Ikreim elvesztése, avagy hogyan éld túl a missed ab-t (beszélgetés)

Köszönöm hogy megírtad ezt a cikket!!

Sok erőt,és reményt adtál.Nekem lassan kilenc hónapja volt missed ab.-om.Első baba volt,nem terveztük.A műtét óta próbálkoztunk sikertelenül (rendszertelen ciklus mellett).

Most végre minden helyre állt a testemben újra a régi vagyok,és nagyon várom hogy újra babás legyek.

Miután végig olvastam a cikket,igaz kicsordult a könnyem,de elmosolyodtam,mert ott a remény hogy hamarosan újra babás lehetek,és egészséges picurkát hozhatok a világra,mint Te.KÖSZÖNÖM!! :)

Akikkel én voltam egy szobában azok nem röhögcséltek, csak elmondták egymásnak, hogy miért nem kell nekik a gyerek. Hogy ez a magyarázat tulajdonkáppen önmaguknak szólt, azért azt lehetett sejteni.

Rossz volt hallgatni amikor a magyarázatok között olyanok voltak mint a karrier, meg, hogy jövőre terveztük, nem jött még el a megfelelő idő, épp tablettát szedek és félek nem lenne egészséges... stb.

Miközben én bármit megtettem volna azért, hogy a kisbabám éljen és megszülessen.

De hozzáteszem egyáltalán nem vagyok abortusz ellenes, mindenkinek szíve joga döntést hozni a saját és a magzata életéről.

Csak ott és akkor pár óra erejéig egymás mellé kerül 1 nő aki bármit megtenne, hogy megszülessen a gyereke és 1 aki bármit azért, hogy ne legyen neki. És ez egy vacak helyzet. :) Ennyi...

Korházi storykból (én is sokat üdültem már szülészeten :)) a legkedvesebb emlékem egy lány aki azért jött a Söpf Méreibe szülni, hogy aztán minden kötelezettség nélkül lemondjon a gyerekéről. Nagyon rossz anyagi helyzetben élt, apa nélkül már 2 gyereke volt. És eltöltötte a 3 napot másik 4 nővel akik közül senki nem ítélkezett. És miután összecuccolt, hogy hazaindul, visszafordult és meggondolta magát.

Nem kis papír munka után így a 7. napon hazavitte a kislányát.

Sokat gondolok rá azóta, hogy vajon hogy alakult a sorsa...

Először is természetesen részvétem, tudom, hogy mekkora fájdalom elveszteni egy babát, volt benne részem..

Viszont van egy dolog, ami mellett mostmár nem tudok szó nélkül elmenni..Ez a sokadik cikk amiben azt olvasom, hogy röhögcséltek az abortuszra várva, előtt után stb.

A kisfiammal 8,5 hónapot feküdtem a békéscsabai nőgyógyászaton ( ott nincsen terhespatológia.), mert volt tüdőemboliám, leállt az egyik vesém(vesekatéterem volt), gyakorlatilag meg se mozdulhattam. De ez egy másik történet.

Viszont helyhiány miatt mindennap spontán és művi vetéléses nőkkel voltam egy szobába, naponta cserőlödtek, de esküszöm egyetlen egyszer nem láttam egy jó kedvű, nevetgélő nőt sem..Pedig a 14éves felelőtlen kislánytól, a 3 gyerekes családanyáig akinek azt mondta a férje hogy elválik, ha megtartja (pedig akarta...), a munkanélküliség miatt kilátástalan elvált anyáig mindenféle élethelyzettel találkoztam. Azóta nem ítélkezem. 10-ből 7-8 nő sírt az altatásból felébredve, a maradék pedig néma csendbe volt. Ezek után nem értem, hogy én másik univerzumba élek-e...

Együttérzek veled. Én háromszor is átéltem ezt sajnos. Soha nem fogom feledni az elvesztett babáimat, pedig mindannyian a terhesség 12. hete elött mentek el és azóta ill. közben 2 egészséges fiam született.

Bizony nem könnyű helyzet, hogy a kisműtéteseket egy szobába fektetik, de én ezt úgy fogtam fel, hogy bizony ezzel ott és akkor már szembesülni kell és az az ő döntése, az ő gyereke, az ő sorsa, nem az enyém...

Egyszer még egy szülés utáni anyukát is mellémfektettek helyhiány miatt és egész nap azt hallgattam miyen volt a szülése milyen szép a babája stb. Na ezen én is jókat bőgtem :'(

Van viszont egy weboldal, az angyalokszulei, ott sikerült kiírnom és kisírnom magam annyira, hogy erőt kapjak a következő terhességhez. És az ottani fórumozók voltak akik végigdrukkolták velem a második várandóssáomat. :)))

Mindenkinek akinek ezt adja a sors, kitartást kívánok!

Szia!

Nagyon együtt érzek veled.Fél éve vesztettem el a 6 napos újszülött babámat,és most ismét várandós vagyok a következő kisbabámmal.Nekem is van egy 2 éves kisfiam,ha ő nincs lehet,hogy nehezebben dolgozom fel a történteket.Miatta muszáj volt talpon maradni.Igazad van,hogy soha nem lehet őket elfelejteni,és nem is kell,hiszen ők mindig vigyázni fognak ránk a mennyből.Nagyon jó babavárást kívánok neked!

Végigsírtam... :(

Nagyon sok egészséget kívánok Nektek!

Már csak 2 hónap és a karodban tarthatod a picikédet.

Minden jót Kívánunk!

Niki és a 2 hetes Dávid baba

Gratulálok:))))

Boldog Babavárást:)

tudom mit érzel illetve éreztél.Nagyon nehéz de tényleg egy szerető férj és egy család csodákat tesz az emberrel.:)

Kívánom hogy minden rendben legyen és egy egészséges kis Bencének adj életet...:)

Hát én sem bírtam ki sírás nélkül.

De a lényeg hogy Bence a hasadban van.

Sok boldogságot hozzá! :)

Szia

Szomorú történet:(

De a vége nagyon jó úgy örülök hogy kaptátok végül Bencét:)

Könnyű szülést neked és sok boldogságot a fiúkkal:)

Sajnálom... de végül küldött Apukád egy kis Bencét.

Fiam is Viktor. :)

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást,sajnos nem is gondolnánk mennyien járunk vagy jártunk már hasonló cipőben :-( De nem szabad feladni.

Ma lettünk 33 hetesek a kis pocaklakó Bencémmel hamarossan újabb szülés történetet írhatok :-))

Szia!

Átérzem ami veled történt.

Valami hasonlón mentem keresztül én is 2010 novemberében, 20hetes spontán ikervetélésen.Nagyon nehéz volt tovább lépni a történteken de ma már örülök h belevágtam a folytatásba és nem adtam fel.Ma a karjaimba foghatom 6hetes kisfiamat.Feledteti az akkori lelki fájdalmatt, de a lányokat soha nem felejtem el, hisz küldtek maguk helyett egy gyönyörű fiút.

Ezekután csak azt tudom mondani mindenkinek , bármekkora pofont kapsz az élettől fel kell tudni állni és folytatni kell az utat bármennyire is nehéz a folytatás, nézd a jövőt......

Sajnálom ami történt,és teljesen átérzem a helyzetedet,nekem most volt decemberben egy terhesség megszakítsom amiatt hogy beteg volt kisbabám:(Nagyon nehéz és nem tudom mikor lesz ez könnyebb,de mégis úgy érzem ha beszélek róla könnyebb valamilyen szinten...úgy érzem egy újabb baba enyhíthet a fájdalmamon de addig is a várakozás az most egy örökkévalóságnak tűnik..és a mély fájdalom ami itt maradt,a hiány érzet...

Gratulálok neked az kispocaklakóhoz,kívánom hogy nagyon boldog hátralévő pocakosságod legyen,és könnyű gyors szülésed és minden jót!

Szomorú történet :-(((((

Kívánok Neked és nagy fiadnak, pocilakó kisfiadnak jó egészséget!