Hogyan tudná egy feleség/anya a férjét iránta tiszteletre bírni, hogy a férj ne köcsögözze le? (tudásbázis)

De rosszul hangzik ez a kérdés:( El se olvasom a hozzászólásokat. Nem tudom ki hozta fel ezt a témát, de őszinte részvétem neki. Miféle fattyúfajzat az a baromállat, akinek a párja ilyen kérdést kénytelen feltenni??

De azért annyit üzenek a téma indítójának, hogy: "anyukám, hová tetted a szemed, meg az agyad?????"

Sajnos,ha idáig fajult a kapcsolat sehogy!

Esetleg ideig-óráig.

Stratégiát dolgoznék ki, amiben olyan párhuzamos dolgokat építek fel ami az én malmomra hajtja a vizet.

- Munkát keresnék amivel anyagilag függetleníteni tudom magam.

- Pedáns lennék, figyelmes, makulátlan, kedves és kikezdhetetlen és nagyon jó anya (gondolom az utóbbi most is megvan)

- Rokonokkal, szomszédokkal, barátokkal, főleg a férj szüleivel belsőséges kapcsolatot építenék, az unokák szeretetére építve

- ha úgy érezném eljött a pillanat amikor már semmiben nem függök a pasitól és nem tud ellenem szövetségeseket gyűjteni, összecsomagolnám a cuccát, kiraknám az ajtó elé, kicserélném a zárat aztán agyő, menjen ahova akar. A gyerekeknek is jobb ha egyedül nőnek fel az egyik szülővel, mint egy labilis kapcsolatban, ahol azt látják az egyik szülő püföli a másikat és minősíthetetlenen szavakat használ arra akit ők szeretnek.

Hát te tudod!! Én nem itéllek el, de azért elgondolkoznék rajta, hogy meddig tűri ezt az imádott férj. Én nem egyszer hallottam már, hogy hopp lelépett egy másik nővel, pedig milyen jól megértették egymást!!( mármint ezt látták a környezetükben élők) Na de ez nem jelenti azt, hogy egy nőnek alárendeltnek kell lennie a férfinak!!!

Tudom, hogy nehéz, de nem lenne jobb, ha veszel egy nagy levegőt, elszámolsz 10-ig, vagy ha kell 100-ig és csak utána nyitod ki a szádat?! Merthogy te is beismered, hogy nem jó ez igy, és mindannyiszor megbánod.Puszika

Judit, ácsi:)))

Szeret, és ő egy higgadtabb, gondoskodó férfi. Én meg temperamentumosabb vagyok. Nem gondolkozom olyankor, aztán ezerszer megbánom. De betakarva még nem lettem a dolog miatt, pont azért, mert így alakultak a szerepek a kezdet kezdete óta:)))

se,hogy váljál ell,tőlle mert a gyerekeidnek,is ez,

lessz a természetes,és nem fognak téged tisztelni.

Neked az természetes dolog, hogy leköcsögözöd a társad, az életed párját, az embert, akivel szeretnéd leélni az életedet??? Vagy te nem igy gondolod? (mármint, hogy vele szeretnéd leélni az életedet)Te nem tartod veled egyenrangúnak??? Vagy te vagy a "királynő" mindenki más neked kell hogy

legyen alárendelve??? Hát véleményem szerint jól jött volna neked annak idején egy-két "atyai" pofon!!! Nem vagy te egy zsarnok?? Nem félsz atól, hogy mi lesz akkor, ha fellázadnak!!! Teljesen jogosan!!!!!!!!

Ezt el sem hiszem, velem még a férjem nem beszélt csúnyán, még a hangját sem emelte fel soha. Na, én bezzeg aztán, ha kiakadok, mondom ám rá...a köcsög még szép fogalom olyankor.

Szerintem minden kapcsolatban van egy domináns fél, meg egy, aki eltűri, nálunk én vagyok az előbbi:)))

Tényleg úgy jön ki, hogy az egyiknek mindent szabad, ezt kell kiharcolni.

Sziasztok, elolvasgattam a hozzászólásokat, sajnos én is hasonló helyzetben vagyok, pedig én nem vagyok az a mindent eltűrő típus. 2 gyermekem van, még picik, sok a feszültség nagyon, mivel nincs semmi magánélete az embernek, főleg hogy van még egy nagyobb féltesó is.Én sokszor ültem már le a férjemmel beszélgetni erről, hogy ha ingerült is vagyok és neki esek valami olyanért amit én nem tartok helyesnek, arra ne egy pofon, vagy hajhúzás stb., legyen a válasz, de rá kellett jönnöm az ilyen férfiak meg sem értik amit kérsz, ők természetesnek tartják, hogy így reagáljanak ha úgy érzik nem tehetik azt amit helyesnek gondolnak, és én probálom megmagyarázni neki az ellenkezőjét.Én pl. azért lépek nehezen mert nem tudom mit mondjak majd a nagyobbik gyereknek (3 éves lesz) ha megkérdezi mikor megyünk majd haza, azért mondani is könnyű hogy lépni kell...Többször jöttem már el tőle, de mindig visszakönyörgött minket, és igen hülyék vagyunk mind akik ezt elviselik akár rövid, akár hosszú időre, de valahogy az ember mindig bízik, hogy nem lesz ez mindig így.Legalábbis én, mert nálunk pl. ha normális a férjem, akkor nagyon normális, túl normális, ha meg elönti a fejét a méreg akkor meg félek tőle, ez van.Lehet azért is tűröm MÉG az agresszióját mert még kicsik a gyerekek, de azt is tudom az ember nem lehet olyan önző, hogy így nevelje fel a gyermekét.Mostanában egyre többet gondolok arra hogy lezárom, csak ugye ilyen hirtelen haragú emberrel ilyet meg sem lehet beszélni, ezt tényleg majd a tudta nélkül, gyorsan kell csinálni.

Tudom hogy okosságokat nem mondtam, csak valahogy szeretném éreztetni veletek, hogy az ilyen helyzet nem olyan egyszerű, mint ahogy kimondjátok "ott kell hagyni", főleg ha már gyerek is van, és főleg ha még érzelem is van, vagy inkább sajnálat, inkább így fogalmazok.

Velem is előfordult, hogy elszakadt az a bizonyos cérna, de soha nem mondtam a férjemnek olyat, hogy köcsög, barom. De az ő szájából sem hallottam ilyet soha.(18 éves házasok vagyunk). Ekkora taplóságot ember nem mondhat, de nem is tűrhet el!

Azt, aki eltűri, legyen nő vagy férfi, csak sajnálni tudom,de szerintem megérdemli a sorsát.