Humoros eséseink (beszélgetés)

Asszem csütörtök reggel volt a héten, hogy az enyhe idő ellenére a pára ráfagyott az útra és igen csúszós lett a járda.

Mentem át a forgalmas elkerülő úton a zebrán, amikor is a zebra felfestése annyira csúszott hogy megcsúsztam és térdre estem.

Úgy beütöttem a térdem, hogy pár másodpercig csak térdeltem ott, amikor is egy autó fényszórója elvakított és rámdudált.

Gyorsan talpra vágtam magam, de olyan hirtelen, hogy megint megcsúsztam, és egy érdekes "táncmozdulattal" kísérve hanyatt estem.

A sofőr kiszállt hogy felsegítsen, de először nem érthette mit vergődök ott a földön. Hát konkrétan röhögőgörcsöt kaptam, tudjátok, amikro nem lehet abbahagyni a röhögést.

Később láttam hogy óriási lett a kocsisor. :(

Egész úton röhögtem, de még munka közben is többször rámtört. A térdemnek meg nem lett baja, csak egy nagy kék folt lett rajta.

Én egy nyaralás alkalmával Németországban jártam pórul.

Hülyéskedtünk az utcán, és én ugrabugráltam össze-vissza sötétben, este, és mondogattam, hogy "menjünk! Nézzünk meg! Nézzük meg!" abban nem vagyok már biztos mit akartam annyira látni.

Rosszul léptem, belement a lában egy kis ködörbe a járdán és fejjel egy vasoszlopnak estem.

Tisztán emlékszem a csattanásra é utána már arra hogy ülök a földön, fogom a fejem, ami lucskos volt (a vértől) és hiába pislogok csak elmosódott foltokat látok. Úgy megijedtem hogy sírógörcsöt kaptam, de a sírás is fájt. Csak hüppögni tudtam.

Kórházba vittek, útközben összehánytam mindent, ott összevarrták a fejem, és bent tartottak agyrázkódás miatt.

Azelőtt nem szólaltam volna meg a világ minden pénzéért sem németül, de ez az ütés valahogy kiölte belőlem a gátlásaimat. Simán beszélgettem a dokival meg a nővérkékkel, majd amikor már jobban voltam megismerkedtem a szobatársammal is. Azóta is e-mailezünk. :)

Megpróbálom feléleszteni a fórumot.

Tavaly volt egy elég gáz esésem. A templomban, ahova járok, két sorban 5-5 szék van kitéve. Általában a legszélsőre ülök. Egyik alkalommal, mikor felálltunk, és utána újra leültünk, egyszercsak azt vettem észre, hogy nincs alattam szék, és mivel nem számítottam rá, teljes lendülettel hanyatt estem a földre. A paptól kezdve mindenki frászt kapott, de nem lett bajom. Először nem értettem, mi történhetett, aztán rájöttem: az utolsó sorban, ahol ültem, akkor éppen csak négy szék volt, én meg állás közben észrevétlenül arrébb sasszéztam, és mivel előttem is volt egy szék, nem vettem ésre, hogy már nem ott vagyok, ahol voltam. Ilyen is csak velem történhet meg :)

Nekem is van hasonló sztorim. 1995-ben nyáron, fényes nappal sétáltatom a kiskutyámat. Bérházak előtt, keskeny járda. Jött anyuka a kisgyerekkel, plusz még egy felnőtt biciklivel. Gondoltam félreállok, amíg elmennek, ebem úgyis lemaradt, megvárom. A panelházak lépcsőházai között vannak a pincék, ennek egyik lejárója pont a hátam mögött volt. Mivel gyakran jártam arra, tudtam, hogy mögöttem van egy villanyoszlop. Na jó, akkor nekitámaszkodom, és utat engedek. A villanyoszlop ott volt, csak a lejáró másik oldalán.... Én lezúgtam háttal kb. 2,5-3 méter magasból a lejáró aljáig. Eredmény: bal csukló zúzódás, jobb csukló törés. Háááát, két-három napig érdekes volt WC-re mennem. :)))

Idén januári eset: hóesés után nuku takarítás a járdákon. Ebséta ismételten, este fél nyolc magasságában, köztéri világítás nincs a szakaszon ahol éppen mentem. Ebem pórázon áll stabilan a négy lábán, meg sem moccan, szimatol. Na mondtam induljunk el. És ahogy egyet léptem (tükörjég volt a járdán), már csak azt vettem észre, hogy a földön vagyok, lefittyed a jobb kezem csuklóból, iszonyúan zsibbad és nekem hányingerem van. Ismét jobb csukló törés, csak ezt már műteni is kellett.

Hát én sokat esek. Régebben is, most is. Kolléganőm nem szeretett velem jönni, mert mondta, beszél hozzám és utána senki, már én a földön fetrengtem. Na mindegy.De volt egy emlékezetes esésem.:)

Siettem a munkahelyen belül egyik részről a másikba az udvaron. Tele fákkal, stb. Egyszer csak érzem, hogy a papucsom alatt megjelenik egy valami és gurulok rajta, mint a filmekben szokás és teljes mivoltomban akkorát estem, amilyen magas vagyok.

Annyira burleszk-filme illő volt az esés, hogy magam sem vettem komolyan, hát még akik arrajártak. :)

Csak a befejezés lett keserű, egyik karomon a könyököm repedt, a másikon a csuklóm tört. És a nózim is berepedt.

:DDDD A szemét villamos ellopta a cipőt!:DD És mezítláb mentél tovább?:D Vagy mit csináltál?

Hasonló velem is történt, csak busz volt, én felfelé szálltam, magassarkú papucsom sarka beakadt a lépcsőbe, leesett a lábamról, és visszagurult az útra. Én álltam féllábon, mezítláb a lépcsőn (mögöttem mindenki puffogott, hogy mi van már, a fent ülők meg röhögtek), a barátnőm meg futott a cipőm után!:D

Nagyon fájt a derekam egyedül voltam itthon a kis kutyámmal.Ő is éhes volt kimententem nehezen a konyhába és néztem mit tudok késziteni /kb ez 3o évvel ezelőtt volt./ látom krumpli az van olaj oké meg sütöm és a kutyám is kap belőle.

Igen ám ahogy beledobtam a forró olajba a krumplit, ugy rácsapodott a belső karomra a forró olaj hogy jajjgattam...megyek be a szobába a kutya érezte a szagot,és látta, hogy fújom a karomat abban a pillanatban elkezdett kétlábra állva könyörögni hogy neki is adjak nem tudtam röhögjek-e vagy sirjak..... Mondtam is neki itt a sült csülök!!!!!!!!!

Nekem itthon sikerült óriásit esni a következőképpen:

Az ajtófélfa között kb. 60 cm magas rács van, hogy a gyerek ne menjen ki. Befelé jövet ebédes tálcával a kezembe átléptem, de a finom ebéd alatt elfeledtem, hogy ott a rács, és a kezemben lévő tálcától nem is láttam. Így teljes erővel nekimentem combmagasságban a rácsnak, és tálcástul-tányérostul-poharastul átestem rajta. Mivel a tálca a kezemben volt, így fájón könyökre érkeztem, de se az se a tányér nem tört el...

Ált iskola, tesi óra, foci.

Nem voltam jó tesis az általánosban!

Egyszer hátulról elindultam, mint egy gőzmozdony.

Lecseleztem mindenkit: a csatárokat, a középpályásokat, a védelmet és a kapust is

Ott áltam az üres kapu előtt 5-10méterrel és amikor az üres kapura rugtam, kirugtam a saját lábam és elestem :-)

Ezzel az eséssel együtt is kijelenthetem, hogy soha nem voltami ilyen virtuóz fotbalista :-DDD

Jöttünk haza a suliból pár osztálytársammal, a járda meg minden természetesen csupa jég volt... elértünk hozzánk,ó mondom megnézem a postaládát..volt is benne levél de azzal a lendülettel akkora hátast dobtam hogy mindenki írígyelhette..

azóta mindig csak azt mondjuk hogy pihentem egyet:D

A 70.-es évek elején volt.Az öregek még talán emlékeznek az M7-re.Szóval koncertre mentem,elötte a barátnömhöz.Az akkori divat szerint mini szoknya,deréktól lefelé loknis kabát.Szálltam le a buszról,és hátulról meglöktek.Én seggel lepattogtam a lépcsön, a szoknya felcsúszott a nyakamba,a kabát elterült körben,én meg seggel bele az ajtó elötti pocsolyába.a kabátomon a szoknyámon egy csepp viz nem volt,de a hajszáritónak volt dolga,mire megszáritottam magam.Mit ne mondjak a barátnöm vonyitott a röhögéstöl amikor elmeséltem neki.

Szegény anyuval történt,jött haza a piacról,vett egy seprüt.Szállt le a tömött buszról,kezében a seprüvel,és lecsuszott róla a szoknya.Azt se tudta hirtelen mit dobjon el,a szatyrot,vagy a seprüt.

Már régen történt.

Legujjabb vadiuj nadrágkosztümömben ,persze tüsarku cipöben,nyakig kisminkelve,randira mentem.

14-es villamoson leszálláshoz készülödtem,és akkor annak rendje és modja szerint a cipö sarka beakadt a legalso lépcsöbe.A lendület igaz meg volt,de a lábam maradt...az autok álltak hosszu sorban..és csak annyi látszodhatott,ahogy egyenes szögben a macskaköre esek .annyi idöm sem volt hogy a kezem magam elé tegyem.pofára ugy ahogy kell:))))betörtem az orrom...felhorzsoltam az állam...a sminkemnek ,ruhámnak löttek,és még a cipömet is elvitte a villamos..:))))nagyon ciki volt.Azota nem játszom a nagyaszonyt:))))

Panelházban lakunk. Valamelyik nap kint voltak a kukák, én meg mint rendes lakó fogtam magam, nem a szemétledobóba dobtam hanem szépel leslattyogtam és gondoltam egyböl a kukába dobom a szemetet.

Igenám de akkor volt az ónos eső!

Papucsban elsasszéztam a kukáig de ott dobtam egy hátast!

Szerencsétlenségemre az egyik nagyhangú szomszéd leordított, hogy 8,5 mert nem álltál bele a dobásba, igy amikor a többi lakó az ordításra kinézett ott látott fetrengve röhögve a kuka elött. Biztos azt gondolták bálványt imádok!

Legemlékezetesebb esésem Aszódhoz kötődik.

A suliból egy nagy lejten kell lemenni a vasúthoz.

A kimenős kiskatonák is azon az úton jártak.

Tizenévesen az ember lánya fel nem venné a hótaposót, hanem nagyon kis helyes hegyes orrú, picit magasított sarkú csizmácskában teszi az eszét. (mintahogy akkoriban én is)

Az esethez visszakanyarodván előttem, mögöttem kiskatonák hada, én estem egy hatalmasat.

Nagy mosolyogva 6an kaptak közre, hogy felsegítsenek én meg, mint a pipacs.

Mellesleg nagy szerencséjük volt, hogy nem a mostani súlyomban voltam még akkor, mert sodortam volna lendületemnél fogva az egész századot.