Hogy bírjátok ezt a lehetetlen helyzetet? (beszélgetés)

Sziasztok!

Új vagyok itt. Tököli börtönben van elvileg a párom. Lenne innen valaki aki tudna segíteni? Köszönöm!

Hát nem, de csak azért mert nem lehet 😝

Köszi! Cukikám tényleg úgy tervezte, hogy első felnőtt szülinapja nagy buli lesz.

Én jól bírom, mert már nyugdíjba mentem. Zöldövezetben lakunk, van kisebb kertje a háznak, erkély is. Kertészkedem, nyáron az erkély is tele virágokkal, gyógynövényekkel.

Azt veszem észre magamon, hogy ha nézek egy egy évnél régebbi filmet, akkor eszembe jut: ez se tavaly készült. Az emberek megölelik, megpuszilják egymást, nincs maszk, távolságtartás ...

Teljesen lefoglalnak a teendőim, így pszichésen jól bírom. Persze nagyon várom, hogy szabadok lehessünk, de valójában nem lenne időm megtenni a hiányolt dolgokat, így elraktározom őket valahol hátul az agyamban, és bízom benne, hogy hamarosan sort keríthetünk rájuk.

Bízom abban, hogy nem fog örökké tartani a helyzet, hamarosan vége lesz, és megbírkózunk vele.

Közben elszörnyedve hallgatom a híreket az ismerősökről, szorítok, ahol még van remény, és tudom, hogy minket is bármikor utolérhet. Nálunk a gyereket és engem kivéve már mindenki be van oltva, ez is egy kis könnyebbség.

Mellékesen rácsodálkozom, mennyi "új" dolgot hozott ez a helyzet világba (tömeges home office, oktatások online, különböző "ezer éves" programokat kezdtünk haszálni (teams, stb.), és rájönni, hogy mennyivel megkönnyíti a munkát.

És végül kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Milyen lesz "Azután" az életünk.

A vidámabb témákkal az a baj, hogy rögtön törlik! Maradj itt és dobjunk fel egy vidám témát! ;)

Mit szólsz?

Valahogy úgy vagyok vele, ha már elkezdtem...

Pedig annyira vágyom már valami egészen más, kötetlen, vidámabb témára! Viszont ez legalább nem az ostoba topikok egyike, már ez is valami. :)

😀😀 Ja én is azt mondtam, nem szólok hozzá, de...😃

Tényleg nyomorult ez a téma.

Állati nagy szerencsém van! Lekopogom, még nem álmodtam ezzel kapcsolatban.

Még azon is csodálkozom, hogy ma ilyen sokat szóltam hozzá ehhez a nyomorult kovid-témához.

Szerintem a fórumozók nagy része is regényt tudna írni, mi minden negatív érzést élt át az utóbbi egy év során.

Mindenkinek a saját batyuja a legnehezebb.

Gondold el, senkinek sem könnyű. Sokan elvesztették a munkájukat. Mások a tartalékaikat élték fel. Megint másoknak meg muszáj dolgozniuk, muszáj elküldeniük gyerekeiket az óvodába. Biztos nem könnyű nekik sem ez a lelki teher. Sok szülőnek eleve gondot okozott a vírus előtti években is mondjuk a nyári szünet megoldása. Akkor mekkora terhet ró rájuk a tavalyi és idei óvodazárás. Nem mindenki tud home office-ban dolgozni, nem mindenki tudja nagyszülőre bízni a gyereket, mert ugye az időseket védeni kell. Más megoldás meg nem igazán adódik nekik.

Bébicsőszre sem meri ilyen kovidos időszakban rábízni a gyereket sok szülő, nem beszélve az anyagi vonzatáról. Hisz ha tehetné, inkább otthon maradna a gyerekkel. És ez csak egy-egy példa. A másik szülő meg éppen annak örül, hogy zárva vannak az óvodák, és nem kell ügyeletet igényelnie a gyereke számára. Ő nyilván meg tudja oldani, vagy otthonról dolgozik, vagy az anyagi helyzete engedi meg, hogy akár fizetés nélküli szabin legyen. Vagy van kicsi baba, akivel amúgy is otthon van. Számtalan élethelyzet van, más-más mindegyik.

Egy biztos. Akárhogy nézzük, mindenkinek megváltozott az élete.

Egy biztos.

Frászt! A pokol az pokol. Bár volt egyszer egy ismerősöm, azt mondta, hogy ha pokolra jut, nem bánja, csak ördöglányok fűtsenek. :)

Úgy értem, hogy másként éljük meg ezt a pokoli helyzetet. Van, nagyon feszült már, van, aki egész jól viseli. Egyénfüggő.

Nyáúú! 😽

A pokol az pokol nem? Vagy van jó pokol is? Én azt választom!

Én macska vagyok, nem ugatok. :D

Lótúrót!

Mondjuk nem olvasom most végig, hogy ki vauzott, de magam részéről toleráns vagyok majdnem mindenkivel.

Mindenki másképp éli meg ezt a poklot.

Lesz ott ereszd el a hajam buli, meg dáridó Lajcsival ezerrel hajnalig. :D

Boldogat!

Kiegészíteném ezt azzal, hogy nincs éttermem, szállodám, panzióm, motelem, utazási irodám, stb.

Ha ilyesmiből élnék, lehet már eret vágtam volna magamon, aztán ugrás a Dunába, csak hogy tuti legyen.

Rebellának néhány nap múlva szülinapja. Csodaszép lesz 🙄

Kicsit kezdem úgy érezni magam, mint a Trumann show-ban.

Á, csak úgy érezzük 😄

Nagyon unom már én is ezt az egészet, de megértem, miért szükséges.

Mennék sokfelé, a lányom még inkább.

Hétfőn voltunk a sürgősségin vele, megrándította a bokáját.

Látva, hogy mi van, ő is megértette, mekkora baj van.

Nem hülyült meg senki a panelben, ne aggódj! 🙃

Még jópáran élünk! 😎