Idegesít, mikor a rajz meg az énektanár stresszeli a... (beszélgetés)

Gondoltam, hogy telefonról írtál. 🥰

Már félek, mert az unoka megy iskolába, hát nem egy dumagép. Anyja, apja is csak akkor szól, ha kérdezik, anyja pl. sosem jelentkezett, be is hívatták a szülőket. Pedig ő nem mostanában járt suliba.

Csak példának.

Barnus unokám, másodikos.

Katolikus iskolába jár, úgy mint a két nagyobb tesója.

Havonta egyszer kötelező iskola mise van, vasárnap 5 órakor.

Ha éppen nincs ott, mert mondjuk beteg, akkor azt pótolni kell és a mise végén a pappal aláíratni.

Namost, eddig eltelt 5 hónap van 10 igazolt napja hogy volt.

De, volt egy szeptemberi ami meg nem.

Azért kapott hittanból 3-ast, meg szorgalomból 4-est, mert nem tudja igazolni a szülő hogy de igenis ott volt.

Hát erre már nem tudok mit mondani.

Most lesz a héten szülői, hát ahogy a menyem ismerem, nem hagyja szó nélkül.

Főleg hogy bármi nyűgje van a tanítónéninek, Fati az első aki segít.

Hogy mire jutnak?

Szerintem az egyes tanaraknak tudni kéne, mennyire fontosak a tantárgyaik pl középiskolában. Ha nem speciális tematikus iskola, akkor az ének és a rajz, meg a tesi tanítását is jókedvűen, stresszmentesen kellene intézni. Nem mondom,hogy felesleges tudás (pedig sok esetben az), de nem mindegy, hogyan csinálnak kedvet vagy kedvetlenséget a művészetekhez. Nálam is gimiben vágtak el mindent, mert ugyanezt tették velem. Azóta se érdekel se a zene, se a művészet, mert kiölték belőlem.

Ráadásul van elég baja az átlag gyereknek, mint hogy még énekből szívassák. Szerintem az ilyen tanárnak önértékelési gondjai vannak, így próbálja meg önnön elégedetlenségét, "kevésségét" kompenzálni a világgal szemben. Talán más szakra kellett volna menni, vagy ha a zenéért van oda, akkor abban zenészként kiteljesedni. Ugyanez rajzból... kevésnek érzi magát, cseszteti a gyerekeket. Attól lesz neki jobb, hogy nekik rosszabb?

Általánosban hőlégballont kellett rajzolni ,,kiszínezni.

Olyan szép lett(szerintem) színes ,vidám.

A tanár pedig nem szerette ha a kék és a zöld szín egymás mellett van a rajzon.

Kb 5 centis egyest firkantott a rajzomra,,még a szemei is forogtak,,amúgy is félelmetes nő volt:))

Szóval,,kell a rajz,ének ,tesi,,meg a józan ész/belátás is kellene.

Mert ha éppen azt a gyakorlatot nrm tudja, amit tanár akar, akkor hiába tud bármi másfajtát kitünően, nem érdekli.

Engem annak idején nem vegzáltak, de pl. gátfutó, magasugró versenyre jártam, viszont fekvőtámaszt csinálmi nem tudok. Ülj le, egyes?

Legszebb öröm a káröröm🤣

Nekem is eszembe jut mikor látom a fiam volt tanáràt, biciklivel imbolyogni.

Akkor most ki hol is van?

Sok-sok éve történt: Ötödik osztályban őrsvezető lettem és azt a feladatot kaptam az osztályfőnöktől , hogy amiben tudom segítsem a gyengébb tanulókat. Addig kitűnő voltam. Jól rajzoltam és a dupla rajzórán szünetben gyorsan megcsináltam több vázlatot az osztálytársaknak. Mindenki ötöst kapott rá. A sajátomra is volt két teljes órám. A legtöbb rajzom négyes-ötös lett , év végén négyest adott a tanár ezzel megbontva az addigi kitűnő sort. Azzal indokolta, hogy a sajátomra nem volt idő. Ő soha senkinek nem segített. A következő évtől más tanított, csak ötös rajzaim voltak, kiállításon díjat is nyertem, gimiben külön dicséretet kaptam rajz és műalkotások elemzéséből. Más irányban tanultam tovább, el is felejtettem ezt a témát.

Eltelt pár év , egyetem , diploma. Egyszer autóval jöttem ki a városból és láttam, hogy a túloldali kerékpárúton a mellette lévő árokba bukfencezik valaki. Azonnal félre álltam és rohantam oda, akkor már éppen kisegítették az árokból és akkor ismertem meg a régi tanárnőmet. Nem lett komolyabb baja, disznóvágáson kicsit betintázott. Akkor össze tettem a két kezemet és eszembe jutott, hogy gyerekként ezt hányszor elgondoltam annak idején. Most nem volt hozzá semmi közöm , de istenem , legalább láttam!

Igen,a legnagyobb baj azzal van, hogy beskatulyázzák azt a szegény gyereket.

Onnan meg nem tud kitörni, addig amíg azt hallja ,,,hülye vagy fiam, ülj le,,,

A barátnőm fiát 12 évesen kisegítő iskolába akarták küldeni, mert nem vették észre, hogy gyermekkori autizmussal él. Tele volt az ellenőrzője intőkkel, egyesekkel, kettesekkel, ott csesztek ki vele, ahol tudtak. Miután meglett a diagnózis, rengeteg fejlesztéssel maradt a suliban.

Már 26 lesz szeptemberben, angol, spanyol szinte anyanyelvi szinten, színötös diploma a Műegyetemen, most pedig Dániában jár egyetemre, és már egész jól beszéli a dánt is.

Jaj ez a mondat kísért engem.

Anyuka ebből a gyerekből nem lesz semmi.

Az én drága fiam Péter, az óvodànál csak az iskolát utálta jobban.

Már attól boldog voltam, hogy felvették autószerelönek.

Történt, hogy az osztálynak fogadóóán közölte ezt velem.

Na, azért csak sikerült elvégezni.

Aztán, szerintem benött a fejelágya,leérettségizett, majd a tiszthelyettes képzést is megcsinálta.

Aztán jött az egyetem.

Hagynagyi ragban szerelt le.

Most egy nagy svéd cégnél üzemeltetési igazgató.

Találkoztam az osztályfönökkel, mondtam neki hol van most.

Hát csak pillàzott.

Olyan gyorsan kitudják jelenteni egy gyerekre, ,,,hülye,,, nem lesz belőle semmi.

De igen lesz.

Engem az egész oktatási rendszer idegesít. Katasztrófa. Nem arra koncentrál, hogy egy gyerek miben tehetséges, miben hasznosul a leginkább a befektetett energiája, milyen a személyisége... neeem bactassuk őket mindennel amivel csak lehet, minél előbb utáltassuk meg vele a tanulást és írtsuk ki a kíváncsiságot.

Amikor általános iskola második osztályában kész tényként közlik a szülővel, hogy így, ebből a gyerekből nem lesz semmi.... Úristen, hol élnek ezek?