Hogyan lehet elérni a természetes szülést egy kiszolgáltatott kismamának, amikor minden kórházi dolgozó ellene van? (beszélgetős fórum)

A fórum indítónak igaza van. Sajnos, hogy még csak most kezdik felismerni, hogy a természetes szülés mennyire fontos a gyermek testi/lelki és idegrendszeri fejlődése érdekében...

www.youtube.com/watch?t=62&v=win_5aXMDW8

Ez a kisfilm, csak 10 perc, de nagyon tanulságos, és érdemes megnézni:)

Nekem a 3. gyerekemmel 1 hónapig ment ez. :-)

Egyébként meg ilyenkor általában megy a lassú tágulgatás, és az jó. Nekem az első gyereket kivéve sok leállás volt a fájásokban, néha még napokra is.

Hogy mit lehet csinálni?

Minél kevésbé rágörcsölni fejben a gondokra, ellazulni, meg ilyenek...

Járkálni is lehet, bár az nálam nem segített sokat.

Ha lassan indul a babád azzal nincs semmi gond. Pihenj amennyit tudsz, csináld a napi dolgokat. Ha már nagyon benne leszel úgy is észre fogod venni :)

Hajrá!

Nekem sikeres volt a VBAC 16 hónapja :)

Ez az első mondat elég sommás.

Én négyet szültem természetesen, a második kettőnél 4 ujjnyira voltam nyitva, amire beértünk. Ennek ellenére mindegyik szülésemnél repesztettek burkot, mert magától nem ment el a víz, inkább attól féltek, nehogy burokban szülessen.

Nem a burokrepesztés az érdekes, hanem a tágulás. Mint ahogy azt már tapasztaltad..

Anyósom a 80-as évek elején az elsőt császárral szülte, mert nem tágult. Utána meg még megszült hármat természetes úton 1-2 óra alatt. (Pedig akkoriban még császár után elvileg csak császár lehetett). Minden lehet.

Két császár után? Akkor a harmadik nem automatikus császár?

Sógornőmnek az első császár volt, a másodikat megpróbálta volna simán. A szülőszobában derült ki, hogy vészhelyzet, császár lesz belőle.

A harmadikat automatikusan annak vették.

Ez plyan érdekes, mert sok kórházban azt mondják, hogy császár után semmilyen beavatkozást nem szabad végezni, mert az mind a császári heget károsíthatja, vagy a vége mégis csak cszászár lesz.

Pl. nem lehet infúzió, meg burokrepesztés......nálam mégis repesztett burkot a doki és a lányomnál is úgy indult be igazán a folyamat...

Nem tudom :-( Sztem ez mind attól függ, hogy milyen a doki és tényleg mennyire figyeli a vajudást és a kismamát.

Èrdekes,a Del-Pestiben a foorvos azt mondta,h a burokrepeszteses szuleseknek alt.csaszar a vege,szoval nem jobb megoldas...azert remelem erre nem kerul sor,mèg van 10 napom a kiirt csaszarig...bizom a kisfiamban..

Remelem akkor most nem vajudok 24 orat,mint a csaszar elott,ott jottek a fajasok,de csak 2 ujjnyit tagultam ez ido alatt,bar miutan elment a magzatviz,azert felgyorsult a dolog...

Mondjuk olvastam itt a hoxan egy cikket,amiben 2 csaszar utan 72 ora vajudas utan siman megszult egy no...

BIZOM benne,h minden rendben lesz,koszi,majd irok!;-)

Sok igazság van benne. Én a Szt Imrében szültem a négy gyerekemet, de a 4.-el feküdtem bő egy hetet az Uzsokiban. Egyébként tök felújított, szép kórház.

El voltam képedve, hogy mennyit indítanak, császároznak, stb..

Miért iszonyodik mindenki annyira a gátmetszéstől?

Nekem az első 3 gyerek után volt. Úgy folytattam utána a szexuális életet, mint 18 évesen.

A 4. babánál nem volt metszés, gátvédelem volt, és bizony nagyon tág is maradt sajna. Ezerszer jobban örültem volna, ha vágnak és varrnak megint..

Igen elvileg akkor is... Bár én a neten vettem fel egy dokival a kapcsolatot, elmondtam, hogy mi a helyzet és Ő mondta, hoigy menjek be a főorvos úrhoz, mert abban a kórházban a császár utáni hüvelyi szülés rutin beavatkozásnak számít. Ha a főorvos engedi a sima szülést akkor mehet. Ha nem engedte volna (ez volt csütörötkön) akkor hétfőn be kellett volna feküdnöm a SOTE-ra császárra.

Ráadásul az a jó, hogy ha nem is indul meg a szülés akkor sem indítják meg és rávárnak 1 hetet utána kell már napi szinten bejárni, vagy befeküdni!

A SOTE-n nbem volt ilyen választásom ha nem indul be a szülés akkor autómatikus császár lett volna. Már pedig én teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy nem abban az időben fogok szülni.... tehát szerencsém volt!!!!

A betekintés meg igazából csak egy paraszthajszálnyival kellemetlenebb/ fájdalmasabb (kinek hogy) mint egy hüvelyi vizsgálat, ráadásul 5 másodpercig tart, nem úgy mint egy hüvelyi vizsgálat.

Ugyanúgy benyúlnak, csak nem a méhet tapintják, hanem elötte a sebet, tehát ettől szerintem tényleg ne félj! A vajudás rosszabb :-)))

Én már otthon fél 6 körül beültem a kádba, hopgy táguljak lazuljak, 7-re értünk a kórházba, fél 8- háromnegyed 8 volt mire megvizsgáltak, rám tették a gépet (nem vezteték nélküli, csak hosszú a zsinórja, tehát nyugodtan tudsz tőle bármit csinálni) stb. Végül 8,15-kor burkot repesztettek, mert a doki jobbnak látta ugye a császár miatt, és mint később kiderült muszáj is volt, mert már bele kakilt a kis drága :-( :-) és 21,52-re meg lett a baba! Tehát én gyorsan tágultam! Gyorsabban mint ahogy várták :-)))

Az a lényeg, hogy császár után nem szabad sokáig hagyni a vajudást, mert az nem tesz jót a sebnek, de az enyém ultra gyors volt :-) Mondták is, hogy ne is mondjam senkinek, mert nagyon gyors szülésem volt....

Biztos rendben lesz, szorítok neked, majd írd meg hogy ment !!!!

Sok sikert és kitartást!!!!

Elvileg a Del-Pestiben is sok doki tamogatja,eddig csak olyannal talalkoztam,remèlem olyan lesz bent,mikor megyek:-) Es csak ugy fogadnak akkor is,ha nem a körzethez tartozol,h nincs ott dokid? VAgy mivel elore megbeszelted,ezert engedtèk meg?

Ezek szerint vezetèk nèlkuli gèpek voltak rajtad,h nem voltal helyhez kötve?Ènis remelem,h nem kell fekudnöm vègig...mennyi ido alatt tagultal ki?

HU,köszi,te vagy a 2.,aki megnyugtat,h nem olyan gáz az a betekintes&nem tart sokaig,szoval tul fogom èlni;-)

Köszi,remèlem minden a legjobban alakul majd nálunk is!;-)

Igen jól :-) Én a 39 héten mentem át a Szent László kórházba és ügyeletben szültem rá 8 napra.

Nekem szerencsém volt, mert ott is van olyan orvos aki nem igazán támogatja a császár utáni szülést, de én végül Dr. Horváth Tamáshoz kerültem és nagyon jó fej volt. utána hozzá mentem vissza a 6 hetes kontrollra is.

Annyi csak, ogy folyamatosan gépen kell lenni vajudás alatt, de bármit csinálhatsz! Fekhetsz, ülhetsz, labdán vajudhatsz.... annyi hogy az én szoibámban nem volt medence, de azt nem is engednék ebben az esetben.

Még úgy sem, hogy én már szültem simán az elsőt. A szülés utáni betekintéstől féltem nagyon sokáig, de csak 2 másodperc és nem fáj annyira, mint a vajudás :-) Szóval annak ellenére, hogy azt mondták az a legrosszabb, nem volt vészes, egyáltalán.

Sok sikert !

Annyian szülünk/szültünk, hogy mindenki más élményt fog elmesélni. Ki rosszat, ki jót. Viszont volt itt sok olyan, aki nem a saját élményét mesélte el, hanem ezt hallotta vagy azt hallotta. Azért az nem annyira hiteles szerintem.

Nézd meg a hoxán, hogy a kórháznak van-e fóruma, ahol szülni fogsz. Vagy akár nyiss egyet, így összegyűlnek azok a kismamák, akik ott szültek. Biztos segíteni fognak:-)

Kívánom, hogy gyors és könnyű szülésed legyen:-))

Igazatok van, el is megyek az itteni kórházba szétnézni, kérdezősködni, de emellett szerettem volna tudni, hogy mire számíthatok.

Olyan emberektől, akik mernek és tudnak beszélni a szülésükről.

Köszönöm a véleményeteket.

Á, csak hirtelen piedesztálra lettek emelve az orvosok, akik kezébe helyezzük az életünken, leedő gyerekeink életét, miközben fiká..uk a tanárt, aki nem engedi, hogy elkísérjük gyerekünket a tanteremig, fiká..uk az eladót, aki nem képes köszönni, fiká..uk az ételfutárt, aki összekeverte a mákos tésztánkat a kakaóssal... Akkor miért ne fiká.hatnám az orvost, aki hálapénzért hajlandó csak megmozdulni?

A tágabb családomban van szülész-nőgyógyász, megmondta kerekperec, hogy azért választotta ezt az irányvonalat, mert ebben van a legtöbb csúszópénz. Ha tetszik, ha nem, ez így van, naivitás lenne mást állítani, de nem ő az egyedüli, akinek a szájából már ezt hallottam. De biztos én vagyok csak ilyen gonosz közegből érkezett, pesszimista lény, aki csak rémtörténeteket, összeesküvés-elméleteket gyárt, vagy szimplán csak kitalálja, hogy az orvosok x százaléka ilyen.

Tisztelem, hogy nagy tudásúak, tisztelem, hogy befejezték kemény munkával az egyetemet, tisztelem, hogy felelősségteljes munkát végeznek, azt nem tisztelem sokszor, miként teszik ezt. S nem az az etikátlan, aki kiszivárogtatja a turpisságaikat, hanem az, aki elköveti egyáltalán.

Oké, persze járjon körbe a témában, de szerinted most jobb neki, hogy ilyenekkel megy szülni, hogy az van a fejében, hogy jaj mi lesz, ha nem sír fel? Stb...

Kérdezze ki a kórházat, vannak már szülésfelkészítők, ott találkozhat a szülésznőkkel, lehet már szülőszobát látogatni sok helyen... Lehet, hogy nem mindenhol. De sok helyen van rá lehetőség.

Én sem azt írtam, hogy minden fejben dől el, és majd úgy lesz a szülés, de azt gondolom jobb belevágni pozitívan, mint negatívan.

Én sem dugtam a homokba a fejem, voltam szülésfelkészítőn, a szülőszobában már előtte, beszéltem a dokimmal is, olvastam a kórházról még itt a hoxán is például. De mire mentem volna azzal, ha ezeket nem teszem meg, ellenben száz ismerősöm teljesen más kórházakról mesél nekem szülésélményeket? itt volt Eda, ahol én szültem, feleslegs azon rágódnom, hogy az ország melyik korházában nincs.

Mivel terhességi cukros voltam a diabetológián egyből azt mondtájk hogy ha túl hordom császár... A dokim meg mondta, hogy mivel diétával teljesen szépek az értékeim nem indokolt egyáltalán. Tehát nem azzal indított, hogy alkalma nyílt a császárra, akkor császároz.

Az sem tudjuk, hogy a fórumindító hol fog szülni, lehet hogy teljesen jó hírű kórházban... És feleslegsen fél előre.

Nem azt mondtam, hogy ne tájékozódjon, hanem azt hogy ott tegye ahol szül.

Ezek mind lehetőségek... Mi van, ha nincs az embernek még lehetősége se? Pl. nálunk nincs EDA. Semmi. Mindenki fájdalomcsillapítás nélkül szül, hangoskodni nem szabad. Nincs gátvédelem, ha akarnál sem szülhetnél úgy, néha még vágni is elfelejtenek, elrepedsz. Csak altatásos császár van. Több óra múlva láthatod először a babád. Apás szülést sem nagyon preferálják.

Azért mindjárt más, ha az emnernek vannak alternatívái, nemcsak az az egy dolog, ahogy évek, évtizedek alatt meg van szokva, s az egész párosul egy jó nagy adag közönnyel.

Ez csak egy példa, az én példám, természetesen nincs ez így mindenhol, ezért kell nagyon utánanézni. Szerintem a legrosszabb, amit tehet, az az, ha homokba dugja a fejét, és majd lesz valahogy alapon szül meg, mint pár amazon. Lehet, hogy nekik jó volt úgy ahogy, de nekem sem lenne mindegy, ha már most kétségeim vannak, ha már most bizonytalan vagyok, akár a fórumindító, máskülönben nem kezdett volna el beszélgetni a témában.

Az, hogy minden fejben dől el, nem hiszem teljes mértékben. Pl. testvérem is úgy ment be, hogy semmi hiszti, meglesz pikkpakk, nem kell cécó, fogadott orvos, majd ő megcsinálja, különben is, mit nyivákol a sok béna kiscsaj, aztán majd' otthagyta a fogát. A következőt csak fogadott orvossal, esetleg tervezett császárral hajlandó bevállalni, mert ha olyan a kórház, olyan a személyzet, akkor igen is nem figyelnek rá eléggé, nem foglalkoznak vele. Azért huszonóra vajúdás után EDA nélkül kijárt volna egy császár, vagy minimum egy kis oxitocin, hogy ne legyen csúfos vége a dolognak.

Nem akarok ezzel unalmas lenni, meg egy példa nem példa, csak mondom.

Nos, igaza van egy korábbi előttem szólónak, kérdezgess inkább abban a kórházban, ahol szülni fogsz. Nem látom értelmét, hogy az ország teljesen másik feléről valaki itt leírja a totál negatív véleményét. Mert azzal csak magadat idegesíted fel, lehet teljesen feleslegesen.

Ezt hallottad, azt hallottad, de még nem élted meg, mások véleményére nehéz hagyatkozni. Van olyan aki elvárja, hogy ott üljön mellette a dokija, van olyan aki nem. Engem pl-ul idegesített volna, fél óránként jött be, de olyan volt szinte mintha 10 percenként jött volna be érzésem szerint, mert annyira gyorsan éltem meg az egészet, összesen 3 órát voltam a szülőszobán. Nem kaptam Eda-t, pedig szóltam a szülésznőnek, hogy nekem jöhet nyugodtan, nehogy elfáradjak a fájásokban. Majd csak mosolygott, hogy itt már nem lesz fájdalomcsillapítás... Burokrepesztés volt, de amikor feküdtem fent honnan tudtam volna, hogy kell-e nem kell... Az sem tudtam hány ujjnyira vagyok nyitva... Bíztam a dokiban, hogy szükség volt rá... Leszálltam még az ágyról egy kis zuhanyzásra, elmondta a szülésznő közben a levegővételt (megjegyzem akkor már kábé 7-8 órája voltak fájásaim), de csak a burokrepesztés után kezdett el úgy fájni, hogy az már tényleg rendesen érezhető volt. Majd visszamentem az ágyhoz, bepisiltem állva (ebben nincs semmi gáz, hogy leírom, a szülésznő mondta is, hogy ne is foglalkozzak vele, és már jött is a tolófájás). Nekem az akkor pillanatok műve volt. Viszont azt gondolom, hogy ott abban a helyzetben akár az is előfordulhat, hogy ragaszkodsz nagyon ahhoz, hogy minél természetesebben szülj, és annyira görcsösen akarod ezt, hogy te magad leszel ennek a gátja. Egy napon szültem egy barátnőmmel, és ő is nagyon természetesen akart mindent, eda-t sem akart. Majd amikor egy centit sem akart tágulni, csak kiszaladt a száján, hogy ő ezt bizony nem bírja tovább. Bekötötték órák múlva neki, és el kezdett végre tágulni.

Hiszem azt, hogy agyban is rá kell állni. Ha tele vagy bizonytalansággal és félelemmel, akár azzal kapcsolatban, hogy tuti nem úgy lesz, ahogy szeretnéd, akkor önmagad is akadályozhatod a tudatoddal, a félelmeddel a szülésed szerintem!

Próbálj meg csak a jóra gondolni, tervezd meg magadban a szülést!!! De több féle módon, ahogy elfogadod. De azért azt gondolom, hogy nem szívesen próbálnék meg 36 óra vajúdás után, erőtlenül szülni...

Összességében nekem jó volt a szülésélményem.

És nem akarlak elkeseríteni, de ez még csak a szülés, utána még ezer dolog lesz, pl-ul akár a szoptatás kérdése...

Kedves fórumindító! Én azt tanácsolom neked, ha biztosra akarsz menni, akkor keress egy mindenki által emberségesnek mondott dokit, vagy egy nagyon jó, ámbár korrupt orvost, aki a valagadat is kinyalja majd, aki ugrik a szülésedre, ha kell, aki aztán minden nap bemegy hozzád, állandóan érdeklődik,képben van stb. Ne bízd magad a véletlenre, mint pl. a testvérem. Nálunk is vannak nagyon jó szakemberek, nagyon kedvesek, nagyon okosak, pozitív példaként mondom, csak egy dolog beárnyékolja ezt az idillt, az, hogy 500 euróért segítik világra a babát.

Pénz beszél, kutya ugat. A törődést és biztonságérzetet sok helyen meg kell vásárolni sajnos.

Ezzel azt akarod mondani, hogy hazudok? Hazudik a szülésznő, aki első kézből mesél? Hazudnak a családtagjaim, barátaim? Vajon miért lenne érdekük hazudni, rémtörténeteket gyártani? Szerinted nebántsvirág mind, aki gyertyafényes szülésre készült, s csak azért, mert elvágták a gátját, kitalál mindenféle pocskondiázó sztorit?

Fel kéne fogni, hogy nem mindenkinek alakul úgy a szülése, mint a mesében, s sokszor erről nem az a nő tehet, aki épp szül, hanem a körülmények, orvosok, nővérek, igen.

S nem megy az általánosítás ismét, te általánosítasz csak. Számtalanszor leírtam, hogy vannak pozitív példáim is, de megkérlek, ne hazudtolj meg abban, amit mesélek, nem szokásom.

"Nem kívánom senkinek, hogy kerüljön olyan helyzetbe, hogy a saját, vagy a hozzátartozója élete kerül veszélybe, ahol ezek a szakmailag és emberileg nulla emberek fogják megmenteni."

Én pedig azt nem kívánom senkinek, hogy ilyen emberek miatt kerüljön életveszélybe, hogy ilyen emberek fenyegessék, ha nem fizet, veszélybe kerül az élete, hogy ilyen szakmailag toppon lévő emberek ne vegyék észre, hogy a gyerekének daganata van, esetleg hiányzik egy-két végtagja, hisz nagyon bonyolult ezt leolvasni egy ultrahangról, hogy ilyen emberek részegen végezzenek császármetszést, amibe anyuka, baba belehal nem kezelt terhességi toxémia vagy szimpla elvérzés miatt, esetleg az ultra steril műszerek miatt, amivel ott érintkezik.

Egyszer voltam az állami nőgyógyászaton, a tolóablaknál lévő nővérkének mondtam, hogy jó napot kívánok, sürgősen be szeretnék jutni, mikor tudnak fogadni, mert nagyon nem érzem jól magam, sürgős lenne tényleg, majd finoman elküldött az anyámba. Azóta ha tehetem, kerülöm a kórházat, és csakis privát úton kezeltetem magam.

Ennek igazán örülök. :)

Nos, azért indítottam fórumot, mert tudni szeretném, hogy ez máshol hogyan működik.

Ha nem lesz fogadott orvosom, akkor azzal kell beérjem, aki éppen ügyeletes lesz, és neki kell elmagyaráznom, hogy nemcsak túlélni szeretném a műtétet, hanem elviselni, megélni olyan szinten, hogy (mivel több babát tervezünk), jó lenne, ha nem menne el emiatt a kedvem az egésztől, vagy ami még fontos, hogy a lehető legkisebb beavatkozás kelljen hozzá, hogy a többi babát is ki tudjam hordani, meg tudjam szülni.

De erre elég kevés az esélyem, mert:

1. Nem biztos, hogy meghallgat.

2. Olyan nők sem értenek meg, akik már szültek.

(Márpedig a legtöbb doki férfi..)