Hogy találjuk meg a társunkat? (beszélgetés)

Sajnos ennyire direktben zajlik az élet.

S az életet kell élnünk egyedül, vagy valakivel.

Teljesen felesleges utána alakítgatni sok veszekedés, nézeteltérés árán valakit. Akkor jobb, ha tudja, mit keres.

Pl én sem veszek le valamit a polcról a boltban, ha a benne lévőt nem szeretem. Miért lenne ez másképpen egy társ megtalálásában?

Ezzel csak az a baj, hogy egy csomó lehetőséget figyelmen kívül hagysz, mert nem vagy tudatában...

Ennyire direktben nem érdemes tervezni.

Elsősorban azzal kell tisztában lenni, hogy én milyen ember mellett és mitől érzem jól magam. Nem kell feltétlenül egyformának lennünk, de egyeztetni tudni kell.

S van néhány alaptulajdonság, ami nem hiányozhat egy jó kapcsolatból:

őszinteség, feltételek nélküli szeretet, a megbocsájtás képessége, biztonságot adni a másiknak, némi szemérmesség kifelé, s elérhetőség befelé, időbeosztás, stb, stb...

Én tartom: a szerelem akkor talál meg minket amikor nem forszírozzuk. A görcsös erölködés szerintem nem társat,szerelmet,hanem kényszert szűl.Ha erőlködöm,ez kisugárzik belőlem, és ijesztőnek tűnök a láthatatlan lasszómmal.

Én már megtaláltam a Ő-t,mindez jó tanács,aki ingnek veszi,felveheti...-én anno így tapasztaltam.

Morbid megoldás: Írni egy listát a potenciális jelöltekről, s selejtezőt tartani.

Utána már csak tartani kell az elhatározáshoz magát.

Mi legyen a listán? Kivel elképzelhető? Miért?

S utána csak hagyni a dolgokat alakulni.

Az igazi társat nem kell keresni, ott van mellettem, gyakran összefutok vele, s ismeri milyen vagyok szomorúnak, boldognak egyaránt.

Az igazi társ közülük kerül ki.

kikérem magunknak:))

a férfiak csak annyira hülyék mint a nők!

én is várok hasonló módon egy hívást, de nem hülyézem le a nőket!

Nagyon nehéz normális társa találni.

Akik nálam szóba jöhetnének,már foglaltak.

igen, nehéz kimondani, mert közben a másik szemébe kell(ene) nézni és még a kisebb-nagyobb bűntudatunkat is le kellene küzdeni.. ezt nem mindenki meri bevállalni..

(mert ha pl. sms-ben közli a tényt, akkor meg ugye azon akadunk ki, hogy "hozzámvág egy sms-t, csak ennyit érek neki?!" - még talán az email egy fokkal korrektebb lenne..)

de sokak számára egyszerűbb hazudni vagy valami átlátszó kifogást gyártani, és a másikra bízni, hogy essen le neki a tantusz.. sajnos ez ilyen..:S

semmi nos

nem szabad várni a hívást, mert ez felörli az embert.

amikor megszólal a telefon akkor pedig a felfokozott idegállapotunknak betudhatóan többnyire elbaltázzuk azt amire 1 hete vártunk.

meg különben is. mörfi:)) : ha várod nem szólal meg, ha nem város megszólal.

ettől függetlenűl azt mondom hogy tudni kell, tudni illik hogy kinek a hívására kell várni!

édesem, bármilyen meglepő, vágom, hogy az vagy..

de itt most egy élethelyzetről van szó, ahol az egyik fél azt mondja a másiknak, hogy majd felhívja, miközben ezt nem teszi.. a másik pedig ezt várja..

jelen esetben Ani26 az, aki várja a hívást.. erre írtad Te, édesem, hogy Te a másik oldalon vagy..

nos..?:))))

édesem,,, férfi vagyok!!!!

ezért vagyok a másik oldalon!

hogy-hogy a másik oldalon vagy..?

Te mondtad valakinek, hogy majd hívod - miközben nem..?:)

szerintem ha akarna valamit, akkor keresne és nem várna napokat.. tapasztalatom szerint ez a "nagyon elfoglalt vagyok" szöveg kamu..

Nálam eddig úgy működtek általában a dolgok, hogy aki a "Majd hívjál/hívlak!" szöveggel köszönt el, az annyi volt.. aki akart valamit, az a búcsúzásnál pl. ezt kérdezte: "Holnap egy mozi?" vagy "Ráérsz holnap?"..

Ha Te már kerested a randi óta és nem ért rá, akkor hagyd! Ha tényleg akar valamit, akkor majd jelentkezik - de ne várj rá..

ha szeret akkor fog!

ha meg em akkor nem veszítettél semmit sem!

tudom hogy miről beszélek, éppen ebben vagyok benne csak a másik oldalon!

és elég sok állmatlan éjszakám volt már ez miatt!

fel a fejjel!!!