Hogy tudnék segíteni a haveromnak? Egyáltalán tudok? (beszélgetés)

Én olyan családokról írtam, beszéltem, ahol még egyben van a család.

Ha valamelyik szülő kilépett és másik családot választott, akkor természetes, hogy a vér szerinti gyermekek válláról levette a terhet az új család.

Én nem ilyen esetekről írtam! Sajnálom, ha valahol ilyesmi történik. Természetesen én is így döntenék.

Nèzd,èn az anyámat haláláig gondoztam,de az apámat gondozza a választott családja. Èn biztos nem fogom!

Anyagilag sem! Egy fillért sem vagyok hajlandó rááldozni!

Teljesen tiszta lesz a lelkiismeretem is!

300 km távolságból nem is várja el senki tőled, hogy naponta, hetente menj hozzájuk mosni, főzni, takarítani.

Nálunk rám maradt a napi teendők intézése, az ellátása, gondozása, orvos, stb... de a más városban élő testvéreim a megnövekedett anyai kiadásokhoz járultak hozzá. Ez is a gondoskodás bizonyos formája.

De bármilyen módon is, a szülőkről való gondoskodás minden gyermek életében előbb-utóbb feladat lesz.

Ha mégsem érzi, hogy valami módon segíteni kell nekik, a saját lelkiismeretével majd megbeszéli.

30 éves lázadó?🤣

Lázadó korszakukat a tinédzserek élik.

A lázadók ahogy elvégzik a tanulmányaikat leszakadnak a szüleikről és elköltöznek otthonról. Nem élnek hereként tovább a szüleik nyakán.

Ez nem társadalmi elvárás, hanem lelkiismereti.

Hát, ha azt jelenti a lázadó, hogy amikor megszűnik az otthoni kényelem és ellátás, akkor végre kénytelenkelletlen megteszem azt, amit a legtöbb ember már 18 évesen képes volt, elkezdem az önálló, felnőtt életem, akkor igen, hatalmas lázadó.

Nem fogom elb*szni az életemet a gondozásukra, nem érdekelnek a társadalmi elvárások,majd jön az idősek otthona akkor. Lázadóként akkor is azt fogom csinálni amit én akarok. Itt az idő hogy dobbantsak.

Őt idézem most. Mai facebook beszélgetésről másolom.

Ha valakinek van egy ilyen barátja, az már maga egy főnyeremény!

Rendes vagy, hogy segíteni akarsz rajta!

Mondogassad neki sokszor, minél többször, hogy "teher alatt fejlődik a pálma". Azaz: tartsad benne a lelket.

Annál többet, hogy érzi a barátságodat, szerintem nemigen tudsz tenni, hiszen a családi gondjait neki magának kell megoldania, s segíteni rajta, neki - ott vannak a testvérei. (Persze, ha tényleg "ott" vannak... De ha nincsenek is "ott", az is egy élethelyzet, amellyel neki kell szembenéznie.)

Egy valamit én a helyedben igyekeznék azért elkerülni, mégpedig azt, hogy a döntés felelősségét leveszem a válláról. Akármennyit panaszkodik is a barátod, akármennyire nyilvánvaló is, hogy tanácstalan - a megoldást neki kell megtalálnia.

Sok szerencsét!

Nincs két egyforma élethelyzet, nincs két egyforma család, nincs két egyforma ember. Kívülállóként nem lehet tuti javaslatot adni, már csak azért sem, mert mint látható, nem is egyformán ítéljük meg a helyzetet.

Az igazság az, hogy szerintem a legokosabb a részedről, ha igyekszel kívül maradni ebből a helyzetből. A barátoddal tartsd a kapcsolatot, légy mellette, érezze, hogy bármikor szívesen meghallgatod. Ennyi. A testvéreivel kellene szorosabb együttműködés, hogy ne egyedül az ő vállát nyomja a teher. De ezt is őneki kell megbeszélni velük, és elérni náluk, hogy legyenek részesei a gondozásnak.

Talán ennyit elmondhatsz neki, de sajnos ennél többet nem igazán tudsz tenni.

Miért ne lenne a történet valós? Ennyire példátlan a mai világban?

Termeszetesen nem sértődöm meg,hogy ezt gondoljátok, lehet nem tudtam elég jól megfogalmazni a szituációt.

Gondoltam megkérdezek pár tapasztaltabb embert,hogy kívülállóként mit gondoltok, de akkor elnézést.

👍 Szappanoperát írhatna nyugodtan...

Legalább felkavarta az állóvizet.

Szülőkről valakinek gondoskodni kell, mert idővel csak rosszabb lesz a helyzet. Keveseknek adatik meg, hogy este lefeküsznek, reggel nem ébrednek fel...

Beszéljen a testvéreivel.

1. Váltva otthon gondozzák őket

2. Összedobják a pénzt, és keresnek egy elfogadható otthont. Ezt viszont minél előbb kezdeményezni szükséges, mert mindenhová várólisták vannak.

Érdekes, hogy csak most, 31 éves korában jut a haverod eszébe, hogy élné már a saját életét.

Idáig ki akadályozta meg ebben? Idáig jó volt a szülőkkel együtt? Most, hogy már idősek és támogatásra szorulnak - most jut eszébe, hogy függetlenedne?

Nem tud mozdulni? Korábban miért nem mozdult?

Mert 16 éve a legjobb barátom, igazából az egyetlen barátom, és rossz Ő így látni.

Igazából nem "KELL" segíteni, csak szeretnék.

Amíg megkapott mindent otthon, addig jó volt. Most, hogy nem szolgálják ki, és neki kellene tennie a szüleiért, egyből menekülőre fogná.

Nem tudsz rajta segíteni. Te nem tudod megoldani helyette az életét. Felnőtt ember. Egyedül neki áll módjában gatyába rázni saját magát.

Mégis hová adná be a szüleit ? Ha jól tudom, általában éveket kell várni a szociális otthonokba, és az sincs ingyen.

Cserben hagyná őket ? Erre gondolni is rossz ! Menjen el a tesóihoz, és beszélje meg velük a szülők további életét, a róluk való gondoskodást ! Üljön le a 3 testvér egymással megbeszélni ezt !

Ha a testvérei részét ő kapná meg a szülők halálig való gondozásáért, akkor tényleg nemigen tudna dolgozni, csak alkalmi munkákat vagy részállásban.

Na, ez megintcsak a kényelmes, felelősségvállalás nélküli megoldás lenne.

Fel kéne nőni már és nem nyafogni, hanem szembenézni a nehézségekkel!

Sajnos azok az emberek már csak jobb ötlet híján választották a katonaságot, nem hivatásuknak. Más helyen sem állták volna a sarat.

Nekem nagyon sok volt katonatársam van és a családból is szolgálnak még többen.