Hogyan lehet ezt túlélni? Hogyan találjak vissza a férjemhez? (beszélgetős fórum)

:)))

Lassan egy hónapja nem lépett be...

nem Hufnágel Pistinek hívják azt a Valakit?

:P

Nem nagyon szeretem, ha Bruce Willist piszklálják.

Te 76-ban születtél? Akkor 37 éves vagy. Összehasonlítottad már magad a 37 éves Bruce Willissel? Tedd meg és sírj. Nem hinném, hogy jobba lennél nála, sőt! Na, ezek után meg várd, hogy te is 56 éves legyél....

"- Nos, a másik ok, amiért sosem, vagy csak nagyon rövid pillanatokra tudsz boldog lenni, az az ok keresése. Mert hát mi is adta a boldogságot? Sikerült összehoznod egy üzletet, megverted a fiúkat biliárdban, finom teát főztél, kisütött a nap, vagy (rám kacsintott) Megismerkedtél egy csinos nővel.

- Na, várj egy kicsit. Ez utóbbival nem igazán értek egyet:

minden szenvedésem oka az, hogy megismerkedtem azzal a nővel.

- Nem, most csak hazudsz magadnak. Az ismerkedés örömöt adott.

Csodálatos, sosem tapasztalt boldogságot. A szerelem az égbe emelt, és az, hogy ő viszonozta az érzelmeidet, csak még tovább

fokozta a gyönyört. A szenvedésnek semmi köze hozzá, a szerelemhez vagy a megismerkedésetekhez, a gyötrelem a fejedben

van. Oda pedig egyedül te teremtetted: hogy az égből a pokolba zuhantál, önmagadnak köszönhető. Te most csak a nőre akarod kenni

a felelősséget.

- Hm.

- De ne rohanjunk ennyire előre, megbeszéljük ezt is hamarosan. A lényeg az, hogy mindig keresel és találsz indokot a boldogságra!

Ezzel pedig aláírod a halálos ítéletét. Mert hát a boldogságot kiváltó ok egyszer elmúlik: az üzletfelek felmondják a

szerződést, sziklabiztos kezed remegni kezd, a cimboráid elfenekelnek biliárdban. Ezért így sosem lehetsz boldog, ego

vezérelve sosem lehetsz boldog. S most már tudod, miről beszélek, hiszen van már saját tapasztalatod a boldogság és a boldogság

közötti különbségről."

Természetesen nem fogom az egész könyvet bemásolni, de ennek olyan élet-szaga van! :)

Úgyhogy legyünk egy kicsit őszinték saját magunkhoz... lépjünk túl a kritikán, amikor segítséget kér valaki.

Egyébként sem ez a legnagyobb bűn egy kapcsolatban. Az érzés az jön, arról nem tehetsz...A nagyobb bűn a hazugság. Ha olyan lenne a kapcsolatunk, hogy nem kellene titkolózni, őszinte barátok lennénk a férjünkkel, feleségünkkel, mindent meg tudnánk beszélni tabuk nélkül, akkor Katinka nem tőlünk kérne tanácsot, hanem el merné mondani a férjének, mit él át.

Tudom, nagyon ritka az ilyen kapcsolat. Egyet ismerek, ahol működik. Egyelőre ez utópia, maradjunk ennyiben! :)

"Edward, a szenvedés az ego pestise. Ha egyszer felüti a fejét, tested-lelked minden porcikáját elemészti. Pedig mi köze a

szerelmi bánatnak az evéshez, az iváshoz vagy az alváshoz? Semmi

- de a szenvedés mégis elvette tőled. Mi köze a kapcsolataid adta örömökhöz, a barátaiddal és a feleségeddel töltött percek boldogságához? Semmi - de a szenvedés ezeket is elvette tőled. S nem azért, mert erősebb nálad. Nem. A boldogtalanság azért tudott

maga alá gyűrni, mert a boldogságra való törekvéseddel csak megnövelted erejét.

A szándékkal, hogy megszabadulj a fájdalomtól, valójában a fájdalomra összpontosítottál, teremtő erőd, tudatos figyelmed csak a szenvedés máglyáját táplálta! Egód becsapott a megoldás ígéretével: ahogy lelki szemeid előtt újra meg újra

végigpörgetted a helyzeted, ahogy a folyamatosan zakatoló elméddel újra meg újra nekifutottál a problémának, nem tettél

mást, mint hogy újra meg újra a lángok közé vetetted magadat. Azt hitted, a fájdalom a megváltás része, ám nem vetted észre, hogy

az elmédnek már rég nem megoldás, már rég nem te voltál a lényeges - s mivel az egódnak sosem voltál lényeges, boldogságod,

feleséged és szerelmed eltűnt az önsajnálat süllyesztőjében.

Csak a szenvedés maradt." (az előbbi könyvből részlet)

"Hogy átérezzék a helyzetemet, tudniuk kell: amikor Christian megjelent az életemben, már huszonöt esztendeje nős voltam, huszonöt esztendeje egyetlen nővel osztottam meg a mindennapokat. Nem akarok a konzervatív erkölcs díszpéldányaként tetszelegni: az egyetemen éppúgy megléptem a magam őrültségeit, mint bármelyik egészséges fiatal. De miután kimondtam az "igent", lezáródott életem viharos korszaka; házasságom alatt nem akadtam össze a szebbik nemmel. Nem mondom, kísértések voltak, de sosem adtam be a derekam. Erre valahol büszke is vagyok, valahol pedig...

Talán kitalálták, mi történt: '97 őszén megismerkedtem egy csodálatos nővel. Első látásra felizzott köztünk valami. Létezése

elemi erővel korbácsolta fel lelkemet: mindent eldobtam volna, hogy aztán mindent újra megszerezzek, mindent el akartam venni

tőle, hogy aztán mindent megadhassak neki. Teljesen kiütöttem magam; sosem hittem volna, hogy vén fejjel képes leszek ilyen érzésekre. S noha a szerelem minden fájdalmát és gyönyörét átéltem, noha szenvedtem, mint egy kutya, azt a bizonyos határt képtelen voltam átlépni: szerelmemnek még a kezét sem fogtam meg

soha. Természetesen az elfojtásnak meglett a keserű gyümölcse: a megismerkedésünket követő héten már enni, aludni sem voltam

képes. Ráadásul kibeszélni sem tudtam magamból a problémát, mivel gátlásaim lakatot tettek a számra." (A.J.C. Mit keresett isten a hálószobában? c. könyvből)

"Aki már átélt ilyet, annak most a segítségét kérném... "

Ezzel a felkéréssel indított Katinka! :)

Persze itt ilyen véletlenül sem történt soha senkivel. (oké, nem olvastam vissza mind a 100 bejegyzést, csak nagyjából)Tanácsokat meg mindenki osztogat. Aki ezt még nem élte át, szerintem nem tud tanácsot adni, még át sem tudja érezni Katinka helyzetét, vagy érzéseit!

Ő most szenved, 100 és 100 kérdése van, amire keresi a választ, a megoldást. Egyértelműen azt a megoldást, hogyan tudna visszajutni a régi kerékvágásba. Amikor az eszeddel mindent tudsz, de az érzés attól ott van, és kínoz, mardos, fáj... Ugye?

Mária Magdolna jut az eszembe, amikor meg akarják kövezni a parázna nőt. Odajön Jézus és azt mondja: Az dobja rá az első követ, aki soha nem vétkezett. Aztán csendben elkezdett írni a porba. Szép lassan elsomfordáltak az emberek. Jézus felnéz: Asszony hol vannak a vádlóid? :)

Elmentek... (állítólag a bűneiket írta a homokba) :)))

Tíz év???

Vigyétek vissza a bizsergést!

Adjátok egy nap a gyerkőcöket a Nagyihoz, és randevúzzatok! De úgy, hogy nem ám együtt indulni otthonről...hanem igazán!

Vagy ha a gyerekek már alszanak, akkor otthon egy gyertyafényes vacsora, kicsit kiöltözve hozzá...

Egy kapcsolatot is kell táplálni! A házasságot meg pláne!

Nem akarom teleírni az én írásaimmal a fórumot, de...

A mai világban hamarabb váltunk partnert, mint bugyit.

Itt, mikor már a család értéke, a szeretet ereje, a megbecsülés, a tisztesség , az erkölcsi értékek oly csekély erövel bírnak, legalább azok mellett kellene kitartani, akik értékelnek bennünket, s ezt széppé tenni, ebben keresni az értelmet.

naigen, ez nehéz, hisz keveseknek adatott meg, hogy életük végéig valódi szerelemmel éljenek együtt a társukkal, legtöbb esetben ez hullámvölgy. Így komolyan kell gondozni azt az életet amit választunk magunknak, ha ezt nem tesszük, az elég sajnálatos.

Természetesen nem olyan esetekröl beszélünk, amikor speciális eset van. Terrorizálás, komoly alkohol-szerencsejáték-drog gondok, stb...

Csak pusztán a normál kapcsolatokról.

Az új férfivel ugynúgy el fog jutni majd egy hasonló szinre X idö után, ha elmúlik a köd.

Mindenkinek megvan a jó és a rossz oldala is.

Na..., mindegy is, majd eldönti a kérdezö mit fog tenni, hiszen egyrészt az ö élete...de én belegondolnék, hogy nem is annyira csak az ö élete.

Aztán persze lehet nem is lesz választása, mert az újpasinak nem is kell..., lehet a férfi csak vonzónak tartja és ez neki kevés ahhoz, hogy borítsa a házasságát.

Hozzátenném , hogy ezt a rengeteg energiát amit ebbe fektet, inkább fordítsa a családjára, máris nem lesz ilyen nagy gondban:)

Csak saját vélemények ezek...se nem szentírás, sem pedig igazmondás, hisz minden szituáció más.

S akinek nem inge, ne vegye magára:)

Igen, annyira ez az én véleményem is! És még: ha egy férfi egy bizonyos nőt választ élete párjául, vele osztja meg a mindennapjait, ráadásul semmi komoly gond nincs vele, akkor szerintem ezért a kapcsolatért kell tenni, megtenni mindent, hogy ha apadt is a lángolás, a tűz azért újra feléledjen valamilyen szinten :)

Természetesen ez fordítva is igaz, nyilván a férj oldaláról megközelítve is.

Lehetnek egy hosszú kapcsolat/házasság után fellángolások más iránt, mert emberek vagyunk, de ezt valahogy tudni kellene a helyére tenni, és a megfelelő módon kontrollálni magunkat.

Jellem és döntés...

Saját szerzemény :)

Ám nem bántani akarom a kérdezöt, csak ez a véleményem.

Tulajdonképpen nagyon nehéz helyzetben van és mi kívülállók istenien okosak tudunk lenni, hogy mi lenne a helyes vagy helytelen (ezt is mindenki másképp ugyebár).

Hm, remélem megoldódik a gondjuk. Nagyon sajnálom, ha valaki olyan helyzetbe kerül, amikor önmagát kell marcangolnia.

Szerencsétlen helyzet.

Vagy szerencsés, mert felnyitja a szemét , vagy elnyeri a fehér lovagos herceg kezét. Vagy akármi:)

"fél attól, hogyha jobban megismer belémszeret"

Akkor ez most nem szerelem, hanem testi vágy!! Akkor most miről beszélünk: lefeküdj-e vele, mert x év után uncsi az otthoni???

Milyen érzésekről beszélsz?? VÁGYRÓL - FIZIKAI VONZALOMRÓL van itt szó. Azt meg hidegzuhannyal...

Olyan nehéz ezeket a sorokat olvasnom, hiszen miért van az, hogy manapság sok kapcsolatban a szerelem a döntö ilyen esetekben ?

Miért ér többet egy fellángoló új érzés, mint egy biztos családi élet, egy harmonikus házasság, adott szó, egy gyerek, egy évek óta tartó közös elörenézés, egymás mellett-vállvetve. Miért ér többet egy háborgó, kétes kimenetelü kapcsolat, mint egy stabil , kiegyensúlyozott élet?

Most öszintén, pár percnyi lángolásért feladni egy szép életet? Ami ki tudja milyen lenne?

Másik része meg, hogy lehetsz boldog akkor, ha mindezt mások boldogtalanságán keresztül éred el?

Már nem sima kis kamaszkori mozibajárásos, lilaködös emberekröl beszélünk, hanem érett felnöttekröl, akik tudják, hogy élnek egy házasságban, ahol van hüség, felelösség, van elkötelezettség, van múlt, van emlék.

Mindent borítani egy kis romantika kedvéért?

Nekem a legdurvább az a része, hogy rendben van, el kell fogadni, hogy érezhetünk mások felé is szerelmes érzéseket esetleg, dehát minden élethelyzetben van, aki a párunknál éppen szebb, okosabb, jobb..stb..., s akkor 2 hetente kell partnert cserélni? Vagy hogy?

Ráadásul önmagunkat meggyözzük a cselekedeteink helyességéröl, csak mert ezt a szerelem nevében tesszük. Szuper felmentés ez nekünk.

Jah, így még átgázolhatunk olyan embereken is akiket nem ismerünk ( másik hölgy-az ö gyerekük), vagy olyanokon is , akikért felelösséggel tartozunk (férjünk, gyermekünk, feleségünk, stb).

Ha nem szereted a férjedet, akkor tisztességgel el kell válni, kerülj egyenesbe, s csak azután kezdj el egy új kapcsolatot. Olyannal, aki nem családos, hisz szingli pasi iszonyat sok van.

Így a tisztességes.

Addig, amíg csak gondolatban és 1-2 randi erejéig tartottátok a dolgot, addig még azt mondom huh, hirtelen elöntötte a köd az elméteket. Még eddig rendben is lenne, helyére teszitek az agyatokban a dolgokat és ennyi.

Ám azok után, hogy a férfi kijelentette, hogy ö a családját választja, már egyszerüen pofátlanságnak tartom, hogy nem tartod tiszteletben az ö döntését és csakazértis, kihasználva a friss érzéseket, nem hagyod békén a férfit, hogy rendbe szedje az érzéseit a felesége iránt.

Na, innentöl már nyoma sincs a "szegény szerelmes nö, jaj most mit tegyél " dolognak. Itt már a :hú...nézz már magadba, s baromira szégyeld az egészet dolog jön elö.

Hagyd békén azt a férfit, aki a családját választja, s azért, mert te nem tudod ezt kezelni magadban még ne tedd tönkre az ö érzelmeit is.

Szerintem :)

Mikozben egyetertek, azt kell mondjam, nem kell ezt ennyire tulragozni.

A megoldas: EL KELL VALNI, vegul is a szivnek nem lehet parancsolni. Igaz, a ferje valoszinuleg "dragan fogja adni az eletet", de o akkor sem Bruce. (Egyebkent is Bruce mar egy ven kecske es a Nivea osszes termekcsaladja sem tudja eltuntetni, hogy ven es az egyetlen sport, amit uzhet a valo eletben a fedettpalyas veralafutas...)

S a holgy 40 evesen majd buszken konstatalhatja, hogy hazassag dolgaban hamarosan beerheti Elizabeth Taylort...

Szeretem ezt a közhelyet...

A szívem háborog.

Egy EKG?

Ugyanis ha a szíved háborog, akkor erre van szükséged.

A szívünk csak egy motor, ami pumpálja a vérünket, ő max. ezt tudja diktálni és ha háborog, akkor bizony gondjai vannak a vérszállításával, illetve nem tetszik neki a vér amit szállít.

Ami van azt az eszeddel tudod és természtesen az érzelmeket is azzal irányítod. Nincs itt két szerv, ami ellenkezik egymással. Tehát dönts és ne hárítsd valamidre...

Ha úgy döntöttél, hogy a férjed mellett maradsz, akkor foglald el magad sűrgősen. Torna, mozi, stb. és ne is írogass erről, mert akkor nehezebb elvonatkoztatni.

Én is szoktam Bruce Willisről álmodozni:) De rögtön hasonlítgatom a férjemmel és persze mindig a férjem nyer:))))

Neki van igaza, ne találkozzatok, bármilyen nehéz is! Ha közelébe vagy akkor ugrik majd a házasságod.

Itt most annak az ideje van, hogy a családodért feláldozd magad, bárhogyan is fáj! Hiszen tudod, hogy ez a helyes, idő majd elfelejteti veled.

A házas embert is utóléri a "szerelem". A boldogító igen nem azt jelenti, hogy soha nem fog majd valaki jönni, aki vonz mint egy mágnes, hanem azt, hogy a mágnesnek az eszeddel állsz ellen. Hoztál egy döntést régebben ezt a kapcsolatot erősítsd meg,csak akkor tudod ezt tenni, ha nem találkoztok a másikkal.

"érzi, hogy komolyodik a dolog nála és nem akarja borítani a házasságát"

Vagy nem ér annyit ez a kaland, hogy ha kiderül, boruljon a házassága. Az éremnek két oldala van, te csak a saját szemszögedből nézed a dolgokat, és ezt akarod látni. Kicsit korosabban, és meglehetősen sok élettapasztalattal (párkapcsolati témában is) én nem látom ennyire rüzsaszínnek a dolgot, bár kívülállóként nem is lehet.