Internetes barátságom

A történet amiről most írni szeretnék az egyfajta tanulság volt számomra, hogy bizony semmi nem tart örökké, még a legszorosabb és legőszintébb kapcsolatok is véget érhetnek egyszer - mindemellett tisztelet a kivételnek!

Akkor bele is vágnék, rögtön a legelejétől: egy szép márciusi napon ismertem meg az akkor még legjobb barátomnak tűnő személyt. Igazából álomszerű volt az egész eset. Nem hittem hogy esélyem lesz interneten barátkozni, mivel élőben is elég nehézkesen ment az esetek nagy részében.

Észrevehetetlen volt az idő múlása, kezdtem egyre jobban kedvelni, a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam. Hosszas beszélgetések, kacagás és jókedv... ment ez mindaddig míg ki nem derült, hogy bizony neki már rám nincs többé szüksége. És akkor durr... Kipukkadt a rózsaszín álom lufi...Ennyi, vége, nincs tovább.

Most mit kellene tennem? Hogy felejtsem el? Egy bocsánatkérés és el van intézve az egész? Mintha meg sem történt volna.

Hibáztunk, elrontottuk.

Próbáljuk megbeszélni. Vita, vita hátán, félreértések tömkelege, hazug szavak.

És mindez miért? Miért kellett ezt tennünk?

Majd máskor máshogyan mással...

Ölellek!

-B-