Hogyan változtam meg másfél nap alatt? (beszélgetés)

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Büszke lehetsz magadra. Jó persze szerencse, hogy a cigizés nem okozott kárt, de Isten is így akarta. Abszolút jól döntöttél:) Reméljük másoknak is erőt adsz ezzel a cikkel!

Gratulálok és jó egészséget kívánok Nektek! :)

Csak most találtam meg ezt a cikket. Gratulálok a döntésedhez és a változásodhoz, tiszteletet érdemelsz! És persze gratulálok a kisfiadhoz is.

"Nem mindig az a könnyebb út, ami elsőre annak tűnik." Mennyire igaz ez is!

Köszönöm :)

Részvétem a baba miatt.

Kívánok Neked minden jót!

Nekem is nagyon tetszett a cikk. Minden jót kívánok nektek. Lehet, hogy lesznek nehézségek az életetekben (hol nincsenek), de majd szépen az is megoldódik.

Szerintem nagyon jól döntöttél és köszönjük az öszinteségedet.

Én soha nem cigiztem, szinte soha nem iszok alkohol, mégis egy babát elvesztettem. Ez a baba jönni akart és te megadtad neki a lehetőséget az életre.

Köszi :)

Nem tudom, hogyan döntöttem volna más helyzetben, az enyémben ez volt a legjobb, de én a másik utat nem bírtam volna feldogozni, az biztos.

Nagyon tetszett a cikked! Végre nem egy ömlengős kismamás sztori! ;)

Én nem biztos,hogy ilyen bátor lennék,hogy apai támogatás nélkül megtartanék egy babát! Azt hiszem ehhez nagy bátorság, kitartás és erő szükséges! :)

Mondjuk én nem vagyok túl jóban a szüleimmel, szóval én tőlük biztos csak letolást kapnék, nem pedig támogatást, úgyhogy én hasonló helyzetben nem biztos,hogy megtartanám a babát! :/

De szerintem Te a legjobban döntöttél! :)

Sok erőt és boldogságot kívánok neked a babához!

Sajnos igazad van.

Sok, magához képest idő előtt anyukává lett lány fel se tudja fogni mire, vállalkozik.

S nem mindenki olyan szerencsés, mint devonshire. S milyen igazságtalan a sors? devonshire-nek küzdenie kell azért, ami másoknak kéretlenül adatik.

Kedves cikkíró, én csak bíztatni tudlak, mert az irány amerre fordult az életed, mindegy milyen okból, az jó.

Minél több dologban feszíted meg magad, annál büszkébb lehetsz magadra.

Majd lehet lesz olyan, hogy olyan fáradt leszel, hogy esetleg meginogsz, de soha ne felejtsd el, hogy az összes gond aggódás fáradtság természetes, téged érlel, a kis babádat pedig közelebb hozza hozzád, egészséges érzelmekkel stabil anyai szeretetben gondoskodásban nő majd föl.

Én 41 éves vagyok, amit én tanultam a szüleimtől, nem az ahogyan most élek. sok mindenben magamat is meg kellett dorgálnom, nagyon sokat hallgatok általam nagyon tisztelt szakemberre, nem szégyen kérdezni tőlük. Biztos te is jól csinálnád, de ha megerősítést nyerhetsz Igazi szakembertől akkor könnyebb végrehajtani, magabiztosabb vagy.

Most még lehet nem érted miről beszélek, de majd amikor cseperedik, és állsz előtte tanácstalanul, akkor eszedbe jut, hogy ...jöhet a B verzió "segítséééééggg"

Nekem azért nagyon megható és fontos ez a történet, mert az én édesanyám 16 évesen esett velem teherbe az akkor 19 éves édesapámtól.

Persze felelőtlenségből, 1 éve voltak együtt kisebb megszakítással.

Anyukám nagyon megijedt, de amikor elmondta apának, ő felkapta megpörgette, és feleségül kérte :)

Azóta is együtt vannak már 26 éve, van egy tesóm.

Bár a sulit is abba kellett hagynia, és voltak küzdelmes évek, csodálatos gyermekkorom volt, és csodálatos életem a szüleimmel.

Azóta is nagyon büszke vagyok rá, hogy édesanyám 16 évesen a rúzst cumisüvegre cserélte a kis táskájában :)

Persze ez nem jelenti azt hogy bárkit is hasonló felelőtlenségre buzdítanának.

Mert sokan még másfél év alatt sem tudnak változni, az hogy valaki, egy bulizós csajból, hirtelen a szó jó értelmében "anyává" válik, sztem egyre ritkább.

Nem az a lényeg mi volt előbb tyúk, vagy a tojás, akár a gyermek változtat meg valakit, akár pedig a változás után jön a gyermek, a lényeg az eredmény.

Ahhoz hogy önzetlenül, a fáradtságtól, az utolsó lépés után is tudjunk lépni ha a gyermekünkről van szó, sztem ehhez meg kell érnie egy nőnek.

Sajnos látok magam körül, érettnek mondható akár 2 gyermekes anyukákat is, akik mintha nem is lenne gyermekük, közben pedig veregetik a saját vállukat, hogy ők hagyják élni a gyereket.

Én is hagyom, de csakis úgy hogy az egyik szemem biztos rajtuk van. Most még kicsikék, de el sem tudom képzelni hogy lesz az a nap amikor nem aggódok értük, ha máshogy nem is merem de titokban hogy ne feszélyezzem vele őket.

Nekem az tetszett, hogy leírta hogy utána még elszívott 7 szál cigit, na nem azért mert cigizett , hanem azt is bevállalta hogy megkövezik érte, de őszintén írt.

És ha valaki el meri mondani hogy ezt vagy azt rosszul tettem a megvilágosodáson túl van jöhet a jóóóóó:-)

Nagyon szépen megfogalmaztad helyettem is. :)

Csak egy dolgot sajnálok: a sok, hasonló helyzetbe kerülő fruskához (mert lássuk be: egyre többen vannak a szabados életvitel miatt) nem jutnak el az ilyen példák.

Kedves Cikkíró!

Te vagy az egyik legbátrabb és legerősebb nő a világon!

A kisfiad egész életében büszke lehet arra, amilyen édesanyja van. Tudod, hogy felelőtlen voltál, mégsem kezdtél ostobán vádaskodni, és gyűlölni a világot. Reális maradtál akkor is, amikor amikor a legtöbb ember elbukott volna . Ez a kisfiú nem is születhetett volna jobb helyre, mint hozzád!

Kívánok neked minden jót az életben!

Mikor új cikket látok, meg sem kell nyissam hogy tudjam összecsapnak a hullámok, valahogy jól esik az embereknek kötözködni, kérdőre vonni, mindefélét feltételezni.

Leírta azt amit megélt, ha szépen , ha kicsit darabosan a lényeg, hogy számára ez akkora dolog, hogy úgy gondolta megossza velünk.

Minden ember más ugye,ebben a szines világban amiben az árnyalatokat mi magunk kreáljuk, mindenkinek van söprögetni valója is, és élménye is. A jót igyekszünk megtartani, a rosszból tanulni, esetleg jóra átfordítani.

Én amit itt nem értek... mért fáj az másnak ha valaki boldog lett. Miből van pelenka pénz stb?

nem ez volt a téma, amúgy meg közünk nincs hozzá.

A baba megtartása sztem a legjobb döntés, ha már jön, és direkt nem firtatom hogy mért jön és hogyan?

Mindenki követ el hibákat, aki pedig be is meri vallani, na az előttem igen becsülendő.

Az ember csak arról tud szépen beszélni, amin túl van földolgozott továbblépett.

Én gratulálok hozzá, tudom saját tapasztalatból, milyen a lelki harc, az önmagaddal meghasonlás, a nem akarom dac, az enyhülés, elfogadás, és utána az öröm, boldogság.

Kedves cikkíró, csak így tovább, mutass példát a gyermekednek, hogy a te általad elkövetett hibáktól, ő már okosan távoltartsa magát.

Ha igyekszünk magunkat kritizálni, a jobb eredmény érdekében, akkor rájövünk arra hogy nem vagyunk hibátlanok, már a másik ember sem lesz annyira car ember a szemünkben, jobban becsüljük környezetünket, én ezt ajánlom azoknak akiknek a szemére sokszoros kinagyító lencse föltéve a kifele nézésre. Vegyük le kicsit a mások hibáját nagyító ókulárét, és ebben a vakságban megláthatjuk magunkat, ezt is tapasztalatból mondom.

Kedves Lepke!

Először is, szerintem egyáltalán nem zavaros a cikked, én értettem :)

Sőt, egy-két kivételtől eltekintve, én is ugyanezt írhatnám.

Én 6hetes voltam mikor a nőgyógyászom megállapította a terhességem. Nem tudtam mit tegyek, nagyon friss volt a kapcsolatom, nem tudtam mit akar a srác. Szerettem volna megtartani, de tudtam, hogy nem tudok neki olyan életet teremteni, ami kellene. Megbeszéltük a "párommal", hogy nem tarthatjuk meg. Eleinte mellettem állt, azt mondta ne beszéljünk szakításról van ennél nagyobb gondunk is. Lényeg, fogalma sem volt, hogy mire van szükségem, és nem is érdekelte.

Tudom, hogy nem az abortusz a legjobb és legegyszerűbb megoldás, de az én helyzetemben igen. Sokkal rosszabb lenne a gyereknek ha megszületett volna.

Gratulálok a kisfiadhoz, nagyon sok boldog évet kívánok nektek!

Azt elárulod, hogy mi a neve? :)

Üdvözlettel: Zsuzsi