Jöjjön-e a kistesó? (beszélgetés)

Szerintem itt senki nem támadt neked. De azért gondolj bele: se testvére, se unokatestvére nincs, ha veletek történik valami, egyedül áll a világban. Ha pedig vele történne valami (ne történjen!), ti maradtok teljesen gyerek nélkül. Mi mindig ott voltunk egymásnak a húgommal, az unokatesókkal, a családi találkozókon vidám gyerekcsapat zsivajgott, játszott, csodálatos volt... Ha egyke vagy, ezt tényleg nehezen tudod elképzelni, és nem is tudod, mi az, amit nem adsz meg a gyerekednek, csupa jószándékból. Nekünk nem ment jól anyagilag soha, meg kellett küzdeni mindig a megélhetésért, de a világért nem cserélném el az anyagi biztonságra a testvéremet, aki a legjobb barátom, és a családomat. Mit ér egy örökölt ház, ha egyszál egyedül maradtam, mert se szüleim, se testvérem, se unokatestvérem? Saját családja remélhetőleg lesz, de az más.

Ez nem rábeszélés, mert rábeszélni senkit nem szabad a gyerekvállalásra (legfeljebb ha ő is szeretné, és csak bátorítani kell), az az ő ügye, de azért szerintem érdemes meggondolni ezeket a szempontokat is.

Én egyébként a bátyám kívánságára készültem...Hazajött az iskolából az első napon, és nagyon ki volt akadva, hogy mindenkinek van tesója,csak neki nem. Addig Anyu el se tudta volna képzelni, hogy még egy gyereket szüljön, ő is egyke volt. Így születtem én meg a következő szeptemberben, mert muszáj, volt, a " nagyságos úr" megrendelte a tesót :)

Most épp Angliában él, és minden másnap felhív, évente 3szor hazajön (nemsokára hazaköltöznek). Volt 2 év,2007-2009 közt amikor beszélőviszonyban se voltunk úgy összevesztünk az aktuális nője miatt. De ilyen ez, az ember a tesójának megbocsát...

Nekem ő apám helyett apám volt mindig is.

El se tudtam volna képzelni, hogy a lányomtól megvonom a lehetőséget, hogy egy életre szóló, önzetlen barátságot kaphasson a szülői házban.

azért gondolod így, mert azt sem tudod, milyen jó dolog, hogy van egy testvéred, akire számíthatsz, ha már esetleg a szülők nem élnek.

Általában véve ez jellemző az egykékre, az egyik legjobb barátnőm ugyanilyen.

Nem tehettek róla, számotokra az a természetes, hogy ti vagytok az univerzum középpontja, mivel sosem kellett a testvéretekkel osztoznotok a szüleitek figyelmén. Mert a szeretetén nem kell, az végtelen :)A világ nem csak arról szól, hogy majd minél többet örököljön a gyerek abból, amit a szülei összedariztak. Valamit azért tegyen ő is.

Szia!

Szerintem két gyerkőc simán bevállalható. Csak jókat tudok mondani arról, ha van a gyerkőcnek egy kistesója.

Remélhetőleg később is jó testvérek lesznek, felnőttként is számíthatnak egymásra.

Én gyerekként nagyon szerettem volna ha lett volna egy testvérem, ezt most igazolva látom a saját gyerekeimen, hogy bizony nagyon jó dolog.

Két gyerek simán bírható.

Az egy régi játék a meri nem meri :D

Szeretnéd vagy nem szeretnéd?

Ez itt a kérdés!

Anno, szerencsére nem volt net, így magam, vagyis a férjemmel együtt döntöttük el, hogy mennyi gyereket szeretnénk. Akkor nem sokat problémáztunk azon, hogy hová szüljek, meg legyen mindene a gyereknek.

Miért így teszed fel a kérdést, hogy be merjük-e vállalni, mert akkor egyértelmű, hogy az eddigi hozzászólásokat kapod. Ha szeretnél még egy gyermeket, akkor nem kérdés. Én anno, úgy terveztem, hogy ne legyen nagy korkülönbség a két gyerek között. Szoba, konyhában éltünk, és mertem bevállalni. Tudom, akkor más volt a felfogás mint mostanság, de véleményem szerint nem lehet kifogás sok minden, amit mostanában felhoznak a szülők. Neked kell eldönteni, hogy mi a fontos. Bár én mindig 2 gyermeket szerettem volna, de ebben megerősített egy akkoriban történt baleset is. Ebben a balesetben voltak olyanok, akiknek nem volt testvére, így a szülők gyermek nélkül maradtak. Jó, nem kell mindig rosszra gondolni, de bármikor bármi megtörténhet. Csak az tudja milyen egy testvér, akinek van. Ez lehet jó, és lehet rossz is, de ezt sem tudjuk előre. Én mindenesetre több gyerek párti vagyok.

És hiába vársz arra, hogy jobb, biztosabb körülményeid legyenek, szerintem ez mostanság nem reális. Mostanában muszáj kockáztatni, ha valaki valami nagyot és szépet akar. Szóval, ez ne tartson vissza, ez nem felelőtlenség, hanem pont a realitás elfogadása.

Te döntesz, én csak igyekezlek biztatni :)

Itt megtalálod a cikket:

[link]