Játszótéri akadálypályák (beszélgetős fórum)

:(

szomorú...nálunk azért az óvónő dadus szólna ha ilyet látna akár a szülőnek is!

nálunk öcsém beszólt mikor engem meg a pocakomat kísért-így átadták a helyet.

Hát terhességem alatt nekem sem adták át a helyet:( csak néztek ki az ablakon.

Annyira tragikus a helyzet..minden nap amikor hozom-viszem a gyerkőcöt az oviba köszönök.Mert nekem ez a természetes.Senki nem köszön vissza.Ez elgondolkodtató,amíg a szülők többsége ilyen bunkó hogy még köszönni sem képes-addig hogy várhatom el hogy a gyereke esetleg tudjon viselkedni? Piti példa: nálunk az oviba kód kell az ajtó nyitáshoz.Direkt rohanok hogy nem menjen már a dadák idegeire az állandó csipogás amikor az orrom elött becsapják az ajtót.Nem hiszem hogy nem lehetne pár másodpercig tartani.

Reggelente az "anyucik" sorban ülnek a padon amin a gyerekeknek kéne öltözniük ha oda férnének.A hátuk mögött vannak a zsákok,amiben a gyerek ruhája van.De nem állnának fel,nem engednék a gyereket öltözni!Pletykálnak mintha csak ők lennének ott,mintha csak az ő gyereküknek kéne hozzá férni a cuccokhoz.

Egyszerűen nem értem az embereket.Én úgy nevelem a Kisfiam hogy vegyen másokat figyelembe,figyeljen másokra..de látom semmi értelme nincs mert eltapossák.

Ja,tavaly amikor a farsang volt már jó látható vaolt a pocim,de ott álltam a terembe mert nem volt hely.Sok apuka ült-ugye nekik jobban kell a hely mint egy ksmamának- és még az ovónő sem szólt hogy esetleg át kéne adni a helyet...

a hely átadást én is tapasztaltam-tényleg a fiatalok tojtak a fejemre pocakkal és néhány nagymami megelőzött a járókerettel-felemelték és futottak, így ők ültek én álltam.

az egoizmusra tényleg nem jó tanítani őket-most kezdtük az ovit-és bizony meglátszik a fiamon hogy egyke.mondta az óvónéni hogy aranyos kedves a gyerek, csak mindig első akar lenni...most neveljük le róla, hogy szépen beilleszkedjen a közösségbe.sokat segít az óvó néni, mert otthon ezt nem nagyon tudja megtanulni, nincs tesó,unokatesó :(

Hát ilyen szülők már az én gyerekkoromban is voltak... Anyukám mesélte, hogy volt egy szomszédunk, a lánya annyi idős volt, mint én, csak neki jóval idősebb anyukája volt. Vagyis nem tudom, hogy tényleg sokkal idősebb volt, de "öregesen" öltözködött, meg viselkedett. Na lényeg, hogy anyu mesélte, hogy olyan rengetegszer volt, hogy egyszerre vittek minket haza a suliból buszon. Ha idős, beteg, vagy kisgyerekes személy szállt fel a buszra, anyukám mindig szólt, hogy adjam át a helyem, szépen meg is tanultam, hogy ezt így illik. A szomszédos anyuka viszont, amikor meglátta, hogy az ő lánya (kb. 6-7 évesek voltunk akkor) át akarja adni a helyét egy terhes kismamának, hangosan rászólt a gyerekére, mondván, hogy ők épp ugyan annyit fizettek a bérletért, mint más, az ülőhely az, aki előbb ért oda.

Szerintem gusztustalan ez az egoizmusra nevelés a szülőktől. Amikor én terhesen buszoztam, hát elvétve adták át a helyüket az emberek, leginkább idősebbek, illetve roma fiatalemberek (nem szeretnék itt most védőbeszédet tartani a cigányok mellett, de azt meg kell hagyni, hogy a többségük olyan családban nő fel, ahol nem ritkaság a terhes nő, megtanulják, hogyan kell hozzá viszonyulni). De fiatalok szinte sose adták át a helyüket. Inkább másfelé néztek. Szóval ja, kb. ezt lehet elérni az ilyen neveléssel. Amikor a szülő úgy gondolja, hogy az ő gyereke az első, mindenki előtt, hát akkor persze, hogy felnőtt korában is ezt fogja természetesnek venni.

Az a baj,hogy sok szülő nem szól rá az üngyümbüngyümkéjére:(

Ma a metrón egy 5 év körüli kislány úgy ült hogy nézte a síneket,cipője az üllésen.(ami nagyon szupi mert más tiszta ruhában odaül utánna és tiszta mocsok lesz) Szóval,kisfiam mellette ült,3szor belerúgott a kisfiamba,sem egy bocsánat vagy valami,mintha mi sem történt volna!Negyedszer már nem bírtam tovább nézni ahogy belerúg a gyerekembe-a jó édesanyukája még mindig nem szólt rá- szóltam neki hogy ne rugdossa a kisfiam.Az anyukája bunkó módón nekem esett hogy mi jogon szólók rá Zsófikára:( mondtam neki hogy azért szóltam mert 4szer belerúgott a kisfiamba,amúgy meg neki kéne rászólnia a gyerekére!!Hát a vége az lett hogy én vagyok a bunkó mert más gyerekére rászóltam,a gyerekem meg nem fog belehalni abba hogy belerúgtak!

Nagyon kiakadtam,mi lesz az ilyen gyerekekből?milyen példát látnak?nem értem hogy egy ilyen tapló nőnek minek gyerek?!

Ma a játszótéren egy kisfiú ráütött Pankára,( csak úgy oda jött) aki csak állt és nézett, aztán nagyon sírni kezdett!

Az anyukája azt sem mondta bocs.. Csak annyit mondotta kisfiának:na ezért nem barátkozik veled senki!

Nem csináltam semmit, nem tudtam mit tegyek, talán jobb így.A kisfiú még jött volna, de inkább elterelgettem a lányomat. megfigyeltem elég agresszív az anyuka is, pl: rángatja a fiát, kiabál stb... Arra nem gondol, hogy vele sem barátkoznak nagyon az anyukák...

Sajnos ebben igazad van!

Én is sokat gondolkozom azon, vajon mennyire érdemes a jóra, a toleranciára, az udvariasságra nevelni a gyerekeimet, amikor manapság ezekkel az értékekkel, tulajdonságokkal csak hátrébb kerül az ember, előrébb nem. Helyette a harsányság, a törtetés és a tisztességtelenség a nyerő magatartás. :-(

A lányaim most mennek majd óvodába és bizony egy kissé szorongva várom, hogy milyen élményekkel fognak "gazdagodni"...

Teljesen egyet értek a cikk írójával!! Nekem 3 gyermekem van 18, 12 és 9 évesek. Van tapasztalatom bőven játszótér ügyben. De érdekes, hogy kisebb településen ahol jobban ismerik egymást az emberek ott kevésbé élesedik ki ez a probléma. vagy toleránsabbak vagyunk egymással, mert ismerjük egymást vagy tényleg kulturáltabbak itt az emberek.

De az biztos, hogy a nagyváros /Budapest/ játszóterein elég "furcsa" gondolkodású és viselkedésű emberekkel lehet találkozni. Erről akár egy könyvnyi cikket is tudnék írni. De ez nem csak a játszóterekre igaz, hanem egyéb tömegek által használt helyekre " vidámpark, állatkert, stb" is igaz.De ha megfigyeljük a felnőttek viselkedését, máris választ kapunk az összes kérdésünkre, hisz nem az a csöppség tehet róla, hogy mit enged, mire buzdít egy szülő.

A szomorú az az egészben, hogy ők lesznek a jövő generációja. Nekem a középső gyermekem elég simulékony béketűrő gyermek. A kicsi sajnos elég önző, minden igyekezetem ellenére. De azt tapasztaltam, hogy a kicsi szemrebbenés nélkül sokkal több jót ki tud csikarni az élettől, mint a középső, aki mindig jól nevelten kér, sorban áll stb. Lehet, hogy megbotránkoztató a következő gondolatom, de elgondolkodtam rajta, hogy a mai agresszív, neveletlen világban melyik gyermekem fog jobban elboldogulni. A középsőt mindenhonnan ellökdösik, megelőzik, a kicsi mindent elér. SAJNOS?! Nem tudom!

Az a helyzet,hogy nekem huszon egynéhány éves koromban,jóval kevesebb türelmem volt a gyermekekhez,mint később-ugyanis későn érő vagyok.

Lehet, ennek az is az oka,hogy húsz éves koromig nem éltem ki magam-katolikus kollégiumba jártam négy évig,ahol vas fegyelem volt.

Ezért,később vállaltam gyermeket.Pont 30 évesen-mert addigra értem "anyává"minden értelemben:)

Nem akarom bántani a 30-as, 40-es anyukákat, mert ugyanannyi jó anyuka van köztük, mint mondjuk a 20-asok közt. Csak annyit mondanék, mégis van különbség. Türelem, és nézet között.

Azt nem tudom tényleg, hogy egyesek minek szülnek egyáltalán gyereket...

én is így gondolom.azóta lett nehéz amióta a fiam kinőtte az édes gügyögős togyogós kort.amióta dacos néha hisztis vagy vad-nehéz a játszón lenni vele.mert gyakran a szülők neki ugranak vagy nekem-pedig én rögtön rászólok, nem hagyom randalírozni.ezért elkerüljük a játszót-pedig azt gondoltam órákig kint ülünk majd, főleg nyáron.

de mindig az van hogy a gyereknek is magyarázni kell-persze ez hasznos hisz abból tanulja meg a másik gyerekkel szülővel hogy kell viselkedni-szocializálódik, de közben nagy fáraszt hogy a szülők az első nyekkenésre egymásnak ugranak és mindenki gőzerővel védi a gyerekét-pedig sokszor látom hogy a gyerekek lerendezik maguk között is, helyre áll a béke és játszanak tovább. a szülők meg nem tudnak továbblépni.

én is próbálom jó nevelté tenni a gyereket, de nem minden percben az.most mondta a barátnőm anyukája, hogy volt egy idő amikor nagyon nehéz volt a barátnőmmel-mert mindenki neveletlennek tartotta látta-de aztán rendeződtek a dolgok nála közben a szülei vért izzadtak.

Sziasztok! Kiscsirke régebbi játszótéri tapasztalataihoz és az illemhez szeretnék hozzászólni. Én teljesen egyet értek Veled!Nekem ugyan még csak 6hónapos a kisfiam és nincsenek ilyen tapasztalataim (előtte bébiszitterként sem volt ilyen, szerencsére),de a nővérem mesélt egy két jó dolgot!ő a 4 éves kislányával ment a játszótérre ahol egy kisfiú szintén nem engedte csúszkálni a többieket. Egy szülő rászólt mire a kisfiú arcon karmolta és leköpte az anyukát!Természetesen a szülei nem is vettek erről az incidensről tudomást és a játszótér szélén lévő padon trécseltek tovább!

Egy kicsit későbbi alkalommal meg egy roma származású kislány folyamatosan lökdöste a nővérem lányát mire ő rászólt,szépen.A kislány sírva ment panaszkodni az anyukájának mire ő meg a többi Roma ismerőseivel azonnal felálltak és üvöltözni kezdtek és még tesómat akarták megverni!Hát ennyit az illemről! Az ember vagy otthon próbál saját kis játszóteret építeni a gyerekének vagy mehet szenvedni,veszekedni vagy verekedni!

Mekkora paraszt ez a szomszéd! :-(

Nem is csodálom, hogy anyukád kiakadt!

Na nálunk is ez van:(

Én egyszer ezt leírtam egy másik topikban ahol magkaptam hogy "biztos összeférhetetlen vagyok"

Szomorúan látom hogy aki ide írt,kb 99%-ban negatív a tapasztalata:(

No comment!

Egyébként én is akkor viszem, amikor kevesebben vannak. De ilyenkor meg lelkiismeretfurdalásom van, hogy a gyerek akkor így hogy él társadalmi életet. De már rájöttem, hogy elég lesz neki a bölcsi. Így is azt írják az okosok, hogy 2-3 éves korig a kicsik a szüleik társaságát igénylik főként.

A paraszt! Már bocsánat.

Akkor az én tapasztalataim még semmik, ahhoz képest amiket még át fogok élni... Ez kiábrándító! Pfffffffff.

:O kedves.. Talán nem hallotta, hogy szóltál?

Néha arra gondolok, hogy sokan idősebbnek nézik a gyerekeket, hiszen már három évesen is nagyon magasak, és talán már elfelejtették ezt

de az is igaz, hogy nem figyelnek a más gyerekére

zenebölcsiben volt, hogy mindenkinek nyilvánvaló volt a fiam félénksége, ennek ellenére egyszer mikor odagurult a labdája egyik anyukához, nem merte elkérni, bíztattam, hogy kérje el -

meg is tette, erre a nő eldobta a labdát a saját gyerekének

úh.én nem merném,még a mamánál a kertben is mindig megyek utána.

most voltunk, van medence és simán egyedül felmászott a medence létráján.de egy fél pillanatra se hagynám egyedül.

a többi emberre meg nem lehet számítani, nem szokás más gyerekére figyelni.mondjuk az én gyerekkoromban ha eltávolodtam anyukámtól abban a pillanatban már kérdezték is a felnőttek hol az anyukád stb.de most más világ van.a múltkor a sétálón előreszaladt a gyerekem, megállt egy bolt ajtajában és szóltam egy hölgynek aki pont ott állt hogy nem nyissa ki neki az ajtót, nem oda megyünk-mire odaszaladtam addigra a hölgy simán beengedte egyedül a boltba a fiam-kinyitotta az ajtót neki!kész voltam.viszont a vonaton segítettek leszállni-lementem előre a csomagokkal és a kezembe adták a gyereket.