Ismeri valaki Dr. Berbik Istvánt? (beszélgetés)

A vádindítvány alapjául szolgáló tényállás:

Greiner Esztert 2007. június 28. napján vették fel a Vaszary Kolos Kórház Szülészet-, Nőgyógyászati Osztályára várható szülése miatt. Ekkor terhessége 37. hetében járt.

Greiner Esztert a felvétele napján a szokásos rutin felvételi és vizsgálati eljárás alá vetette az I. r. vádlott, melynek keretében CTG vizsgálatra is sor került. A vizsgálat magzati tachycardiát mutatott. Ennek okait nem kutatták a kezelést végző személyek.

A tachycardia miatt ugyan az I. r. vádlott konzultációt kért a II. r. vádlottól, azonban a kezelést végző orvosok az összes lehetséges okot nem vették számba, hanem köldökzsinór hurkolódást feltételezve a szülés folyamatát beavatkozás nélkül engedték.

Greiner Eszter de 11 órakor a terhesség 37. hetében leánygyermeknek adott életet. A szülést követően az I. r. vádlott indokolatlanul méhüri betapintást végzett Bumm-féle kanállal, mely lehetőséget biztosított arra, hogy egy lokalizált fertőzés általánossá váljon.

A gyermekágyas nő észlelése ezt követően a szakma szabályait sértő módon történt.

Az első magas lázát 16 órakor mérték, majd némi gyógyszeres csökkenést követően a láz ismét visszatért, bő vérzéssel. A septicus lázmenet ellenére a beteg antibiotikumot ekkor még nem kapott. Bár a beteg hányt, erős vérzés támadt és indokolatlanul magas láza volt, szepszisre és véralvadási zavarra sem az észlelését nem megfelelő mértékben végző III. r., sem a IV. r. vádlott nem gondolt így ennek megfelelő kezelésben sem részesülhetett a beteg.

A beteget a III. és IV. r. vádlottak – állapota ellenére – kb 17 óra és másnap hajnali 3. óra 35 perc között nem észlelték. Nem került így sor a fertőzésforrás kiiktatására, agresszív folyadékpótlásra, costicosteroid pótlásra, immunmodulátorok alkalmazására, nagy dózisú antibiotikum adására.

Hajnali 5 órára a beteg állapota ezen mulasztások következtében oly mértékben súlyosbodott, hogy ez ezt követő orvosi beavatkozásokkal már nem lehetett a septikus shockot elhárítani, mely miatt sokszervi működési elégtelenség lépett fel és a beteg 13 óra 13 perckor elhalálozott.

Az ügyben a nyomozás megszüntetésre, az ellene bejelentett panasz elutasításra került.

Eljárásjogi lehetőségként így rendelkezésre állt a pótmagánvád előterjesztése, mely eljárásjogi intézmény lényege az, hogy amennyiben a vádhatóság nem lát elegendő bizonyítékot a vádemelésre, akkor ezt a jogot még biztosítja a laikus feljelentőnek, aki ennek az intézménynek a keretében az ügyész szerepében jár el.

A büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezései:

53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,

75. § (1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására.

A bíróságnak megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást kell megállapítania. Ennek érdekében hivatalból vagy az eljárásban részt vevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

A Be. rendszerében az ügyész bizonyítási kötelezettsége az elsődleges, különösen, ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. A bíróság nem nyomoz. Független és pártatlan szerv, melynek feladata a bizonyítékok szabad értékelése és az ügy érdemét illetően a jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntés meghozatala.

A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag a vádló (rendszerint a közvádló, az ügyész hivatásbeli) felelőssége. Az ügyésznek az e feladat teljesítéséhez szükséges jelenléti, kérdezési, indítványtételi és egyéb jogát a Be. a bírósági eljárásban teljes körűen biztosítja.

A magánvádlót és a pótmagánvádlót is bizonyítási kötelezettség terheli. A magánvádlóra nézve ezt a Be. 494. §-ának (1) bekezdése kimondja, a pótmagánvádlóra pedig e tekintetben az ügyészre irányadó rendelkezések vonatkoznak. A magánvádlónak meg kell jelölnie, milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását [Be. 497. § (1) bek.]. Ebben a magánvádló számára - aki hatósági jogosítványok nélküli magánszemély - szükség esetén segítséget kell nyújtani.

76. § (1) A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(3) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság alkalmazhat.

A büntetőeljárás során gyakorta előfordul, hogy bizonyos tények és körülmények bizonyításához az általános élettapasztalat, az átlagos emberi tudás és ismeretanyag már nem elegendő, ezért ilyen esetben szakértőt kell igénybe venni. Amennyiben az eldöntendő kérdés valamilyen speciális szakismeretet feltételez, úgy a szakértő kirendelése kötelező még akkor is, ha a hatóság eljáró tagja esetleg rendelkezik az eldöntéshez szükséges ismeretanyaggal.

102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.

103. § (1) Szakértőként nem járhat el,

h) akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.

108. § (1) A szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő.

111. § (1) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértőt kell kirendelni.

(5) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással, a szakvélemény kiegészítésével vagy a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával (125. §) nem tisztázható, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra újabb szakvélemény beszerzését rendelheti el.

(6) Az (5) bekezdés alapján beszerzett szakvéleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetőleg hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e.

229. § (1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye

236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását.

A pótmagánvádló a halál okát és az oda vezető folyamatot tisztázni kívánta, így igazságügyi szakértő véleményt készíttetett, melynek megállapítása egyértelműen alátámasztották azon gyanúját, hogy felesége kezelése és észlelése során a gyanúsítottak a foglalkozás szabályait nem tartották be, azt sértő magatartást tanúsítottak, melynek elmaradása esetén a szerencsétlen halálos eredmény nem következett volna be. Erre figyelemmel tette az ügyben a feljelentést, emelte a pótmagánvádat. Az eljárás során felmerült kérdések körében újabb szakvélemények is készültek, illetve szakértője a hivatalból készített szakvélemény kapcsán is ellenvéleményt fejtett ki.

Az eljárás jelenlegi szakaszában a szakértői bizonyítás folyik, ám

- az eljáró Bíróság nem engedélyezi az eljárás során a pótmagánvádló által előterjesztett szakvélemény készítőjének bevonását szakértőként. Ezzel megfosztja meg a pótmagánvádlót és képviselőjét attól, hogy hasonlóan a nyomozó vagy vádhatósági szervhez szakmai segítséget ( saját szakértőt) igényelhessen, mely kiterjed arra is, hogy a tárgyaláson a szakértők együttes meghallgatása során ez a szakmai segítség a meghallgatások során a rendelkezésére állhasson.

Ennek megtagadásával a pótmagánvádló jogai szenvednek sérelmet, hiszen laikus, orvosi szakmát nem ismerő emberként kell megvédeni álláspontját, bizonyítani állításait oly módon, hogy számára nagyon nehézkes szakmai kérdésekről mindenféle segítség nélkül kell tárgyalnia.

Egy ügyészt ilyen lehetőségtől a bíróság soha nem foszt meg.

- A szakértők meghallgatását célzó következő tárgyaláson nem lesz így lehetőség a szakértők felé olyan kifejezett szakmai kérdéseket intézni vagy a hallottak ismeretében ellenvéleményt kifejteni, melyekre előzetesen a szakértő a jogi képviselőt nem tudja felkészíteni és mely lehetőség az orvos vádlottaknak a meglévő ismereteik birtokában nyilvánvalóan rendelkezésre áll.

- a Bíróság a szakértőnk bevonáA vádindítvány alapjául szolgáló tényállás:

Greiner Esztert 2007. június 28. napján vették fel a Vaszary Kolos Kórház Szülészet-, Nőgyógyászati Osztályára várható szülése miatt. Ekkor terhessége 37. hetében járt.

Greiner Esztert a felvétele napján a szokásos rutin felvételi és vizsgálati eljárás alá vetette az I. r. vádlott, melynek keretében CTG vizsgálatra is sor került. A vizsgálat magzati tachycardiát mutatott. Ennek okait nem kutatták a kezelést végző személyek.

A tachycardia miatt ugyan az I. r. vádlott konzultációt kért a II. r. vádlottól, azonban a kezelést végző orvosok az összes lehetséges okot nem vették számba, hanem köldökzsinór hurkolódást feltételezve a szülés folyamatát beavatkozás nélkül engedték.

Greiner Eszter de 11 órakor a terhesség 37. hetében leánygyermeknek adott életet. A szülést követően az I. r. vádlott indokolatlanul méhüri betapintást végzett Bumm-féle kanállal, mely lehetőséget biztosított arra, hogy egy lokalizált fertőzés általánossá váljon.

A gyermekágyas nő észlelése ezt követően a szakma szabályait sértő módon történt.

Az első magas lázát 16 órakor mérték, majd némi gyógyszeres csökkenést követően a láz ismét visszatért, bő vérzéssel. A septicus lázmenet ellenére a beteg antibiotikumot ekkor még nem kapott. Bár a beteg hányt, erős vérzés támadt és indokolatlanul magas láza volt, szepszisre és véralvadási zavarra sem az észlelését nem megfelelő mértékben végző III. r., sem a IV. r. vádlott nem gondolt így ennek megfelelő kezelésben sem részesülhetett a beteg.

A beteget a III. és IV. r. vádlottak – állapota ellenére – kb 17 óra és másnap hajnali 3. óra 35 perc között nem észlelték. Nem került így sor a fertőzésforrás kiiktatására, agresszív folyadékpótlásra, costicosteroid pótlásra, immunmodulátorok alkalmazására, nagy dózisú antibiotikum adására.

Hajnali 5 órára a beteg állapota ezen mulasztások következtében oly mértékben súlyosbodott, hogy ez ezt követő orvosi beavatkozásokkal már nem lehetett a septikus shockot elhárítani, mely miatt sokszervi működési elégtelenség lépett fel és a beteg 13 óra 13 perckor elhalálozott.

Az ügyben a nyomozás megszüntetésre, az ellene bejelentett panasz elutasításra került.

Eljárásjogi lehetőségként így rendelkezésre állt a pótmagánvád előterjesztése, mely eljárásjogi intézmény lényege az, hogy amennyiben a vádhatóság nem lát elegendő bizonyítékot a vádemelésre, akkor ezt a jogot még biztosítja a laikus feljelentőnek, aki ennek az intézménynek a keretében az ügyész szerepében jár el.

A büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezései:

53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,

75. § (1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására.

A bíróságnak megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást kell megállapítania. Ennek érdekében hivatalból vagy az eljárásban részt vevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

A Be. rendszerében az ügyész bizonyítási kötelezettsége az elsődleges, különösen, ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. A bíróság nem nyomoz. Független és pártatlan szerv, melynek feladata a bizonyítékok szabad értékelése és az ügy érdemét illetően a jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntés meghozatala.

A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag a vádló (rendszerint a közvádló, az ügyész hivatásbeli) felelőssége. Az ügyésznek az e feladat teljesítéséhez szükséges jelenléti, kérdezési, indítványtételi és egyéb jogát a Be. a bírósági eljárásban teljes körűen biztosítja.

A magánvádlót és a pótmagánvádlót is bizonyítási kötelezettség terheli. A magánvádlóra nézve ezt a Be. 494. §-ának (1) bekezdése kimondja, a pótmagánvádlóra pedig e tekintetben az ügyészre irányadó rendelkezések vonatkoznak. A magánvádlónak meg kell jelölnie, milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását [Be. 497. § (1) bek.]. Ebben a magánvádló számára - aki hatósági jogosítványok nélküli magánszemély - szükség esetén segítséget kell nyújtani.

76. § (1) A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(3) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság alkalmazhat.

A büntetőeljárás során gyakorta előfordul, hogy bizonyos tények és körülmények bizonyításához az általános élettapasztalat, az átlagos emberi tudás és ismeretanyag már nem elegendő, ezért ilyen esetben szakértőt kell igénybe venni. Amennyiben az eldöntendő kérdés valamilyen speciális szakismeretet feltételez, úgy a szakértő kirendelése kötelező még akkor is, ha a hatóság eljáró tagja esetleg rendelkezik az eldöntéshez szükséges ismeretanyaggal.

102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.

103. § (1) Szakértőként nem járhat el,

h) akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.

108. § (1) A szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő.

111. § (1) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértőt kell kirendelni.

(5) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással, a szakvélemény kiegészítésével vagy a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával (125. §) nem tisztázható, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra újabb szakvélemény beszerzését rendelheti el.

(6) Az (5) bekezdés alapján beszerzett szakvéleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetőleg hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e.

229. § (1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye

236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását.

A pótmagánvádló a halál okát és az oda vezető folyamatot tisztázni kívánta, így igazságügyi szakértő véleményt készíttetett, melynek megállapítása egyértelműen alátámasztották azon gyanúját, hogy felesége kezelése és észlelése során a gyanúsítottak a foglalkozás szabályait nem tartották be, azt sértő magatartást tanúsítottak, melynek elmaradása esetén a szerencsétlen halálos eredmény nem következett volna be. Erre figyelemmel tette az ügyben a feljelentést, emelte a pótmagánvádat. Az eljárás során felmerült kérdések körében újabb szakvélemények is készültek, illetve szakértője a hivatalból készített szakvélemény kapcsán is ellenvéleményt fejtett ki.

Az eljárás jelenlegi szakaszában a szakértői bizonyítás folyik, ám

- az eljáró Bíróság nem engedélyezi az eljárás során a pótmagánvádló által előterjesztett szakvélemény készítőjének bevonását szakértőként. Ezzel megfosztja meg a pótmagánvádlót és képviselőjét attól, hogy hasonlóan a nyomozó vagy vádhatósági szervhez szakmai segítséget ( saját szakértőt) igényelhessen, mely kiterjed arra is, hogy a tárgyaláson a szakértők együttes meghallgatása során ez a szakmai segítség a meghallgatások során a rendelkezésére állhasson.

Ennek megtagadásával a pótmagánvádló jogai szenvednek sérelmet, hiszen laikus, orvosi szakmát nem ismerő emberként kell megvédeni álláspontját, bizonyítani állításait oly módon, hogy számára nagyon nehézkes szakmai kérdésekről mindenféle segítség nélkül kell tárgyalnia.

Egy ügyészt ilyen lehetőségtől a bíróság soha nem foszt meg.

- A szakértők meghallgatását célzó következő tárgyaláson nem lesz így lehetőség a szakértők felé olyan kifejezett szakmai kérdéseket intézni vagy a hallottak ismeretében ellenvéleményt kifejteni, melyekre előzetesen a szakértő a jogi képviselőt nem tudja felkészíteni és mely lehetőség az orvos vádlottaknak a meglévő ismereteik birtokában nyilvánvalóan rendelkezésre áll.

- a Bíróság a szakértőnk bevonását tanácsadóként sem engedélyezte – vizsgálat és mindenféle igazolás nélkül elfogadva egy megalapozatlan elfogultsági kifogást – kérelem ellenére nem adott választ arra az indítványunkra, hogy szakmai segítőnk a tárgyaláson jelen lehessen és konzultációs lehetőséget kapjon szükség esetén a pótmagánvádló jogi képviselőjével.

A fentiekkel álláspontunk szerint

- sérülnek a pótmagánvádló eljárási jogai,

- sérül a tényállás tisztázásához és a felelősség megállapításához fűződő érdek, melyet a bíróságnak minden körülmények között irányadónak kell tekinteni,

- a pótmagánvádló bizonyítási kötelezettségét sem tudja teljesíteni

Melyek együttesen nyilvánvalóan a végső döntésre is kihatással lehetnek.

A vádindítvány alapjául szolgáló tényállás:

Greiner Esztert 2007. június 28. napján vették fel a Vaszary Kolos Kórház Szülészet-, Nőgyógyászati Osztályára várható szülése miatt. Ekkor terhessége 37. hetében járt.

Greiner Esztert a felvétele napján a szokásos rutin felvételi és vizsgálati eljárás alá vetette az I. r. vádlott, melynek keretében CTG vizsgálatra is sor került. A vizsgálat magzati tachycardiát mutatott. Ennek okait nem kutatták a kezelést végző személyek.

A tachycardia miatt ugyan az I. r. vádlott konzultációt kért a II. r. vádlottól, azonban a kezelést végző orvosok az összes lehetséges okot nem vették számba, hanem köldökzsinór hurkolódást feltételezve a szülés folyamatát beavatkozás nélkül engedték.

Greiner Eszter de 11 órakor a terhesség 37. hetében leánygyermeknek adott életet. A szülést követően az I. r. vádlott indokolatlanul méhüri betapintást végzett Bumm-féle kanállal, mely lehetőséget biztosított arra, hogy egy lokalizált fertőzés általánossá váljon.

A gyermekágyas nő észlelése ezt követően a szakma szabályait sértő módon történt.

Az első magas lázát 16 órakor mérték, majd némi gyógyszeres csökkenést követően a láz ismét visszatért, bő vérzéssel. A septicus lázmenet ellenére a beteg antibiotikumot ekkor még nem kapott. Bár a beteg hányt, erős vérzés támadt és indokolatlanul magas láza volt, szepszisre és véralvadási zavarra sem az észlelését nem megfelelő mértékben végző III. r., sem a IV. r. vádlott nem gondolt így ennek megfelelő kezelésben sem részesülhetett a beteg.

A beteget a III. és IV. r. vádlottak – állapota ellenére – kb 17 óra és másnap hajnali 3. óra 35 perc között nem észlelték. Nem került így sor a fertőzésforrás kiiktatására, agresszív folyadékpótlásra, costicosteroid pótlásra, immunmodulátorok alkalmazására, nagy dózisú antibiotikum adására.

Hajnali 5 órára a beteg állapota ezen mulasztások következtében oly mértékben súlyosbodott, hogy ez ezt követő orvosi beavatkozásokkal már nem lehetett a septikus shockot elhárítani, mely miatt sokszervi működési elégtelenség lépett fel és a beteg 13 óra 13 perckor elhalálozott.

Az ügyben a nyomozás megszüntetésre, az ellene bejelentett panasz elutasításra került.

Eljárásjogi lehetőségként így rendelkezésre állt a pótmagánvád előterjesztése, mely eljárásjogi intézmény lényege az, hogy amennyiben a vádhatóság nem lát elegendő bizonyítékot a vádemelésre, akkor ezt a jogot még biztosítja a laikus feljelentőnek, aki ennek az intézménynek a keretében az ügyész szerepében jár el.

A büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezései:

53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,

75. § (1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására.

A bíróságnak megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást kell megállapítania. Ennek érdekében hivatalból vagy az eljárásban részt vevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

A Be. rendszerében az ügyész bizonyítási kötelezettsége az elsődleges, különösen, ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. A bíróság nem nyomoz. Független és pártatlan szerv, melynek feladata a bizonyítékok szabad értékelése és az ügy érdemét illetően a jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntés meghozatala.

A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag a vádló (rendszerint a közvádló, az ügyész hivatásbeli) felelőssége. Az ügyésznek az e feladat teljesítéséhez szükséges jelenléti, kérdezési, indítványtételi és egyéb jogát a Be. a bírósági eljárásban teljes körűen biztosítja.

A magánvádlót és a pótmagánvádlót is bizonyítási kötelezettség terheli. A magánvádlóra nézve ezt a Be. 494. §-ának (1) bekezdése kimondja, a pótmagánvádlóra pedig e tekintetben az ügyészre irányadó rendelkezések vonatkoznak. A magánvádlónak meg kell jelölnie, milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását [Be. 497. § (1) bek.]. Ebben a magánvádló számára - aki hatósági jogosítványok nélküli magánszemély - szükség esetén segítséget kell nyújtani.

76. § (1) A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(3) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság alkalmazhat.

A büntetőeljárás során gyakorta előfordul, hogy bizonyos tények és körülmények bizonyításához az általános élettapasztalat, az átlagos emberi tudás és ismeretanyag már nem elegendő, ezért ilyen esetben szakértőt kell igénybe venni. Amennyiben az eldöntendő kérdés valamilyen speciális szakismeretet feltételez, úgy a szakértő kirendelése kötelező még akkor is, ha a hatóság eljáró tagja esetleg rendelkezik az eldöntéshez szükséges ismeretanyaggal.

102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.

103. § (1) Szakértőként nem járhat el,

h) akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.

108. § (1) A szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő.

111. § (1) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértőt kell kirendelni.

(5) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással, a szakvélemény kiegészítésével vagy a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával (125. §) nem tisztázható, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra újabb szakvélemény beszerzését rendelheti el.

(6) Az (5) bekezdés alapján beszerzett szakvéleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetőleg hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e.

229. § (1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye

236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását.

A pótmagánvádló a halál okát és az oda vezető folyamatot tisztázni kívánta, így igazságügyi szakértő véleményt készíttetett, melynek megállapítása egyértelműen alátámasztották azon gyanúját, hogy felesége kezelése és észlelése során a gyanúsítottak a foglalkozás szabályait nem tartották be, azt sértő magatartást tanúsítottak, melynek elmaradása esetén a szerencsétlen halálos eredmény nem következett volna be. Erre figyelemmel tette az ügyben a feljelentést, emelte a pótmagánvádat. Az eljárás során felmerült kérdések körében újabb szakvélemények is készültek, illetve szakértője a hivatalból készített szakvélemény kapcsán is ellenvéleményt fejtett ki.

Az eljárás jelenlegi szakaszában a szakértői bizonyítás folyik, ám

- az eljáró Bíróság nem engedélyezi az eljárás során a pótmagánvádló által előterjesztett szakvélemény készítőjének bevonását szakértőként. Ezzel megfosztja meg a pótmagánvádlót és képviselőjét attól, hogy hasonlóan a nyomozó vagy vádhatósági szervhez szakmai segítséget ( saját szakértőt) igényelhessen, mely kiterjed arra is, hogy a tárgyaláson a szakértők együttes meghallgatása során ez a szakmai segítség a meghallgatások során a rendelkezésére állhasson.

Ennek megtagadásával a pótmagánvádló jogai szenvednek sérelmet, hiszen laikus, orvosi szakmát nem ismerő emberként kell megvédeni álláspontját, bizonyítani állításait oly módon, hogy számára nagyon nehézkes szakmai kérdésekről mindenféle segítség nélkül kell tárgyalnia.

Egy ügyészt ilyen lehetőségtől a bíróság soha nem foszt meg.

- A szakértők meghallgatását célzó következő tárgyaláson nem lesz így lehetőség a szakértők felé olyan kifejezett szakmai kérdéseket intézni vagy a hallottak ismeretében ellenvéleményt kifejteni, melyekre előzetesen a szakértő a jogi képviselőt nem tudja felkészíteni és mely lehetőség az orvos vádlottaknak a meglévő ismereteik birtokában nyilvánvalóan rendelkezésre áll.

- a Bíróság a szakértőnk bevonását tanácsadóként sem engedélyezte – vizsgálat és mindenféle igazolás nélkül elfogadva egy megalapozatlan elfogultsági kifogást – kérelem ellenére nem adott választ arra az indítványunkra, hogy szakmai segítőnk a tárgyaláson jelen lehessen és konzultációs lehetőséget kapjon szükség esetén a pótmagánvádló jogi képviselőjével.

A fentiekkel álláspontunk szerint

- sérülnek a pótmagánvádló eljárási jogai,

- sérül a tényállás tisztázásához és a felelősség megállapításához fűződő érdek, melyet a bíróságnak minden körülmények között irányadónak kell tekinteni,

- a pótmagánvádló bizonyítási kötelezettségét sem tudja teljesíteni

Melyek együttesen nyilvánvalóan a végső döntésre is kihatással lehetnek.

A vádindítvány alapjául szolgáló tényállás:

Greiner Esztert 2007. június 28. napján vették fel a Vaszary Kolos Kórház Szülészet-, Nőgyógyászati Osztályára várható szülése miatt. Ekkor terhessége 37. hetében járt.

Greiner Esztert a felvétele napján a szokásos rutin felvételi és vizsgálati eljárás alá vetette az I. r. vádlott, melynek keretében CTG vizsgálatra is sor került. A vizsgálat magzati tachycardiát mutatott. Ennek okait nem kutatták a kezelést végző személyek.

A tachycardia miatt ugyan az I. r. vádlott konzultációt kért a II. r. vádlottól, azonban a kezelést végző orvosok az összes lehetséges okot nem vették számba, hanem köldökzsinór hurkolódást feltételezve a szülés folyamatát beavatkozás nélkül engedték.

Greiner Eszter de 11 órakor a terhesség 37. hetében leánygyermeknek adott életet. A szülést követően az I. r. vádlott indokolatlanul méhüri betapintást végzett Bumm-féle kanállal, mely lehetőséget biztosított arra, hogy egy lokalizált fertőzés általánossá váljon.

A gyermekágyas nő észlelése ezt követően a szakma szabályait sértő módon történt.

Az első magas lázát 16 órakor mérték, majd némi gyógyszeres csökkenést követően a láz ismét visszatért, bő vérzéssel. A septicus lázmenet ellenére a beteg antibiotikumot ekkor még nem kapott. Bár a beteg hányt, erős vérzés támadt és indokolatlanul magas láza volt, szepszisre és véralvadási zavarra sem az észlelését nem megfelelő mértékben végző III. r., sem a IV. r. vádlott nem gondolt így ennek megfelelő kezelésben sem részesülhetett a beteg.

A beteget a III. és IV. r. vádlottak – állapota ellenére – kb 17 óra és másnap hajnali 3. óra 35 perc között nem észlelték. Nem került így sor a fertőzésforrás kiiktatására, agresszív folyadékpótlásra, costicosteroid pótlásra, immunmodulátorok alkalmazására, nagy dózisú antibiotikum adására.

Hajnali 5 órára a beteg állapota ezen mulasztások következtében oly mértékben súlyosbodott, hogy ez ezt követő orvosi beavatkozásokkal már nem lehetett a septikus shockot elhárítani, mely miatt sokszervi működési elégtelenség lépett fel és a beteg 13 óra 13 perckor elhalálozott.

Az ügyben a nyomozás megszüntetésre, az ellene bejelentett panasz elutasításra került.

Eljárásjogi lehetőségként így rendelkezésre állt a pótmagánvád előterjesztése, mely eljárásjogi intézmény lényege az, hogy amennyiben a vádhatóság nem lát elegendő bizonyítékot a vádemelésre, akkor ezt a jogot még biztosítja a laikus feljelentőnek, aki ennek az intézménynek a keretében az ügyész szerepében jár el.

A büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezései:

53. § (1) A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,

75. § (1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására.

A bíróságnak megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást kell megállapítania. Ennek érdekében hivatalból vagy az eljárásban részt vevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

A Be. rendszerében az ügyész bizonyítási kötelezettsége az elsődleges, különösen, ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. A bíróság nem nyomoz. Független és pártatlan szerv, melynek feladata a bizonyítékok szabad értékelése és az ügy érdemét illetően a jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntés meghozatala.

A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag a vádló (rendszerint a közvádló, az ügyész hivatásbeli) felelőssége. Az ügyésznek az e feladat teljesítéséhez szükséges jelenléti, kérdezési, indítványtételi és egyéb jogát a Be. a bírósági eljárásban teljes körűen biztosítja.

A magánvádlót és a pótmagánvádlót is bizonyítási kötelezettség terheli. A magánvádlóra nézve ezt a Be. 494. §-ának (1) bekezdése kimondja, a pótmagánvádlóra pedig e tekintetben az ügyészre irányadó rendelkezések vonatkoznak. A magánvádlónak meg kell jelölnie, milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását [Be. 497. § (1) bek.]. Ebben a magánvádló számára - aki hatósági jogosítványok nélküli magánszemély - szükség esetén segítséget kell nyújtani.

76. § (1) A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(3) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság alkalmazhat.

A büntetőeljárás során gyakorta előfordul, hogy bizonyos tények és körülmények bizonyításához az általános élettapasztalat, az átlagos emberi tudás és ismeretanyag már nem elegendő, ezért ilyen esetben szakértőt kell igénybe venni. Amennyiben az eldöntendő kérdés valamilyen speciális szakismeretet feltételez, úgy a szakértő kirendelése kötelező még akkor is, ha a hatóság eljáró tagja esetleg rendelkezik az eldöntéshez szükséges ismeretanyaggal.

102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.

103. § (1) Szakértőként nem járhat el,

h) akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.

108. § (1) A szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő.

111. § (1) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértőt kell kirendelni.

(5) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással, a szakvélemény kiegészítésével vagy a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával (125. §) nem tisztázható, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra újabb szakvélemény beszerzését rendelheti el.

(6) Az (5) bekezdés alapján beszerzett szakvéleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetőleg hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e.

229. § (1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye

236. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását.

A pótmagánvádló a halál okát és az oda vezető folyamatot tisztázni kívánta, így igazságügyi szakértő véleményt készíttetett, melynek megállapítása egyértelműen alátámasztották azon gyanúját, hogy felesége kezelése és észlelése során a gyanúsítottak a foglalkozás szabályait nem tartották be, azt sértő magatartást tanúsítottak, melynek elmaradása esetén a szerencsétlen halálos eredmény nem következett volna be. Erre figyelemmel tette az ügyben a feljelentést, emelte a pótmagánvádat. Az eljárás során felmerült kérdések körében újabb szakvélemények is készültek, illetve szakértője a hivatalból készített szakvélemény kapcsán is ellenvéleményt fejtett ki.

Az eljárás jelenlegi szakaszában a szakértői bizonyítás folyik, ám

- az eljáró Bíróság nem engedélyezi az eljárás során a pótmagánvádló által előterjesztett szakvélemény készítőjének bevonását szakértőként. Ezzel megfosztja meg a pótmagánvádlót és képviselőjét attól, hogy hasonlóan a nyomozó vagy vádhatósági szervhez szakmai segítséget ( saját szakértőt) igényelhessen, mely kiterjed arra is, hogy a tárgyaláson a szakértők együttes meghallgatása során ez a szakmai segítség a meghallgatások során a rendelkezésére állhasson.

Ennek megtagadásával a pótmagánvádló jogai szenvednek sérelmet, hiszen laikus, orvosi szakmát nem ismerő emberként kell megvédeni álláspontját, bizonyítani állításait oly módon, hogy számára nagyon nehézkes szakmai kérdésekről mindenféle segítség nélkül kell tárgyalnia.

Egy ügyészt ilyen lehetőségtől a bíróság soha nem foszt meg.

- A szakértők meghallgatását célzó következő tárgyaláson nem lesz így lehetőség a szakértők felé olyan kifejezett szakmai kérdéseket intézni vagy a hallottak ismeretében ellenvéleményt kifejteni, melyekre előzetesen a szakértő a jogi képviselőt nem tudja felkészíteni és mely lehetőség az orvos vádlottaknak a meglévő ismereteik birtokában nyilvánvalóan rendelkezésre áll.

- a Bíróság a szakértőnk bevonását tanácsadóként sem engedélyezte – vizsgálat és mindenféle igazolás nélkül elfogadva egy megalapozatlan elfogultsági kifogást – kérelem ellenére nem adott választ arra az indítványunkra, hogy szakmai segítőnk a tárgyaláson jelen lehessen és konzultációs lehetőséget kapjon szükség esetén a pótmagánvádló jogi képviselőjével.

A fentiekkel álláspontunk szerint

- sérülnek a pótmagánvádló eljárási jogai,

- sérül a tényállás tisztázásához és a felelősség megállapításához fűződő érdek, melyet a bíróságnak minden körülmények között irányadónak kell tekinteni,

- a pótmagánvádló bizonyítási kötelezettségét sem tudja teljesíteni

Melyek együttesen nyilvánvalóan a végső döntésre is kihatással lehetnek.

sát tanácsadóként sem engedélyezte – vizsgálat és mindenféle igazolás nélkül elfogadva egy megalapozatlan elfogultsági kifogást – kérelem ellenére nem adott választ arra az indítványunkra, hogy szakmai segítőnk a tárgyaláson jelen lehessen és konzultációs lehetőséget kapjon szükség esetén a pótmagánvádló jogi képviselőjével.

A fentiekkel álláspontunk szerint

- sérülnek a pótmagánvádló eljárási jogai,

- sérül a tényállás tisztázásához és a felelősség megállapításához fűződő érdek, melyet a bíróságnak minden körülmények között irányadónak kell tekinteni,

- a pótmagánvádló bizonyítási kötelezettségét sem tudja teljesíteni

Melyek együttesen nyilvánvalóan a végső döntésre is kihatással lehetnek.

Az ügy vádlottjai: Dr Iványi Pál, Dr. Jónás László, Dr Berbik István

Járt már valaki Dr. Berbik István magánrendelésén Tokodon? Hormon vizsgálat és meddőségi kezelése érdekelne. Ha van vélemény légyszi írjátok meg.

Köszi.