Járunk többen ebben a cipőben? (beszélgetés)

Szia!

Én jártam ilyen cipőben...Az első férjemmel huszonéves korunkban összeházasodtunk, nagyon szerettük egymást, de a 7. év végén (bár én kicsit túlmisztifikáltnak tartom ezt) nálunk is minden megváltozott. Nem volt gyermekünk - ma már azt mondom, szerencsére - szóval talán ilyen szempontból kicsit egyszerűbb volt a dolog. Egyetértek azokkal, nem tudom, ki írta, hogy a hálószobában kezdődnek a gondok, én is akkor vettem észre, hogy valami nem úgy működik már köztünk. Sajnos nem beszéltünk meg semmit, a szőnyeg alá söpörtük a problémáinkat, amikor pedig én elő mertem hozni őket, a férjem minduntalan azzal jött, hogy mi igenis jó házasságban élünk és nem kell semmit megbeszélni. Én másfél évig próbálkoztam, de zsákutcába kerültem és döntöttem. Elváltunk.

Abszolút nem buzdítalak erre, mert szerintem nem ez a megfelelő döntés, de másfél év alatt mi egy lépést sem jutottunk előbbre. Vállalom, hogy én is hibáztam sok mindenben, hiszen ez mindig két emberen múlik, rengeteget tanultam azóta és más "módszerekkel" szerintem menthető lett volna a dolog.

A mostani párommal teljesen más a helyzet, mindig szem előtt tartjuk, hogy igenis azonnal beszélni kell a gondokról (volt egy pár), amint előjönnek, mert szürke hétköznapok, stressz, problémák mindig voltak, vannak és lesznek egy házasságban, párkapcsolatban. Mára van egy gyönyörű kisfiúnk, de minden nap megdolgozunk azért, hogy boldogok legyünk és működjön a dolog kettőnk között, mert én még egyszer nem szeretnék ugyanabba a hibába esni.

Lehet, hogy ezért van, aki elítél, de mi két-három havonta elmegyünk kettesben pár napra valahova, sokat beszélgetünk, pihenünk, és ilyenkor csak rólunk szól minden. Szerintem a mostani hozzáállásommal simán meg tudtam volna menteni az előző házasságomat, csak ahogy írtam, én is falakba ütköztem és lehet, nem a helyes "módszerekkel" próbálkoztam.

Én azt tanácsolnám Neked, hogy esetleg menjetek el valahova kettesben, ha meg tudjátok oldani, üljetek le és pontosan fogalmazd meg a párodnak, hogy mit is érzel, mi van benned és ő mindehhez mit szól. A saját érzéseidről, gondolataidról beszélj először, ne rögtön arról, hogy az egész kapcsolat nincs rendben, hallgassa meg, Te hogy érzel és aztán reagáljon ezekre. Nem hiszem, hogy ő nem érzi a gondokat, de a férfiak sok mindenben másképp gondolkoznak, lehet, csak másképp kell Neked is elkezdeni a beszélgetést.

Szívből kívánom, hogy végül sikerüljön megoldást találnotok, én nem úgy fogalmaznék, hogy a biztosat nem éri meg elcserélni a bizonytalanra, hanem hogy egy hosszú kapcsolatban igenis lehet az egymás iránt érzett szeretetre építeni, az már nagyon is biztos alap.

Elnézést, ha kicsit hosszúra sikerült.

Egy biztos ne engedd, hogy mindent meghatározzon Neked. De ezt is beszéljétek meg előbb.

Mert a végén úgy fog kezelni, mint a rabszolgáját.

Határozottan elé kell állni és elmondani neki, hogy eleged van abból, hogy semmit nem lehet vele megbeszélni.

Mondja el van -e valami kínja és baja, mivel csak azért vagytok egy pár, hogy segítsétek egymást.

És kivel legyen az ember őszinte, ha nem azzal akivel 8 éve jóban rosszban együtt van.

Itt az a taktika, amit Te folytatsz, mármint, hogy közönyös vagy nem jó szerintem.

Én pont erre szerettem volna kilyukadni, mármint a depresszióra.

Mert nagyon olyan szaga van az egész dolognak.

Nem lehet,hogy depressziós? szokott valaminek örülni,nevetni? Látod,hogy van olyan tevékenység,amit valóban élvez?

..a szex működik köztetek?