Hízni szeretnél, de nem sikerül? Akkor egy cipőben járunk. Csatlakozz, hogy könnyebben megoldódjanak problémáid!!:) (beszélgetés)

Sziasztok! Ó végre nekem való téma! Én is nagyon vékonynak érzem magam a 173 cm-em és az 50 kg-mommal. De most eldöntöttem, hogy hízni fogok, mégpedig izomba. Ehhez elkezdtem edzeni, megkerestem a számomra értékes tápanyagokat, vitaminokat. Én tudom ajánlani a B vitamin komplex szedését, mert arra "panaszkodnak" a legtöbben, hogy hízlal. De ez egymagában nem biztos ,hogy elegendő lehet.

Érdemes megnézetni a vér TSH szintjét, melyből a pajzsmirigybetegségeket lehet kiszűrni. Pajzsmirigybetegség is okozhat fogyást.

A számomra legfontosabb megoldást pedig egy könyvben olvastam, ami azt írta, hogy amíg nem tudod szeretni tiszta szívből a testedet, addig ne is várd tőle, hogy együttműködjön veled. Igaz ez a hízásra és a fogyásra egyaránt. Ha eltudod fogadni magad olyannak amilyen vagy, és elkezded szeretni a tested, akkor ő automatikusan válaszolni fog úgy, hogy felszed néhány kilót a megfelelő helyre, ahová kéred tőle. Mert hajlamosak vagyunk a testünket csak tárgynak tekinteni, holott nélküle nem is léteznénk. Ő dolgozik értünk a nap 24 órájában (tüdő, szív, kiválasztás), mi pedig tudomást sem veszünk róla. És persze mind ezt nem is tudatosan tesszük.

Húúú..ez milyen? Nekem a könyv sorai nagy felismeréseket hozott. Tehát én most agyilag azon dolgozom, hogy megszeressem a testem.

Ááá nagyon szeretnééém :DD

De úgy mindenhova, arányosan oszd el légyszi :))

Én akármennyit zabálok, képtelenség hogy felszedjek akár egyetlen dekát is, pedig nagyon vékony vagyok. Jó, szerencsére nem annyira mint egy anorexiás, a bordáim se ütik át a bőröm, de ölni tudnék +10 kilóért :(

Sajnos ez nálam alkati dolog, ha vért izzadok, akkor sem tudok meghízni :'(

Jó a téma...:-)

Én ha hízok, az pocira rakódik...:-(( Pedig örülnék egy kis plussznak fenék- és popsitájékon...

Hízni akarok!

Az alacsony testsúly (ha nem anorexia áll a hátterében) feltehetően azért kevésbé felkapott téma, mert az egészséget kevésbé veszélyezteti, mint az elhízás. Alacsony testsúlyú nők esetében fontos kérdés, hogy rendszeres-e a menstruáció. Ha nem, az arra is utalhat, hogy a nő testzsírszázaléka a menstruációhoz szükséges (14-17%-os testzsírszázalék) határ alá süllyedt. Ha a testsúlya alacsony a testmagasságához képest, de egyéb panasza nincs, akkor alkati kérdésről van szó. Azt egyébként nem tartom egészségesnek, ha valaki úgy akar hízni, hogy mindent megeszik, ami csak belé fér. Hízni is tervszerűen érdemes. A 1,5 óránként való evés vagy a ritkán, naponta kétszer és este lefekvés előtt nagyobb mennyiségű, szénhidrátdús étel elfogyasztása jár általában sikerrel, de ez változó, hogy kinek melyik segít. Az esti, olajos magvak (pl. sós mogyoró, napraforgómag) fogyasztása ugyancsak hozhat néhány tartós kilót.

Mozgásformák közül azok a jók gyarapodásra, amelyek nem csak a testtömeget használják a mozgás során (pl. a súlyzós edzések). Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki arra utal, hogy a fogyás képletének ellentettje lehet a hízásé, de mivel a fogyás receptje sem a koplalás, így a hízásé sem a zabálás. Mindenesetre hízni vágyóknál is érdemes testképmérést végezni, hogy mennyire reálisan látja magát túl soványnak. Ugyanúgy van kulturális vonatkozása a hízni akarásnak is, mint a fogyásvágynak. Jellemző, hogy a falvakban élők még ma is átlagosan magasabb testsúlyt tartanak ideálisnak, mint a városi lakosság. Családi vonatkozása is lehet. Találkoztam olyan gyermekkel, aki azzal tudott kitűnni a családban, hogy milyen sok ételt meg tudott enni egyszerre. Meg is hízott, a társai kicsúfolták, az iskolai közösség perifériájára szorult, de számára a családban jutalmazó értékű volt minden egyes plusz kiló, amit a mérleg mutatott. Főleg férfiaknál még ma is a nagy testméret a hatalom, az erő, a férfiasság szimbóluma.

Ugyanazt gondolom a hízásról és a fogyásról is. A mértékletesség fontos dolog. Nem csak azért, hogy ne legyünk betegek és az életünket ne hassa át túlságosan a táplálkozás, hanem azért is, mert nem érdemes elvenni magunktól a finom ételek örömét, élvezetét azzal, hogy mértéktelenül fogyasztjuk. Mozogni nem azért fontos, hogy karcsúbbak vagy testesebbek legyünk - ez annak a kellemes és kívánatos mellékhatása lehet adott esetben -, hanem azért, hogy jobban működjenek a szerveink, edzettek legyenek az izületeink, az izmaink, hogy levezessük a napi, heti stresszt stb. Szóval mértékletesen, átgondolva táplálkozni és mozogni alapvető szükségletünk kellene, hogy legyen testsúlytól függetlenül. És, ha valaki ezt megteszi az egészséges testsúlytartomány alatt és más testi panasza nincs, akkor el kell fogadni, hogy a természet ilyen törékenyre alkotta.