Honnan tudhatom hogy vele akarom leélni az életem? (beszélgetés)

szerintem onnan lehet tudni,ha elképzelsz pár nagyon borzasztó helyzetet,és tudod,vagyis úgy érzed,és vannak erre utaló,ésszel is értékelhető jelek,hogy a legnagyobb szarban se hagyna magadra,pusztán csak azért mert veled az megtörtént(az,h időközben kiszerettek egymásból,előfordulhat),és te el tudod fogadni minden helyzetben azt,hogy veled van,segít neked..

és persze azt is,hogy viszonthelyzetben te is ugyanígy mellette lennél.

ez persze még nem jelenti azt,hogy ez egy örök szerelem lesz,de egy szoros kapocs,szeretet,törődés,ami fontos egy hosszú kapcsolat tervezésénél.

Én kicsivel több, mint másfél éve vagyok együtt a párommal, egy hónapja jegyeztük el egymást, szóval hosszú távra tervezünk. De nekem is sokszor megfordul a fejemben, hogy biztos, hogy jó lesz ez így? Akarom én Őt? Úgy igazán?...

Rengeteget őrlődöm ezen. Régen úgy gondoltam, hogy az lesz az Igazi, akivel mindent elsöprő szerelmet élek át, ami nem múlik el soha, a szürke hétköznapokat rózsaszínre színezi, és örökkön örökké egy test, egy lélek leszünk...

Aztán elkezdtem pasizni. :) Meg szemlélődni magam körül. Figyeltem a párokat, elemezgettem magamban, hogy ők most hogy is vannak, mit miért csinálnak, boldogok-e együtt. Elég elszomorító eredményre jutottam. Sokan a pillanatnyi mámortól megrészegülten fejest ugranak bármibe, aztán hatalmasat csalódnak. Mások meg életuntig elemezgetik, hogy jó-e ez így, maradjunk együtt, ne maradjunk... És egy helyben totyorognak, mint a szaró galamb... Egyik sem jó.

Ma már tudom, hogy a nagy Ő tényleg bárki lehet. Az igazán fontos értékeket kell nézni egy emberben, a kicsiségeket meg a jövőre bízni.

Úgy gondolom, marha nagy szerencsém van a vőlegényemmel, mert tudom, hogy én vagyok számára a legfontosabb, soha nem csalna meg, mindig engem helyez maga elé és figyel rám. Úgy értem: nézi, mivel tehetne a kedvemre, képes alkalmazkodni anélkül, hogy papucs lenne, igyekszik a lehető legtöbbet adni nekem, védelmez, és bátorít, mindig mindenben mellettem áll. Ez a rózsaszín oldal.

Emellett átlagon felül féltékeny, széthagyja a ruháit, sokszor előbb jár a szája, mint az esze, hajlamos goromba lenni másokkal - amit én nem szeretek - és finnyás a kaják terén.

Ezekből a dolgokból - és persze még millió más különbözőségeinkből - kifolyólag minden nap van vitánk. De ezek csak viták. Nem összekeverendő a veszekedéssel. Abból kb. két-háromhavonta van egy. Hiába, nincs két tökéletesen passzoló ember. És ezt komolyan így gondolom. Továbbá a vitáknak, sőt a veszekedéseknek is megvan a maguk haszna: ilyenkor őszintén kiadjuk magunkból a véleményünket, ami óriási információtartalom a másikról, nomeg legalább nem marad bennünk. Tudniillik, ha magunkba fojtunk valamit, az nem válik köddé. Ott marad, és fortyog, bugyog és kővé válik bennünk, mint egy rusnya betegség, lassan megmérgez... Nem szabad. Inkább adjátok ki ti is egy-egy vita, vagy veszekedés alkalmával. Ha tényleg elköteleződtetek egymás mellett, úgyis túljuttok rajta. Ha meg nem, hát akkor tudni fogod, hogy nem ő volt a nagy Ő. :)

Nem az a legnagyobb durranás, hogy valakivel letudod élni az életedet. Azon kell elgondolkodni, hogy nélküle akarod-e, tudnád-e, teljesnek éreznéd-e magad?

Mi lassan 4 éve vagyunk együtt, nem rövid, de nem is olyan hosszú idõ azért. Mellette érzem boldognak magam, teljes egésznek, ha érted mire gondolok :) biztonságot, szeretetet, bohóságot, mindent megkapok tõle. Idén elõször külföldi munka miatt 3 hónapig külön voltunk, most jön haza csütörtökön. Minden nap beszéltünk valamilyen formában, de mégis éreztem mindig, hogy nem vagyok, nem lehetek felhõtlenül boldog, mert hiányzik a másik felem. Iszonyatosan nehéz volt, rájöttem, hogy nélküle nem akarok tervezni sem jövõt, sem családot. Hihetetlenül szeretem és átértékeltem sokmindent, pl. a legapróbb érintést is úgy kell fogadni, mint egy csodát, mint a pillanat csodáját, mert amikor egyedül marad az ember x. ideig, akkor ezek a kis csodák adnak erõt, hogy mindig továbblépjünk a következõ napra. Tudom, hogy vele akarok élni, szívbõl remélem, hogy így is lesz :)

Kérdésedre a válaszom : sehonnan !

Én azt tartom ,hogy nincs nagy Ő ..illetve minden Ő lehet nagy Ő , mert sosem tudhatjuk , hogy mit hoz a jövő ! Gondoljuk csak végig mikor tinik voltunk és megesett az első nagy szerelem, akkor azt hittük ő a nagy ő ..terveztük a habos-babos esküvőt ..majd mire eljutottunk a 25 éves korig hány pasin voltunk túl ? :) Az ember férjhez megy ..gyereket szül és azt hiszi hogy végre itt a nagy Ő ..majd pár év múlva jönnek a gondok és elválnak ! Jópár év eltelik pár nélkül majd jön az újabb elsöprő szerelem ..ő lenne a nagy ő ..vagy ki tudja mit tartogat még a jövő ? :) Mielőtt lehülyéztek gondoljátok kicsit végig !:)))

Az nem az igazi.

Mi is mielőtt összeköltöztünk, együtt laktunk a koleszban, de ott hárman.

Nem hasonlítható ahhoz, amikor az ember tényleg csak a párjával lakik együtt.

Miért férfi van az adatlapodon?

Egyébként a gyerek előtt nem árt összeköltözni.Volt olyan ismerősöm 3 évet voltak együtt,mindent terveztek,összeköltöztek és 2 hónap múlva szétmentek.Lakva ismeri meg igazán az ember a másikat.Én ezt nem is szoktam húzni,férjemmel 3 nap után összeköltöztünk,láttuk h működik,jöhetett a többi dolog.Ugyh próba cseresznye,összeköltözés,és térjetek vissza a témára,de mindenképp beszéljétek meg a baba dolgot,h te még várnál,ne menj bele kényszer hatására,mert lecsapódik a gyereken.

Ja, és 22 évesen még nem biztos, hogy szülnék.

Dolgozol már vagy még tanulsz?

És ha jól értettem, még nem éltek együtt.

Előbb költözzetek össze, aztán meglátjátok. Ezt szerintem ő is megértené.

Az én férjem 30 elmúlt, mégis gondolkodik csak a babán, konkrétan még nem mondta, hogy akarna.

Ez csak kommunikáció. Beszéljétek meg, ő meddig tudna várni, neked mennyi idő kellene még egy babához.

Mindent meg lehet beszélni. :)

Bocsi, azt hittem, fiú vagy.

Ilyenkor is lehet közös programokat szervezni, főleg hétvégén.

Szerintem se gondolkodj még olyasmin, vele akarod-e leélni az életed, csak élvezd, hogy vele vagy, hogy szeret, és minden együtt töltött percet. Az idő majd eldönti, hogyan tovább.

A sok veszekedést pedig oldjátok meg, mert a pasik sem szeretik a veszekedést. Üljetek le, és beszéljétek át a dolgot. :)

Attól, hogy együtt vagytok, még ki tudod magad élni, már ha a kiélést nem a csajozásra gondoltad, hanem a bulikra.

Mi anno rengeteg koncertre, buliba, táborba mentünk együtt a férjemmel. :)

Egy jó kapcsolat mindig a kompromisszumokon alapszik. És a jó kommunikáción. Sokat kell beszélgetni, nagyon sokat.

A megszokásról pedig annyit, hogy néha az nem is rossz.

Mi 7 éve vagyunk együtt a férjemmel. Évek óta nem aludtunk külön.

Pár hónapja el kellett utaznia két napra. Este felhívott, hogy nem tud aludni, és végig beszélgettük az éjszakát. Nem tudtunk egyedül aludni, mert nem ehhez szoktunk hozzá. És nagyon hiányzott a másik test melege, illata, a szuszogása. Ez is megszokás, mégsem tűnik rossznak :)

Nagyon fiatalok vagytok még,hogy azon filózz vele akarod leélni az életedet!! :)

Szerintem csak előre egy évre tervezz először! :)

Mióta vagytok együtt és mennyi idősek vagytok?

És az sem mellékes, min veszekedtek.