Hogy tudnék segíteni a fiamnak? (beszélgetős fórum)

Mi volt a gyermekkori vizsgálatok eredménye, diagnózisa? Kapott-e gyógyszert, vagy terápiát? Volt-e javulás?

Valami volt akkor is és most is, amivel törődni kell!

Igen tudom, bele lehet ebbe nagyon fáradni és eljutni a feladom érzésig, még ha a gyermekünkről is van szó. Még is, ha megcsillan egy szikra, egy reménysugár, akkor az erőt ad.

Menj el hozzá. Ne azzal kezdd, hogy most mi legyem, hanem csak, de jó hogy látlak, most épp szabin vagyok, hiányzol, legyünk együtt egy pár napig. Rendet csinálok, egy legénylakásra ráfér és közben beszélgetünk.

Majd ha lazul, akkor lépj...

Tudod milyenek az anyák...amikor elfáradnak azt mondják nem tudják megoldani, aztán mégis harcolnak tovább.

Most is próbálkozom elvinni szakemberhez, hogy végre lássam gondtalanul nevetni.

Mért minősíteném a lányt? Keresi az útját mint mindenki, főleg 18 évesen. Attól még nem lett rossz ember, hogy nem a fiam mellett akar megöregedni.

A segítségkérés a fiamtól jó ötlet, köszi!

Manapság mindenkit pszichiáterhez kuldozgetnek.

Foglald le magad valahogy. És maradj nyitott a gyerek felé.

Szerintem ennyi itt a tennivaló.

Te ismered a fiad!

Folytatom...

Ezzel elszalasztják a fejlesztés lehetőségét, kizárják a segítséget. Szakemberek szerint 16 éves korig fejleszthetők jól a gyermekkori fejlődésneurológiai panaszok.

Most sem kizárt, de már nehéz. Feltétlen vidd el pszichiáterhez, NEM pszichológushoz !

Tudom nehéz, de Te vagy az anyja és ha már kicsi gyerekként ezt nem tetted meg, akkor most húzz bele és tedd, amit kell, még nem késő !

Sok szülő nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni gyermeke gyermekkorában, hogy valami baj van.

Nem viszik a gyereket gyermek pszichiáterhez, mert a ő gyerekük, ugyan már, azzal minden rendben.

Na, persze...

Azèrt tetted szóvá Neki!

Szegèny Lèna valóban csak figyelmetlen volt,de Te....

Direkt kihangsúlyoztam, hogy nem ítélkezek. Az előbbi hsz-ben idemásoltam, amit akkor írtam, csak hamarabb elküldtem.

Ezek szerint nálad is előfordul, hogy valami nem ragad meg abban az okos kis fejecskédben. :))

Nem gond, tökéletes ember nincs! :)

El ne felejtsd elismerni magadat, hogy mennyire intelligens, klassz ember vagy. Eszedbe se jut a lányt minősíteni. 💕

Sok mindent nem tehetsz. Ne akard folyton "animálni", felvidítani, a kedvenc kajájával elkápráztatni, vagy ilyesmit. Ezen neki, egyedül kell átmennie, csak légy ott, amikor kellenél. Kérd a segítségét abban is, amit simán megoldanál, így vele tudsz lenni anélkül, hogy azt érezné, hogy éppen megmented.

A fiam kollégista volt 5 évig, hetente jött haza. Most hogy dolgozik, 3 hetente jön, ő döntött így és valahol ez normális is, hogy leválik az anyukáról. Jobb mintha tőlem várná el hogy eltartsam, meg mossak rá stb.

Az apuka az, aki 6 éve megszüntette magát részünkre és külföldre távozott.

Neked is mondom!

Apukát nem látták 6 ève!

Az ìtèlkezès megy csak a szövegèrtès nem.

Szóhoz nem jutok, megőrülnék ha nem láthatnám a fiam 6 évig, aki 70km-re lakik.

Fiam 800 km-re lakik, minden nap beszélünk, vagy írunk egymásnak, sűrűn hazajön.

Sajnálom, nem szeretnélek megbántani, távol áll tőlem, de magadban is keresd a hibát, 15 évesen került el, akkor még gyerek volt.....

Szövegèrtès!!!!!

Apukát nem látták 6 ève!

Nem olvastam vissza az összes hozzászólást, mert leragadtam ott, ahol írod: 6 éve nem láttátok, és mindössze 70 !! km-re lakik tőletek. Vagyis 15 éves kamaszként került el mellőled (szinte még gyerek volt!) és 6 év alatt nem találtál még egy távolsági buszt, vonatot sem, amivel egy óra alatt ott lettél volna nála, minimum havonta 1x!

Talán akkoriban kellett volna feltenned a kérdést: mit tehetnél a fiadért? Nem, nem mondok és nem is gondolok semmit sem erre, nem az én dolgom.

De ahogy írod, hogy nem szereti önmagát, és talán túlságosan elvárja másoktól hogy szeressék! (Talán pont tőled is) Szerintem ez már orvosi eset. Annyit mindenképpen megtehetsz, hogy megpróbálod rávenni, keressen szakembert, aki segít neki másként nézni önmagát és a világot.

Kicsi korától olyan, hogy nemigen tud örülni semminek. Pedig igazán nem volt elkényeztetve. Mindenben csak a negatívat, az akadályt, a visszahúzó erőt látja. Mert hisz olyan szar a világ, mindenki kétszínű, mindenki önző, mindenki kihasználja a másikat, stb hogy nem érdemes élni meg harcolni. Azon is képes összetörni, ha pl a kormány hoz egy olyan rendeletet, ami negatív hatással van ránk. Mondván akkor minek is küzdünk? Minek is dolgozunk, ha csak egyik napról a másikra élünk, semmi öröm, szórakozás nincs csak az alapvető önfenntartásért való gürcölés.

És sokszor annyira jól átlátja, annyira igaza van, de talán mégsem így kell felfogni az életet, hisz akkor mindenki azonnal fellógathatná magát az első fára. nem beszélve arról, hogy attól hogy mi az alsó rétegghez tartozunk, azért élnek nálunknál is sokkal rosszabb körülmények között emberek.

Sajnos ez a negativitás kihat mindenére, fáradékony, állandó aftái vannak, rengeteget volt mandulagyulladása, sokszor van hasmenése. Nagy nehezen rávettem hogy legalább szedjen vitaminokat, ez picit segített de nyilván tudom hogy nem ez a megoldás.

Igen. Depresszióval, mentális, elme betegségeivel ő foglalkozik.

De lehet, hogy a fiadnak először elég lenne egy pszichológus is.

Örülök hogy a barátnődnek sikerült megtalálnia az útját!

Ha már gyógyszerekről írsz, feltételezem hogy orvos alatt pszichiátert értesz?