Jobb félni, mint megijedni. Igaz ez? (beszélgetés)

Azért ez mégsem ENNYIRE vicces ám!

...Mert ti. olyan is van (ám), hogy pl. az eü.-ben vallják azt a gyógyítók, hogy "Jobb félni, mint megijedni" - és mielőtt "beállítják a terápiát" (mondjuk egy olyan panasz esetén, hogy a páciensnek fáj a feje), oda-vissza küldözgetnek különb-különb agyafúrt vizsgálatokra, hónapos várólistákkal... (Addig meg a T. Páciens feje - hadd fájjon! Vagy mégse? "Hát vegyen be egy aszpirint!")

Lehet lovagolni a szavakon...

Csak azt nem tudom MÉG, hogy Nálad ez indulat?

Vagy szokás?

Vagy...?

Szerintem, a szomorúság akkor hangulat, ha tudattalan(tudat alatti), ha nem tudjuk a szomorúságunk pontos okát. Viszont, ha ismerjük az okát, de nem ismerjük a gyógyírt rá, akkor lesz belőle indulat.

(A depresszióról is, csak akkor beszélünk, ha nem ismerjük a hangulat pontos okát. Ezért is olyan nehéz kezelni.)

persze, hogy indulathangulat, vagy hangulatindulat főleg, ha idegből!

Már csak egyetlen kérdés marad, hogy vaj'h "tudat alatt", vagy fölött, vagy netán köztes, közti? -vagy mi a lófene? :-D

inmnDÚÚÚLAT?!!-gggGRRRRRRRRRRRRR!!!!!!!!!!!!

hol?-milyen induuulattt?????!kinek?-Kinél??? :-DDD

persze!-természetesen! - a végtelen türelmünk is "fogyta" lehet eccer! - oszt' akkó fű-kövön nem "nyőő! :-D)

Rendben: legyen intelem! Tiszta fejjel tartod magad hozzá, én is.

A bajok (?) akkor kezdődnek vele, ha "belép a képbe" valamilyen indulat.

"szerintem nem korrekt "elvárás", "

Ám! - ha nem elvárásként, hanem egyfajta "intelem" gyanánt gondoljuk meg, ("kályhától") ne tegyél olyat, hogy meg kelljen bánnod!

Teljesen rendben van a "reagád", persze.

Mit is lehetne regálni arra, ha valaki a nyilvánosság előtt veri a fejét a falba, és teszi közhírré, miszerint előbb jár (néha) a szája, mint az esze.

A legjobb jószándék mellett is előfordult már velem, hogy csak a "reagá"-ból vettem észre, hogy rosszul szóltam. (És itt most nem rád célzok.)

Az viszont, hogy "soha ne bánj meg semmit" - szerintem nem korrekt "elvárás", bármily bölcsen hangzik is.

De!-biztosan, hiszen én is vagyok!

Momentán nem én említem, hogy mi a (vélt!) hiányosságom!

De igaznak tűnik a "reagám"!

Egyébként meg: "soha ne bánj meg semmit".

És még!: "a lelkiismeret jobban vádol, mint száz tanú"!

Köszönöm, kedves Csotorász, a példabeszédet!

...És mondd: Veled még sosem történt meg ilyesmi?

Arra próbál rámutatni, hogy semmi nem lesz ugyanaz, mint volt.

Ergo: mindíg minden előtt gondolkozhatunk!

Fogj egy poharat és vágd földhöz!

Kész.

Eltört?

Igen.

Most kérj tőle bocsánatot!

Bocsánat.

Ugyanolyan lett mint volt?

Nem.

Most már érted?

"Jobb félni, mint megijedni."

"A félelem állandó rettegés az ismeretlentől, a bizonytalantól, a kiszámíthatatlantól. A félelem abból ered, hogy úgy érzed nincs hatalmad a dolgok felett. Az irányítás kicsúszott a kezeid közül.

Semmitől sem félsz, amit ismersz, megértettél és uralmad alatt vagy képes tartani. A félelem végső soron tehát a tudás hiánya. Ezt a hiányt igyekszel hittel befoltozni, s bár a hit fontos, a tudás nem pótolható vele.

Az ijedtség a félelemmel ellentétben nem állandó, hanem egy pillanatnyi állapot. Az ijedtség a szervezeted védekezési mechanizmusa, melynek során az agy egy veszélyhelyzetet érzékelve készenléti helyzetbe helyezi a testet. Az ijedtség tehát hasznos, mert a túlélésedet szolgálhatja.

Az állandósult félelem lassan, de biztosan megöl. De csak akkor állandósul, ha nem érted meg a félelem miértjét és csak addig, amíg nem tapasztalod meg, hogy hatalommal bírsz felette.

Én azt mondom ijedj meg, de soha ne félj! Értsd meg az univerzumot!"

:)

A te szomszédod egy kissé "nehezebbeset".