Terhesség alatt stresszelt valaki sokat, sok volt a családban a veszekedés? Lett valami baja a babának, mikor megszületett? (tudásbázis)
Szia!
Nekem most valami nem tiszta!
Most akkor 6.hetesen vagy 4-5 hónaposan lépett le az apuka ,és akkor a férfiak miért mind férgek,ha most is együtt éltek, akkor egy féreggel élsz együtt?
Amikor megtudtátok, hogy terhes vagy miért nem hoztátok előre az esküvőt!
Ha már összeakartatok házasodni,és nem volt gáz az anyagi helyzetetek,akkor miért volt baj, hogy becsúszott a baba!
Sok itt a kérdés és egy kicsit belekavarodtál! Nekem is mind 3 terhességem stresszes volt az elsőt ecseteltem a naplómban is!
A másik két terhességemnél viszont a férjem családja miatt( és nem a férjem miatt) volt problémás a terhességem,de szerencsére mind 3 gyerekem egészséges minden téren!
A hiperaktivitás a szüléskori oxigén hiányos állapotra vezethető vissza,semmi köze a terhességi stresszhez.Ha mondjuk fizikai trauma is éri (ütés rúgás,verés)a kismamát akkor erős az esély bármilyen fejlődési rendellenességre!
Ha nem tudjuk mire vezessük vissza akkor hajlamosak vagyunk mást okolni a gyerek betegségéért és bele beszélünk olyat is ami képtelenség!Én a 3 terhességemkor is harcoltam az orvossal aki megakarta szakítani a terhességet mert látott egy cisztát a fejében,(ami általában minden fiú magzatnál jelen van csak éppen az esetek többségében nem veszik észre,ezt Dr.Czeizel Endre írta nekem mert a létező összes szaktekintélyt felkerestem!)mert hogy a doki arra hivatkozott, hogy az ő prakszisa nem bír el egy beteg gyereket.Én túlzásba is vittem az ultrahangokat többször is voltam mint kellett volna ,de szerintem nem káros a magzatra,és legalább előre tudtuk, hogy 3x van a nyakán köldökzsinór és nem kockáztattunk azonnal megcsászároztak...
Az én terhességem is stresszes volt. Elsősorban a vetélés, koraszülés veszélye miatt, de családi problémák miatt is (nem annyira a mára már volt férjem és köztem, hanem a családja és az én családom miatt).
A lányom sík nyugodt...ami "baja", hogy nagyon érzékeny.
Nem hiszem, hogy összefügg (nekem a doki azt mondta öröklődő), de neki is van lyuk a szívén, nekem is volt, az apjának is, meg a nagymamának is...
Sajnos lehet :(
Ismerek olyat,akinek lett problémája,neurológiai.
És igen , én is ismerek olyat aki tök happy volt a várandósság alatt,viszont a szülés után 3 hónappal a pali lelépett.
Nos annak a nőnek a gyereke full idegbajos lett, egyfolytában ordit pedig nem hasfájós iletve a csajnak cérnaszálon lógnak az idegei.
Ha választani kell inkább a terhesség alatt legyen vacak, de amior a baba a kezedba van akkor legyen jó.
Ugyhogy egyáltalán nincs garancia rá hogy ha a terhesség simán megy a kapcsolat nem utána szarik be.
Erre nincs garancia!!!!!!!!
A babát együtt szültük, ő vágta el a köldökzsinórt és együtt neveljük , együtt élünk,együtt vagyunk, ujra megkérte a kezem.
Én nem mondtam,hogy azóta is külön avgyunk csupána fórumkérdésre válaszoltam,hgy nem befolyásolja a dolgot az ha stresszes az életed a várandósság alatt.
Szerencsére a kezdeti ijedség után sikerült felnőnie a feladthoz és visszatért rendes kerékvágásba az agya :-)
Az apa-dologban érhetik az ember lányát meglepetések: Kis barátnőm "szabályosan" férjhez ment három évi együttjárás után. Lakás is volt, egyből külön lakhattak a férjével. A férje egy abszolut gondoskodó manusz volt, tenyerén hordozta a barátnőmet a terhessége alatt (és már előtte is, mert a lány cukorbeteg).
Aztán meglett a várva várt gyermek, és a gyermek 2 éves korában apuci átment hülyébe: elkezdett kurvázni, csavarogni. (Azóta már el is váltak.)
Az apuka egy gyenge pillanatában aztán bevallottam, hogy a gyermek megszületésekor borzasztó volt szembesülni azzal, hogy már nem ő áll az első helyen a feleségénél. Na, erre varrjunk gombot, mi?
(Kis barátnőm álmában sem gondolta volna, hogy így járhat.)
Csatlakozom Zitamamához :az én kislányom is kb 3 hetes kora ota átaludta az éjszakát,és hidd el sokak álma egy 3 hetes gyerek aki este6kor leteszel és alszik5-6ig majd 3 hósan ezt csak fokozza a reggel7ig való alvással.
Nem ritka hogy 2-3 óránként felkel egy egy baba, a stressz ellenére az enyém aludt mint a bunda.
Látom, elharapódzott a vita.
Anyus 82-nek: Nekem pl. volt aztán minden, mármint stressz terén, a terhességem első szakaszában főleg pár hetesen: nagy családi drámák (testvérem, akiben bíztam, egy nyaralás alatt ellenem hangolta a férjem első házasságából származó gyerekeit, hogy mást ne mondjak). Teljesen összeroppantam, innentől ellenség volt a hugom, ellenség a két gyerek, napi szinten veszekedések a férjemmel, éjszakai bőgések (nem tudom az árulást, a sunyiságot és a szemétséget feldolgozni). Úgy értsed, hogy egész terhességem alatt a férjem gyerekein veszekedtünk a férjemmel, közben napi szinten ki kellett nyalnom a seggüket, mert velünk laktak. Na, ez stressz, akkor azt mondtam, ha nem megy el a gyerek, akkor az csoda lesz).
Mellette még: 40 ügyfélnek könyveltem itthon, segítség nélkül. Nem ragozom tovább.
Az eredmény: kiegyensúlyozott, boldog, egészséges babám lett. Most 13 éves, derűs, nyugodt kislány, sok kérdésben "felnőttebb", mint én.
Tehát ha engem kérdez valaki, én azt mondom, hogy SEMMIT nem befolyásol a terhesség alatti pánikolás, stresszelés. Ezt nyugodt szívvel mondom, királynőként éltem volna a terhességem alatt, akkor sem lehetett volna jobb alvó, nyugisabb kisbabám. Ne félj:)))
és még valamit
:nem hiszem,hogy lagzi előtt 7 hónappal normális és számba vehető,hogy az apa lelép.
Bocsáss meg,hogy a szemedben rossza ember vagyok mert nem voltam hajlandó ugyan olyan féreg lenni mint ő és eldobni a gyermekemet.
Arra meg kiváncsi lennék,ha lelép a pasid az esküvőd előtt ugy hogy te közben terhes vagy,hogy binád!!Nem kivánom,hogy megtudd milyen, de azért ha már ilyen okos és nagyon bölcs vagy, azt mondom,hogy lehet egyetlen percet sem birtál volna ki ebben a szituban és tudod pont te vagy aki gyenge fosként viselkedne, mert kérdezés nélkül mondom,hogy te feladtál volna mindent és mentél volna ab.ra.Ez tuti biztos az alapján ahgy eddig beszéltél.
Gratulálok,nagyon bölcs dolog lett volna :-)
Tudod egyese éveket próbálkoznak, nekem volt olyan szerencsém,hogy abba hagytam a gyógyszert és rá egy hétre terhes lettem,ami eleve elég durva plusz hogy esemény utánit is vettem be!!!Erre még az orvos is azt mondta,hogy nem nagyon látott még ilyet.
Erről ennyit.
Tudod nekem személy szerint eszem ágában nem volt abortuszra menni azrt mert a férfiak férgek!!!
De ettől függetlenül nagyon megviselt, sőt majdnem belebolondultam,hogy a férfi akit évekig szerettem elhagyott mert nem akarta a becsúszott gyereket.
Sajnos nem mindenkinek az élete fenékig tejfel, és vannak akik igenis problémákkal küszködnek.
De mindezek mellett sose egyetlen percig sem bántam meg hogy nem a pasi hanme a lányom mellett döntöttem, sose voltam még olyan boldog mint mióta ő él és van nekem.
Szerencsére általában nosmális esetben örömmel teli zajlik a 9 hnap,sajna én abba a százalékba esem aki sajnálatos módon kénytelen volt igy ezen keresztül menni, de tudod azért nem biztos hogy okos dolog itélkezned másk felett azért mert a te életed tökéletes!!!
Attól nem lesz boldogabb vagy boldogtalanabb a gyereked hogy te a fenemód nagy tökéletességbe szülöd. Lehet 3 év mulva elhagy a pasid avgy meghal valakid. Na akkor mi lesz?? Akkor majd már nem mondhatod,hogy boldogtalan vagy , nem akarsz gyereket (ha esetleg már van) akkor mit csinálsz? Deportálod mert hát nembolgod világba ne élhet? Vagy hogy gondolod ezt?
Nem tudom miért kéne elvetetni egy babát azért mert a körülmények nem lyanok(itt most nem az anyagikra gondolok).
Nem biztos,hogy mindenkinek olyan szerencséje lenne pl mint nekem, mert sokan mmdtaák hogy ebből csak beteg gyerek születhet mert tényleg idegösszeroppanás szélén álltam nem túl messze a pszichiátriai kezeléstől, de mivel nem sejthettem,hogy ez lesz és amikor már ez volt akkor 4 -5 hós terhes voltam, nagyon már smmit nem tudtam csinálni.És igy volt jó!
Mert van egy gyönyörű lányom aki az életem értelme!!!!!!
Nem lett!
Engem elhagyott a párom 6 hetes terhesen a baba miatt,majd 6 hétig gyötört vetessem el,majd utána egy barátnőm barátnőjét kezdte el fűzni.
Teljesn ki voltam borulva 10 kilót fogytam az első 12 hétben!!!
Kb 5 hónapos terhes koromig másból nem állta az életem mit sirás, veszekedés, depresszió...
Ennek ellenére a kiirt időre, 3400grammal és 50 sentivel megszületett a makk egészséges lányom.
Vannak képek a naplómban meg lehet lesni ilyen életvidám kis tündér, nyoma sincs annak a gyötrelemnek amit átéltem.
Magas vérnyomással járhat a sok idegeskedés,ami ugye nem tesz jót sem a terhességnek ,sem a babának!
De ami a legfontosabb,hogy a terhesség után már nyugalom legyen!!!
Barátnőm pánikbeteg volt, ahogy kiderült, hogy terhes másnaptól le kellett tenni a gyógyszert. Kőkemény hetek következtek, elvonási tünetekkel. Tiszta ideg volt. Aztán mély depresszió, amig meg nem szült. Ehhez jön hozzá, hogy nem várt gyerek, a párjával örökké üvöltöznek.
És keresztlányom egészséges nagyon értelmes gyerek lett. 20.-án volt kétéves:)
Azota a pánik is elmulott neki!
Én is szívrepedéssel születtem, de összeforrt. Nagyon sokáig jártunk orvoshoz, rengetegszer voltam kórházba. De a sport megerősítette.
Semmi összefüggés ez között, meg az között, hogy szellemileg visszamaradott, dadog. Az valószínű oxigénhiány okozhatta.
Köszönöm =)
A normális férfi úgy fest, meg van, már csak körülmények kellenek, de érzem, hogy jó lesz =)
És igyekszem... =)
Nektek is kitartást és sok boldogságot kívánok!
Üdvözlettel,
Myrad