Ijedős csecsemő! Véleményekre, tapasztalatokra lennék kíváncsi! (beszélgetés)

Én a fiamat 5 hónapos korában már vittem mindenhová. Vásárlások, nagypapa, nagymama, vidéki dédi, .. stb. Soha nem volt semmi probléma vele.

Legfeljebb annyi, hogy azóta sem igazán bír a seggén megülni:)

Tényleg az. Mármint picit nevetséges. Ne vidd oda, oszt kész. :)

Kicsi ő még.

Szomorúan olvasom ezeket a mai dolgokat. Miért kell vinni egy pici babát vásárolni, bevásárló központokban és plázákba, ahol millió ember van, egyik ilyen, másik olyan. Nem igaz, hogy nélküle nem lehetne megoldani a bevásárlást. A ruhaneműket vegye meg az anyuka, míg a napi v. akár a nagy bevásárlást egy férfi is meg tudja csinálni. Én biztosan nem vinném ilyen helyekre, ha most lenne pici babám.

Az unokáim 6 hónaposak voltak, amikor az otthonukban megijedtek, féltek tőlünk (bár ez természetes ebben a korban), de nekünk rosszul esett. Akkor megfogadtam, hogy akár tetszik, akár nem, én sűrűbben fogom őket látogatni, hogy ne legyek idegen a számukra.

Inkább arról van szó, h az ijedezéseket szeretném megelőzni, úgy, h mindketten jól járjunk! :)

Ha kell valami, azt meg tudjam oldani a férjem nélkül. És közben Andris se kapjon sokkot! :)

Teljesen megsemmisültem a pénteki eset után...Nagyon rossz érzéssel töltött el, h nem tudtam megnyugtatni! Tökre kudarcnak fogtam fel az egészet.

De írta itt édesmandula, h a gyereken (is) múlik a dolog.

Csak azt akarom kihozni az egészből, h gyomorgörccsel fogok belépni az ilyen helyekre, ha Andrisnak is velem kell jönnie. És valami "terápia" kellene...

Viszont ha reálisan nézem a dolgokat, akkor meg minek?! Nem a csecsemők természetes lelőhelye egy bevásárló központ! :)

De én nem a babám életét élem és ő sem az én életemet...meg kell találni az egyensúlyt! Persze ő a legfontosabb és az, h kiegyensúlyozott, boldog ember legyen belőle!

És mennyire nevetséges már, h egy ilyen egyszerű dologból ekkora ügyet csinálok!

Viszont tényleg az van bennem, h jót akarok neki, de normális határokon belül.

És itt a következő (költői) kérdés : mi számít normálisnak???

:D

hé. nem a plázáról van szó.

Akárhova bemész van olyan gyerek aki üvölteni kezd!

Postára, bankba, bevásárolni.

Igen. Ha tél van, akár 3-4 hónapos koráig is otthon lehet hagyni valakire a gyereked.

HA van kire otthagyni...

Nyáron nem csúcsidőben de lehet vinni magaddal nyugodtan. Ha meg kell, mert nem tudod kire hagyni, akkor viszed. Mentem én 2 hónapos gyerekkel Debrecenbe, bár akkor nem én vezettem, illetve 4 hónapos volt mikor már én vezettem és akár egész nap mentünk az országban. Mondjuk megszokhatta, mert pocakban is ezt érezte, mivel valahogy el kellett jutnom dolgozni...

Ezenfelül lehet valaki szaranyának gondol, de a gyereken múlik minden az ő kis beállítottságán, mert míg a nagyobb nem volt ijedős és akit úgy ítélt meg azzal nyílt és kedves volt, a kicsi ugyanannyi idősen is-most-, hasravágja magát és üvölt ha olyanja van és menyünk valahová :D nem fogom kinthagyni a kocsiban csak azért mert neki most "nincs kedve" jönni :D fokozottan odafigyelek a napirendjére hogy meglegyen óra pontosan, ő ezt igényli, de ezen felül ha dolgom van, jön velem és kész.

...mindent lehet, csak akarni kell! ;)

Pontosan úgy van, ahogy írtad!

Viszont.... Egész nap itthon vagyunk, jól érezzük magunkat kettesben, kitelne az időnből, h elmenjünk vásárolni, ha kel valami.

Apa korán elmegy, este ér csak haza. Hétvégén suliba jár, egyedül a vasárnap szabad, amit együtt tud tölteni kicsiny családunk.

Az ilyen alkalmakat pedig nem akarom "elpocsékolni" vásárlásra. (a tegnapi kivételes "vészhelyzet" volt)

Így van. Pár hónapos gyerek nem oda való.

Amúgy ezek a plázák hétfőtől péntekig reggeltől estig nyitva vannak. Nyilván lehet olyan időt találni, amikor apa otthon tud vigyázni a gyerekre. Vagy addig a levegőn vannak.

Pontosan!!!

Köszönöm szépen neked is, h leírtad a tapasztalataidat!

Köszönöm, h ezt leírtad!

Komolyan mondom, h nem is látom már olyan borúsan a helyzetet!

:)

Én nem azt írtam hogy vigye, hanem hogy igen is sokan hordják a babájukat plázába.

A topik indító direkt írta, hogy nem mindennapos a dolog, de időnként be kell menniük, mert kell ruha, kell játék a kicsinek, és NEM TUDJA KIRE HAGYNI!!! Gondolom ha meg tudná oldani, hogy valaki vigyázzon a kicsire, nem tenné ki se a gyerekét se magát ennek az egésznek. Nem hiszem, hogy a topik indítónak az a fő szórakozása, hogy megríkassa a gyerekét...

Igazából tapasztalatokra vágyom! :)

De tényleg!

A környezetemben nincs ilyen csecsemő, sőt alig van csecsemő és nincs kivel megbeszélni az ilyen dolgokat.

Jó, ott a védőnő.

De sokkal jobb (legalábbis számomra) tapasztalt anyukák eseteit olvasni, és azt, h ők hogyan oldották meg a dolgot.

Annyira örülök, h írtok!!!

Az a baj, h mióta anya lettem hajlamos vagyok ráparázni a babánkkal kapcsolatos dolgookra.

Ne izgasd magad, kinövi majd. Én is ebben a cipőben jártam és járok mind a mai napig. Ha el kell szaladnom vásárolni nem tudom kire hagyni Balázst, eleinte amíg kisebb volt Apa vigyázott rá, most már(2,5éves) jön velem. Na meg ha neki kell vásárolni Ő is kell hozzá, a cipőt rá kell próbálni a téli kabátot rá kell próbálni, hogy tuti jó legyen... Szóval megértelek. Szerintem a nagy zaj, a sok sok ember és a neonfények zavarják. Balázs például plázában sosem sírt, de itthon este nehezen aludt el, mert túl sok inger érte...

Ki fogja nőni, ne aggódj:)

Pedig nincsenek tele a plázák csecsemőkkel, mégis más is vásárol. Megoldható, ha akarod.

Bár most igazán nem tudom, mit szeretnél hallani? Biztassunk, hogy szoktasd hozzá?

Igen, ha fáradt volt a kisebbik, akkor hajlamos volt nekem is ilyenre. Most már 22 hónapos és néha ha bemegyünk valahová, berohan 4-5 méterre, majd meglepődik hoyg idegen helyen van, hasravágja magát és elkezd üvölteni XD

A babakocsiban annyit tettem amikor kicsi volt, hogy leguggoltam hozzá, elmondtam hogy vásárolni jöttünk, nemsokára megyünk, ha álmos aludjon, letakarom hogy jobb legyen neki, de itt leszek...és mindig volt nálam egy kis babatakaró amivel letakartam annyira hogy ha akart oldalt kilásson, felhúztam a kis állatkát ami zenélt és kicsit ringattam a kocsit. Úgy álltam hogy lásson, tudtam hogy olyan gyerek hogy műsort csinál, hogy foglalkozzak vele, mert ő álmos :D holott pont nem kellett vele foglalkozzak hoyg elaludjon. Néha furán néztek rám hogy üvölt a babakocsiban, de kit érdekelt? Elaludt, ha kiveszem csak esik-kel és meg kellett tanulnia, hogy nem ő határozz meg a világot. Ha bementünk valahova és nem volt álmos mindig volt nálam érdekes játék, amit oda tudtam neki adni, vagy előtte pont nem adtam még oda az innijét vagy a kekszet vagy akármit és akkor azt kapta kézbe, hoyg oda se figyeljen mi történik. Ha azt érzi hoyg te ebből ügyet csinálsz, lehet direkt rátesz majd egy lapáttal :) a kicsi nekem olyan volt, ha valami zörrent vagy hangosabban csukódott az ajtó az üzletben, már üvölteni kezdett :DD ilyenkor csodálkozva néztem rá: hűűű, mi volt ez? megijedtél? én is, nagyon hangos volt, néézd (és mutattam neki mi volt a zaj) az ajtó volt az/leesett a vállfa...stb.

Mikor nagyobb lett, és lehetett, megfogattam vele a vállfát és le is dobtuk együtt :DD vagy halkabban ugyan, de becsuktuk az ajtót. Mondjuk ezt vásárlás végén, mert utána nem ült vissza a babakocsiba :D

Köszönöm a válszod!

Direkt igyekeztem úgy fogalmazni, h lejöjjön, h nem mindennapos program ez...

Viszont vásárolni kell! Nagyon gyorsan nő, kellenek új játékok, ruhák...

És nincs senki, akire hagyhatnánk, amikor be kell szereznünk pár dolgot.

Eleinte az ilyesmit úgy oldottam meg, h Apa volt vele, mert azt gondoltam, h egy csecsemőnek nincs keresnivalója ilyen helyen. Aztán időközben rájöttem, h ez nem így működik..

Nálunk a kislány volt olyan,hogy 8 hónapos korában el kezdett félni az idegenektől.Én nem erőltettem,úgy alakítottam,hogyha vittem is magammal inkább kenguruban.Talán közrejátszott ebben az is,hogy előtte egy hülye idegen a zebránál behajolt a babakocsiba és összecsókolgatta a kis kezét,szegénykém meg frászt kapott(én is).

2 hónapig volt ilyen "nebántsvirág",amilyen hirtelen jött az egész,el is múlt.

Nem tudom,ki mit mond,én semmiben nem vagyok a "betörés" híve,nem erőltetném.