Hogy tanulhatnám meg, hogy az ilyenekkel ne foglalkozzak, keresztül nézzek egy ilyen emberen? (beszélgetés)
Szia! En a helyedben probalnek minden kapcsolatot megszuntetni vele ezek utan. Hogy ne idegesitsenek a kepek es hozzaszolasok, siman torolnem Ot a Facebook-on. Majd talan eszhez kap, de ha nem, akkor nem is volt igazi barat.
Nekem is van egy legjobb baratnom, akivel mar 19 eve ismerjuk egymast es baratok vagyunk. Par eve sajnos nagyon megbantott. A tortent ugyanis, hogy en kikoltoztem 6 eve Angliaba es az utolso talalkozasunk alkalmaval, amikor bucsuzkodnunk kellett volna, csak magaval es a pasijaval volt elfoglalva (mivel akkor lett egy uj kapcsolata es aznap hozza utazott). Megsem kerdezte hogy mit erzek, hogy vagyok, stb. Pedig ez szamomra nagyon fontos utazas volt. Akkor eldontottem hogy megszakitom vele a kapcsoltatot. Irt nekem email, levelet, nem valaszoltam. Aztan eszbe kapott egyszer es szivbol bocsanatot kert, Kitartoan kuzdott azert hogy ujbol szoba aljak vele. Azota rendbe jott minden es ujbol baratok vagyunk es tartjuk a kapcsolatot 200 Km tavolsagbol is.
Persze en is nagyon rosszul ereztem magam mig nem beszeltunk, majdnem 2 ev volt. Sokszor almodtam vele. De nem engedtem. Viszont kiderult hogy megis szeret, megbanta amit tett, felfogta es akkor mar en is hajlando voltam ujra nyitni. Legy hatarozott es foglalkozz azokkal a barataiddal akik ott vannak melletted jelenleg is.
Ez a barátnőd melletted szürke egér volt,és most nála fiatalabb csajok közt oszthatja az észt,lehet ő a dudás a csárdában,ez kellett neki szerintem.Melletted nem tudná ezt az érzést érezni.
Valószínű jóval infantilisebb nálad,ezekkel a szövegekkel..Értem ,hogy fáj,tényleg rossz érzés,mikor a fiatalkori sokéves barátságok véget érnek.
Ne olvasd,amiket ír,törődj a többi barátoddal.
Az emberi kapcsolatokat meg kell tanulni kezelni.
Sok idő, kitartás, türelem.
Egyetértek.
Megy a parasztvakítás és pont az a szép benne, hogy észre sem veszik,mint a zombik bakter... :-S
Nem tisztem eldönteni, hogy ebből mennyi az igaz vagy sem, viszont egy biztos, ezen kár rugózni.
Az egyik legfontosabb azt megtanulni, hogy (bármily fájó)az emberek jönnek-mennek az életben, kevés az, akivel születésedtől a halálodig kapcsolatban vagy és mindennek oka van, ki, miért, mikor van melletted.
Ha ennek a "barátságnak" kakukk, akkor ez van.
Na igen, elég gáz ilyen korban is már facebookon élni a magánéletet, ott nyalni egymás s*ggét...
Tényleg köszönöm a segítséget!
A röhej az egészben az, hogy mindent összevetve én vagyok a sikeresebb kettőnk közül (így eleve még inkább sem gondolnák, hogy pont nekem van ilyen gondom), én, amit elkezdtem szakot, be is fejezem (barátnőm még 20 évesen sem tudja, mihez kezdjen magával), külföldi ösztöndíjra hajtok jó eséllyel (Ausztriába mennék), felsőfokú nyelvvizsga októberben, van barátom is 1 éve, vannak más barátnőim is a fent említetten kívül, bár nem olyan majomkodósak, mint az említett lányé (talán pont emiatt kevesebbnek érzem ezeknek a barátságoknak a súlyát a volt barátnőménél?!), mi a dolgainkat nem mindenki előtt beszéljük meg, hanem egymás közt.
A lányod biztos nem fog.
De hidd el,vannak ilyenek.2 kolléganőm egyik 35(független),másik 33(férj,gyerek)"majomkodnak" szintén az említett oldalon :(
18-19 évesen nekem is tönkrement egy barátságom.A "barátnőm" lenézett,mert nem vettek fel elsőre egyetemre,nem volt pasim,mikor ő a főiskolán belevetette magát az "életbe" és fűvel-fával,s erre büszke is volt.Eleinte rosszul esett,de aztán nem törődtem vele,nem kerestem.Ha utcán összefutottunk,köszönés,esetleg hogy vagy?jól,és mentünk tovább.Kb. 10 év múlva megállított az utcán.Elmondta,hogy milyen egyedül van,nincs csak egy barátnője,de az sem igazi,elvált.Sajnáltam,meghallgattam,de ennyi.Ha utcán találkozunk,köszönünk és kész.
Ne törődj vele, foglalkozz az igazi barátnőiddel!
Töröld ki őket a barátok közül, akkor nem jelennek meg a hülyeségek az oldaladon.
Mondd magadnak azt, hogy téged ki kell érdemelni.
Köszönöm a segítséget!
A baj az, hogy kikerülhetetlen, akárhányszor nézem a facebook-ot, mindig ír valamelyikük a másiknak! Egy nap legalább 5-6x írnak egymásnak és órákon át majomkodnak. 2 hónapja tele a hírfolyam velük, túltesznek mindenkin. A barátomnak néha felolvasom, miket írnak, neki is megvan a véleménye...
A szánalmat ajándékba kaptuk, az irigységért meg kell dolgozni.
Gian Giacomo Geronimo Casanova
Ne haragudj, de nem olvastam végig a hozzászólásodat, mert hosszú, értelmetlen, kicsinyes. A féltékenységet érzem a soraidban. Ne sírj a régi után, ez egyenlőre másképpen alakult.
Ne foglalkozz vele, éld az életedet, az iskolát, legyenek új barátaid, stb. Az élet olyan, mint egy hosszú vonat. Néha átszállunk másik kocsiba...
Aztán majd egyszer talán újra találkoztok. A barátok - több év után is tudják ott folytatni, ahol valami abba maradt. A barátság nem kizárólagosság, hanem ajándék, majd valamikor folytatás . Nem kell ezért egymás nyakába lihegni.
Tudom, mit érezhetsz...
Sajnos ez nem csak "tiniként" van így, az én baráti körömben is van olyan ezer éves barátság, ami a kölcsönösség helyett azon alapul, hogy hagyom magam kihasználni... :-(
Szerintem próbálj vele nem foglalkozni, csinálj a Jó barátokkal közös programot, és magasról tegyél rá... :-O
A volt legjobb barátnőmről van szó. 8 évig voltunk osztálytársak gimiben, majd külön városba mentünk egyetemre. Még a 250km és az új, külön baráti társaság ellenére is tartottuk a kapcsolatot, ő mindig megkeresett, ha hazajött (mivel én maradtam a megyében, ő ment el messzire), olyankor sokat szórakoztunk együtt itthon, mindenek ellenére megmaradt a jó, közeli viszony. Én bemutattam néhány egyetemi, megyebéli barátnőmnek, nyitott voltam, megmutattam a helybéli szórakozóhelyeket, programokat. Aztán 1 év után otthagyta a messzi egyetemet. Jelentkezett egy szakra arra az egyetemre, amelyikre én is járok, úgy volt, hogy egy helyen is fogunk tanulni. Mindketten nagyon örültünk a dolognak, tervezgettük, hogy mivel lehet, a szülei vesznek neki lakást a városban, így lehet, hogy egy lakásba költözünk, rendszeresen megyünk majd ide-oda, jól elleszünk majd mindig suli mellett. Hát felvették abba a suliba, ahova én járok, így folytatódtak a közös tervek egész nyáron, rendszeresen keresett, jártunk szórakozni, sokszor beszéltünk. Aztán eljött a gólyatábor ideje, amire ugye ő elsőévesként el is ment, én nem voltam ott. Kiderült már első nap (mikor szóltam neki, hogy szóljon, ha megy, mert lehet én is elmegyek csoporttárs barátnőimmel), hogy ő már előre megbeszélte néhány szülővárosa beli, volt gimis (de nálunk fiatalabb) lányokkal az egészet, én meg el lettem felejtve. Ez még nem is bántott annyira. Reméltem, hogy az új, volt gimistárs barátnőit majd én is megismerhetem, és majd együtt lóghatunk suli után stb. Barátnőmmel leszerveztünk egy közös órát is a suliban, ahova én elhívtam az egyik csoporttárs barátnőmet, bemutattam a volt legjobb barátnőmnek, azonban ő szó nélkül elhozta az egyik új barátnőjét (be sem mutatta), minket meg le sem sz*rtak. Aztán elkezdtek facebookra minden nap új képeket feltenni a délutáni közös programjaikról (az új barátnőivel), írogatták, hogy szeretik egymást, becézgették egymást ("drágám" "vad xy-om" - már 2 hét ismeretség után, a mai napig). Én, amikor személyesen találkoztunk és beszélgettünk, még mindig próbáltam valahogy elhívni őt, illetve vártam, hogy ő hívjon az ő barátnőivel (hisz egész nyáron arról beszélt nekem, milyen jól elleszünk majd az egyetem alatt! órák után, bulik stb.), és bár barátnőm felszínesen kedves volt, de egyre visszahúzódóbb lett (mindez a szorgalmi időszak első 2 hetében történt). Aztán nem találkoztunk pár hétig, nem is írt, én meg folyamatosan láttam facebookon a majomkodásokat, mennyire jól elvan az új barátnőivel. Én 1-2x írtam neki, de még válaszra sem nagyon méltatott, csak az újdonsült barátnőivel törődött. Már lassan 2 hónapja, de felém sem néz, minden nap csak írogat facebookon az új barátnőinek, hogy mennyire szereti őket, minden nap új kocsmázós, bulizós közös képet tesz fel róluk, sőt állandóan azokat a helyeket, italokat, jó dolgokat mutogatja az új barátnőinek a városban, amikbe annak idején én avattam be! Rengeteg mindent tőlem látott, én mutattam neki, mivel én már más barátnőim révén ismertem a várost (mellesleg pedig barátnőm egy szürke kisegér volt, annak idején én mutattam meg neki, milyen a bulizós élet - persze mértékkel, és én azóta már lecsillapodtam, komolyodtam :)).
Nagyon rosszul esik, hogy már 2 hónapja felém sem néz és még a névnapomra megígért (szeptemberi) bulit is elsumákolta, ráadásul, ha meglát az utcán, csak halkan odaköszön, abszolőt nem érdeklem. Volt gimis barátnőinket keresi, tartja velük a kapcsolatot, azonban mióta egy városba került velem, engem levegőnek néz és csak az új, 2 hónapos barátságaival van elfoglalva! Elég rosszul esik, 9 éves barátság után, a legjobb barátnőmnek tartottam, általam lett a kisvárosi, szürke kisegérből bulizós, pörgősebb csaj... ti hogy viszonyulnátok ezek után a volt barátnőmhöz? Ha nem lesznek majd ott az új barátnői, engem biztosan meg fog keresni (ha ló nincs, jó a szamár is...)! Már arra is gondoltam, hogy legközelebb az utcán oda sem köszönök inkább, megsértett, én nyitott voltam, segítettem neki, ő pedig tesz rám magasról, immár 2 hónapja. Hogy tehetném túl magam teljesen, hogy ne essen rosszul a mindennapos facebook-irományaikat olvasni, ne essenek rosszul a közös képeik azokon a helyeken, melyeket én is szeretek? (Mellesleg úgy viselkednek az új barátnőivel, mint a 15 évesek!!! - ez amúgy is szemet szúr az embernek.) Nagyon rosszul esik, főleg az, hogy abszolút eszébe sem jutottam, még a sikeres felsőfokú nyelvvizsgám alkalmából sem, még névnapomkor sem. Hogy ne fájjon az egész, ne idegesítsen minden nap? Hogy tanulhatnék meg nem foglalkozni vele és a mindennapos szemem előtt való majomkodással?
Elnézést, hogy hosszú lett.