Igaz barátra leltem a hoxának köszönhetően!

A kedvenc idézetünkkel indítanám a cikkemet:

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.

Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.

Gyere mellettem és légy a barátom.”

Sokszor nézegettem a hoxát, még mielőtt regisztráltam volna, mert érdekesnek találtam. Egyszer egy olyan témára lettem figyelmes, amire muszáj volt reagálnom.

A történet, amit leírtak, kísértetiesen hasonlított az én életemhez, sőt, ugyanaz volt. Minden apró részlet, kivéve, hogy a szereplők fordítva voltak.

Felvettem a fórum indítójával a kapcsolatot, írtam neki, hogy én is ugyan ebben a helyzetben vagyok, és kitartást kívántam neki, és ha van fejlemény, és úgy gondolja, írjon!

Sok embernek írtam már, hátha tudok segíteni, de éreztem, ez más lesz! Pár perc múlva jött a válasz, hogy köszöni, és hogy meséljem el, velem mi a szitu. Elmeséltem, bár nem is a sztorit, hanem, hogy én hogyan állok a szituációhoz.

Aztán megkerestük egymást iwiwen, és levelezni kezdtünk. Egyre több hasonlóságot fedeztünk fel egymásban, minden egyezett! A családunk, a problémáink, az érdeklődési körünk stb. Próbáltunk egymásba lelket önteni, és azt hiszem, ez ment is.

Utána valahogy elkezdtünk naponta beszélni, vagy telefonon, vagy levelezőrendszeren keresztül.

Ja igen, és az ország két csücskében lakunk, de azt hiszem erre mondják, hogy a távolság nem akadály. Sajnos azóta amióta ismerjük egymást, volt már, hogy sajnáltuk, nem lakunk egymáshoz közelebb, mert annyira padlón volt hol ő, hol én, hogy jó lett volna átugrani a másikhoz, akár egy baráti ölelésre, vagy pár vigasztaló mondatra, de maradt az internet kapcsolat.

Viszont ennek ellenére elmondhatom, hogy ő lett a legjobb barátnőm! Bármikor számíthatok rá, és ő is énrám, és talán egyszer tudunk majd találkozni is.

És itt szeretném neki megköszönni a támogatását, és a barátságát egy életre!

Rugópajtás:)