Idős, beteg ember - hol van a legjobb helyen? Otthonában vagy intézményben? (beszélgetés)

Itt is vannak a környéken ilyenek.

Egy 90 éves ismerősömnek karperece van, mert az összes családtagja messze él. De be is vásárol, és főz is magának.

Van, akinek meg szociális gondozó segít, mert korlátozott a mozgása. A kaját is hozzák neki.

:(

Ne is mondj ilyet!

Reménykedni azért lehet, hogy az ember élete végéig el tudja látni magát...

Senki sem örülne azt gondolom, ha másokra szorul.

igen...

Sok ország ezért megoldotta, hogy az időseknek van megfizethető ellátóhelye, a gyerekeik pedig tudnak dolgozni. Nálunk ilyen nem létezik.

Ja de, csak keveseknek.

Két éve úgy tűnt, hogy anyum immár "szobanövény" lesz. Mondták, vigyük ki egy tizenpár kilométerre lévő elfekvőbe. Úgy felhördültem, hogy végül benn fogták a kórházban még 3-4 hétre, rakták osztályról osztályra, mert ugye nem tudtak rájönni a bajára. A tesómmal és a gyerekeimmel azonnal számoltunk, hogy fogadunk mellé ápolót, és hazaviszem. ... aztán végülis kiszerettük a betegségből. Azóta nálam lakik, nappali nyugdíjas klubba jár, van társaság, programok, múlt héten operett estre kísértem.

Nem tudnék nyugodtan aludni, ha otthonban lenne. Pedig tudom, hogy vannak jók, de mégis... az nem az otthona... nem az otthonunk.

Szerintem otthonban. Nekem is bent van mamám és 24 be felügyelik és kap 3xor enni mosnak rá van büfé minden héten rá van nézve és kap ezt azt mikor mit szeretne. Azóta mióta tatám elment azóta is esik kel szóval ott észre van véve minden időben. A nyugdíja ki futotta szóval nem is kellett hozzá tenni. Ha én is megérem én is ezt választom majd nem fogok a gyerekeim nyakára menni akik otthon sincsenek ezért egyedül lennék. Otthonba van társaság szintén idősek.

Szerintem intézményben van jobb helyen.

Nem tudom, de ma olvastam egy cikket, és semmi jó nincs benne. Pedig állítólag itt megbecsülik az időseket. Valóban? :(

Miért nem lehet ma Magyarországon méltóságteljesen megöregedni?

közel 2 millióra tehető a 65 évnél idősebb magyarok száma.

Vagyis ennyi ember van, aki becsülettel végigdolgozta az életét, gyerekeket nevelt, ám élete alkonyán a teljes kiszolgáltatottság vár rá.

Jó megoldás nincs. Magyarországon ma nem lehet méltóságteljesen megöregedni. Nincs megfelelő ellátórendszer, nincsenek szakemberek – mert ugyan hogy találnánk mellé gondozót az észak-kelet magyarországi kis falucskába, ha még egy városi kórházba sem találnak ápolókat? Magyarország, 2019. És akkor abba nem is gondolok bele, az én korosztályommal mi lesz majd 50 év múlva…

[link]

Én néha már szeretném, ha magamra csukhatnám az ajtót, ha a rezsim "elintéződne", ha egyáltalán nem lenne rajtam egy ház gondja, de még a lakásé sem.

Pláne ha arra szorulok idővel, hogy végképp nem tudok rendesen tisztálkodni. Inkább szakképzett ápoló segítsen, mint a gyerekem. Még ha a lányom is.

Ha meg elbutulok, úgyis mindegy lesz, de akkor ne őket tartsam az ötleteimmel trappban.

Jó lenne még munkaképes koromban is. Nemigen látok esélyt rá.

Az államiban laknak általában együtt. A fizetősekben nem.

Itt programokat szerveznek, és teljesen szabadon jönnek-mennek, amíg csak bírnak/akarnak.

Most már nagyon szuper otthonok vannak. Van ahol medence meg mindenféle szolgáltatás is van az időseknek. Nyilván ez is pénz kérdése.

De sok helyen vannak a Globus által is említett minigarzonok. Van, ahol mondjuk nem egy személy lakik egy kis, hanem mondjuk ketten-hárman. Állandó nővéri felügyelet, meghatározott napirend. Reggeli, ebéd, vacsora, társalgóban, udvaron tartózkodás. Egész napjuk meg van szervezve. Van, aki ezt nehezen viseli, de a többségre szerintem jó hatással van. Otthon egyedül biztos, hogy sokan nem figyelnének az étkezésre, a mozgásra és esetleg nem is beszélgetnének senkivel.

Nem olyan rosszak ezek a helyek, de nem mindenkinek való.

Én is így gondolom.

Az előző hozzászólásaimban igazából arra akartam kilyukadni, hogy sokszor a szülők a gyerekük helyett döntik el, hogy a gyereknek biztos a terhére lenne, miközben lehet, hogy a gyerek szívesen mondana le dolgokról, hogy ápolhassa a szüleit és velük lehessen ameddig csak lehetséges.

Nem ítélem el, ha valaki nem így gondolja és nem is akartam piedesztálra emelni a saját családom. Nem ez volt a lényeg.

Nem találok abban sem kivetni valót, ha valaki elhelyezi valahol a családtagját, ahol biztonságban, felügyelet alatt van és megfelelően gondoskodnak róla. Pláne nem ítélek el olyan családokat, ahol nem tudják megoldani, hogy valaki otthon maradjon.

A lényeg, hogy szerintem ennek közös döntésnek kell lenni. Se a szülő, se a gyerek ne akarjon a másik helyett dönteni, gondolkozni.

Hmmm

Itt is van idős otthon, ahol kis garzonok vannak. 2-3 millió között a beköltözési díj. Sokan önként mennek be. Van, aki egyedül van, nekik sokkal jobb, ha társaság, orvosi ellátás is van - szerintem.

Meg van állami is, de ott többen vannak egy szobában.

Ahol van hozzátartozó, ott pedig sok dologtól függ. Tényleg jó, hogy a munkahelyed segítőkész volt.

Nálunk van egy ilyen lakóotthon. A beköltözők feladják saját lakásukat, cserébe itt minigarzont kapnak. Szoba, vizesblokk, kis teakonyha.

Legjobb persze az, ha otthon maradhatna az öreg... eszembe jut egy ismerősöm édesapja, aki vak. Teljes rumli van körülötte, de nem szabad rendet csinálni, mert ő úgy találja meg, ahogyan emlékszik a tárgyakra. Átfordítom nem vakokra: ha valakinek megváltoztatjuk az évtizedek óta megszokott környezetét, otthonát, az olyan, mintha kihúznánk lába alól a szőnyeget.

Nyilván vannak fokozatok. Ha "csak" felügyeletre szorul az idős ember, vagy ápolásra szoruló betegségei vannak. Esetleg pszichiátriai probléma van, netán ágyban fekvő. Utóbbiak esetében fontosabb az állandóan jelen lévő gondozó személyzet.

Nem neked címeztem, csak erre reagáltam. Tudom, hogy férjedet példamutatóan ápoltad. Mi is anyut, nála az igazán kemény időszak 2,5 hónapig tartott. Nem tudom, mit tettem volna, ha betegsége nem zárul le, mert ezen időszak alatt munkahelyemet felfüggesztettem. Örökké hálás vagyok nekik, hogy megengedték.