sztorink...

Lehet, hogy nem is igazán az volt a baja, hogy össze akartál költözni, hanem az, hogy erőltetted, a mód, ahogy rá akartad venni. Ha már telefonon sem akar beszélni veled, szintén ez lehet a baj, hogy most már elege van.

Nem akarnám újra felépíteni ezt a kapcsolatot a helyedben mert 2 dolog is van, ami nem stimmel nálatok.

1: nem gondolkodtok egyformán

2: egyikőtök sem tesz lépést a másik felé

Az, hogy téged ő erőszakosnak nevezett, lehet hogy nem pont annyira valós, de azért magadat ismered annyira, hogy ez a konokságodra vonatkozik, vagy a megnyilvánulásaidra. Mindenesetre az van, hogy bármelyik is áll fenn, később is így kezelnéd köztetek a vitákat és neki ez a stílus nem jön be. Most költözésen vitáztatok, de ha együtt maradt volna veled, akkor később minden hülyeségen.

Másrészt te se erőszakold meg magad, ha te ilyen vagy, csak keress egy olyan pasit, akinek pont ez kell, az, hogy valaki irányítsa. Ő meg talál majd egy olyan nőt, aki semmibe nem szól bele. Egyébként meg nincs szabály arra, hogy mikor költözzön valaki össze, van, aki hamarabb is megteszi, mint te akartad, csak lènyeg, hogy ők egyetértenek ebben.. Jobb, hogy nálatok meg kiderült most, hogy ő nem annyira ragaszkodik hozzád. Jobb most mint túl későn.

Hagyd békén, ne taktikázz.

Ha egy férfi ezt kéri, azt komolyan is gondolja, nem olyanok, mint a nők.

Nem,én 3hétig nem szólta hozzá,de az más tészta volt.

Nem akar veled foglalkozni,tényleg ennyire nehéz értelmezni a jeleket?

A pasik,nem szeretik,ha erőltetik az összeköltözést,mikor veszel már el,miért nm mondod,hogy szeretsz,satöbbi című dolgokat!

Egy olyan pasiból milyen partner lehet hosszú távon, aki nem tud szólni, hogy hé, beszéljünk, mert nekem ez gyors, hanem egyszerűbb neki lelépni.

Nekem kommunikáció nélkül nem ér semmit egy kapcsolat. És továbbra is azt mondom, ha valakinek fontos, igazán fontos a másik, az nem ezt a megoldást választja először.