Hogyan engedhetném el, hogy a múltban megbántott valaki, mégis látom, hogy ő nem fogta fel? (beszélgetés)

mi jóból maradsz ki ha nincs az életedben ez az ember?

ha bántott,eztán is fog,nem akarlak elkeseríteni.Inkább további bántásoktol,fájdalomtól kíméled meg magad,ha elengeded.

Ha ismét nyitni, közeledni próbál, mondd meg neki:

"Ha ő szerinte te egy értéktelen ember vagy, hát akkor tartsa magát távol tőled, és keresse olyan emberek társaságát, akik megfelelnek az igényeinek.

Aztán majd kiderül, hogy az ő érték-ítélete téves rólad, vagy az önmagáról gondol többet, mint kellene. Az biztos, hogy ezek után te nem akarsz társalogni vele."

És fordulj sarkon, hagyd ott, ez egy beképzelt majom, felesleges lenne tönkretenni magadat egy ilyen ember miatt.

Nyugodtan mondd meg neki, hogy megbántott... sőt megsértett ezzel és ezzel, ekkor és akkor, ééés bocsi, de ezzel bekerült egy dobozba nálad, aminek elhagytad a kulcsát.

Utána meg fogsz nyugodni, és meglátod, hogy így akarsz-e vele még barátkozni.

Az a baj, hogy az az ember, aki nem veszi észre, hogy megbántott, sőt átsiklik később felette, az valójában csak a lehetőségre vár, hogy újra megtegye, mert ilyen beállítottságú.

Véleményem szerint nem elengedni kell, hanem elfelejteni az ilyen embert. Próbálj más közegben "jó dolgokat" tenni.

Kb fél éve az egyik férfi, akit kedveltem, olyan dolgokat tett és mondott nekem, amivel azt sugallta, hogy értéktelen vagyok/ értéktelen vagyok számára. Szerintem nem fogta fel, amit mondott, mert azóta is sokszor úgy beszél velem, mintha semmi sértőt nem mondott, tett volna. Bennem ez azóta bennem van, és egyszerűen ha meglátom, folyton eszembe jut, amit mondott. Látom rajta, hogy próbálna újra nyitni felém/a társaságom felé, de nekem nem megy, félek, hogy újra belém fog rúgni. Ha megemlíteném neki, hogy mennyire rosszul esett, nem megértő lenne, hanem azt mondaná, hogy a múlt, rég volt, engedd el.

De mégis hogy engedjem el? Nem miatta akarom, hanem magam miatt, mert így rengeteg jó dologból kimaradok.