Hogyan kezeléd ezt a helyzetet? Én látom rosszul? (tudásbázis)

Tudom. Volt már időm 15 éves korom óta ezt megérteni.

Nem is rágódom rajta olya sokat, csupán mivel senkivel nem osztottam eddgi ezt konkrétan meg a férjemen kívül, este nagyon tudni akartam, hogy én vagyok a hülye vagy a világ.

Már nem rágódom. El szokott múlni csak az a baj, hogy heti havi szinten fel-feltép olyan sebeket melyek nagyon fájdalmasak.

Megszoktam már, hogy túllépjek rajta. Nem dolgozom a héten. és épp az ebédkészítés utolsó fázisában avgyok,ha kész van meglepem a férjem egy kis halászlével és túróstésztával :p

Nagyon nehéz ez a dolog nekem.

Ha elolvasod amit irtam akkor talán megérted és könnyebben adsz tanácsot.

5 éves lesz, egy van csak sajnos.

Hát az kavarja fel, hogy jönnek, nagy hévvel minden szép minden jó, ígérünk neki hogy majd ekkor meg akkor az lesz, felforgatjuk a házat, anya azaz én bármit mondt nem számit majd mama azaz anyám tudja mi a jó, és mikor már a gyerek totál be van zsongva hogy szétkaphatja a házat fenekestül felforgathaz minddent amit egyébként a kis életünkben rendben tartunk, anyámék köszönnek és mennek.

A gyerekem attól függ , hogy reggel vagy este van, de 1-2 napig kezelhetetlen.

És te mit mondasz? :)

El tudod ezt fogadni,hogy esetleg ez a megoldás?megbirkóznál vele? Tudnál így állni hozzájuk?

Ugyan ezt mondja a féjem is.

Nem csak engem , de a gyereket is felkavarja mikor jönnek, persze mindkettőnket más miatt, de ugyan ugy rossz mindkettőnknek,a férjem meg a szenvedő alanya az egésznek, hisz utána ő lapátolja itthon a szar...ha szabad igy fogalmazzak.

Úgy nézem,a szüleid már korábban leszakítottak magukról,és egyszerűen nem tudnak mit kezdeni veled:(

Szerintem ne magyarázz nekik semmit,az egész baba-témáról ne beszélj velük,csak a legszükségesebbeket.Amúgy sem tartozik rájuk.Az olyan kérdésekre,hogy :de miért így? válaszold azt,h :mert így döntöttünk a férjemmel.Az alatt a fél óra alatt meg,amíg ott vannak,beszélgess velük semleges témákról,vagy meséltesd őket az ő életükről,abba ha belekapnak,hiphopp eltelik a fél óra.

Nem ilyenek kéne lenni egy szülőnek,de sajnos sok szülő ilyen,meg rosszabb. Örülj a választott családodnak,barátaidnak,oszd meg velük az életed a szüleid helyett.

Próbálj meg úgy beszélgetni velük, hogy pozitívan azt fogalmazd meg, hogy mi az amit szeretnél.

Bár a te szüleid, nyilván jobban ismered őket, mint én, de számomra a "próbáltam finoman megkérdezni, nem maradnának-e" nem ugyanazt jelenti, mint "kérlek, maradjatok még, beszélgetni szeretnék veletek".

Ez nagyon intim téma, lehet, hogy csak nem tudják kezelni a helyzetet és tapintatosak akarnak maradni.

És azt se felejtsd el, hogy valószínűleg a helyzet miatt érzékenyebben is reagálsz dolgokra.

18 évemet ahogy betölöttem itthon hagytak egyedül az ő lakásukban, a házban ahol leányként éltem.Iskolába jártam , egyedül laktam, nincs testvérem.

Nem én kértem azt sem.

Ők döntése, hogy sosincsenek itthon, hanem mindig máshol vannak csak nem itt. Műtöttek, , volt ezer dolog, sosem voltak itthon csak futó látogatások mindig...

Kérlek senkit ne szidj.

Kérdezz nyugodtan, válaszolok.

Biztosan nem igazán érthető az egész, hiszen hogyan lehetne leirni ezt pár mondatban.

Óóóó,szegénykém! sztem has.képpen látnám,mint te!

Próbálj meg pozitiv gondolatokkal töltekezni és bármilyen önző dolognak hangzik a saját érdekeidet/érdekeiteket szem előtt tartani.

vannak helyzetek,amikor a negatív (más) szemléletű emberek társasága nincs jó hatással az emberre. Akkor sem,ha azok történetesen a saját szülei...

Kedvenc kérdésem: Most kit szidjak?

Megerôsítést vársz?

Van több dolog, amit nem értek...

Mennyivel lesz jobb, ha azt mondom, nem törôdnek veled? Ha azt írják le, amit olvasni szeretnél.

Azt elfelejtettem irni, hogy egy két évem van a lapar és a hormonkép alapján, hogy egyltalán sikerüljön és a pcos ésaz ir-em visszatér, ennyi időm van teherbe esni, és erre is azt mondták, mármint a lombikra, hogy minke, majd lesz valahogy.

Pedig többször elmondtam már nekik, hogy ketyeg az idő, nem játék., nem ugy van hogy nem eszek gyógyszert aztán majd lesz valahogy egyzser.

Egy éve műtöttek lassan de már ujra ki kimarad a várzásem, peteérés még van de a hangsuly a mégen van, kitudja meddig és nem hogy segitenének flyamatosan olyan kérdéseket tewzsnek fel, ami már eleve negativ tartalommal bir, és mindegy mit mondok, belekötnek, hogyminek kell és ilyenek.

Holott ha igazán érdekelné őket nem kérdeznék, hisz mindig mondom én csak nyilván fél óra alatt nem tudok mindent elmondani, és ha sose érzem hogy figyelnek csak azt hogy kritizálnak akor hogyan működhet ez?

ha az egyetlen családtagjaid akik történetesen a szüleid folyamatosan kritizálják a döntéseidet és azt életedet?

Történetesen: 2 év, 4 inszemináció, 1 laparoszkópia , rengetek stimus hónap és iszonyat sok pénz után a lombiknál tartunk, már benne vagyunk lassan leszivás lesz.

Heti egy de inkább kétheti egy alkalommal találkozunk kb fél órára, nem mert nem akarok hanem mert az ő életük ilyen, ennyit vannak itthon. Én ezt már megszoktam 10-12 éve igy élünk.

A lényeg, hogy az a heti vagy kétheti fél óra nyilván nem elég arra, hogy az ember tüzetesen beavassa a másikat minden részletbe, a folyamatokba, mindenbe amin keresztül megy azalatt a két hét alatt. Telefonon nem lehet állandóan ilyen komoly dolgokról beszélni, amikor meg találkozás van akkor az unoka a lényeg, akit nyilván én szültem és nem lenne ha én nem lennék, de valahogy ugy érzem rám nem kiváncsiak.

Szóval enniy alálkozás és ennyi segitség után részükről , ami gyakorlatilag 0 hisz egyetlen egyszer nincsenek itt hogy akár a gyerekemet elvigyék ovodába vagy segitsenek ha épp nekem kell orvoshoz rohangálnom… had ne soroljakm, szóval ennyi segitég után mit szólnátok ha eljuttok a lombikig, és jönne a kérdés, hogy minek ez a sok gyógyszer, minek eszem azt a sok túrót minek iszok annyit és minek kérünk vissza 2 embriót??Biztos hoy kettőt akarunk? Ez már végleges???

Ilyen és ehez hasonló kérdések… majd fél óra után távozás és ujabb két hétig nem találkozunk. Mire legközelebb jönnek már túl leszünk az egészen. Kérdeztem most finoman, hogy most esetleg nem jönnek hamarabb avgy nem maradnak itt? Nyomatékosan elmondtam, hogy 2 hétig itthon leszek egy hétig fekszek, táppénz stb…. A válasz erre az volt, hogy minek???

Fogalmuk nincs , hogym ilyen áron jutottunk el idáig, hogy miken mentünk keresztül, hogy mi minden történt… ezeket nem lehet állandóan telefonon közölni.

Nagyon rosszul esik, el vagyok keseredve, nem tudom hogy én látom csak ezt igy???