Hogy lehetne leszoktatni egy hároméves gyereket az éjjeli pelenkáról? (tudásbázis)

Próbáltuk már ezt is, mást is, de csak sír, és kéri a pelust. Az Ikeában múltkor olyan műsort csapott, hogy végül kérnem kellett egyet a játszóházban, mert a WC-re nem volt hajlandó ráülni.

Ha nem adok rá, inkább tartogatja, de nem akarjuk, hogy valami egészségügyi probléma legyen ebből, inkább adunk rá pelust.

Ranschburg szerint egyébként ez nem gond, a gyerek szobatiszta akkor is, ha csak pelenkába kakil, hiszen szól előtte, és erőltetni nem szabad, majd leszokik magától róla.

És mit csináltál végül?

Esetleg meg lehetne próbálni, hogy gumis lepedőt teszel alá, és megbeszélitek, hogy éjszaka is szól, ha pisi lesz. (Hátha vaahogy benne marad ez, és felébred rá.) Ha meg nem sikerül, akkor éreztesd vele, hogy semmi baj nem történt, majd legközelebb.

Nekünk van egy olyan filmünk, hogy Dobd el a pelust, Elmo! Aki szereti Elmót, annak nagyon jó, nagyon helyesen mutatják be a bilizést, szobatisztaságot, stb., és végig nagyon erősen benne van, hogy sietni nem kell, és ha baleset történik, az teljesen természetes.

Egy pszichológus írása: érdemes elolvasni!

Gyermekekkel foglalkozó szakemberek,orvosok, óvónők, pszichológusok körében általános tapasztalat, hogy a mai gyerekek később válnak szobatisztává, mint szüleik tették azt annak idején. Mivel a szobatisztaság az óvódába járás feltétele, a leendő kiscsoportosok és szüleik utolsó nyári hónapjai sokszor ezirányú kétségbeesett, mindenre elszánt, és gyakran kapkodó erőfeszítéssel telnek.

Míg 20-30 éve a fiatal anyukák szívesen büszkélkedtek azzal, hogy alig egy-másfél éves gyermekük már szobatiszta, a mai szülők gyakran tanácstalanok 3 éves gyermekük wc-re szoktatásával kapcsolatban.

A csecsemőgondozást forradalmasító eldobható pelenka elterjedése csak részben okolható mindezért. Kétségtelen, hogy a "szárazon tartott popsi" nem inspirál kellőképp a bili használatára, hiszen az extra fáradtság semmilyen kézelfogható előnnyel nem jár, a teljesítmény jutalma "pusztán" az önállóság élvezete és a szülő elismerése, melyek mégiscsak jóval elvontabb fogalmak, mintha teszem azt, nem pirosodik ki és sajog a fenekem. A papírpelenka ugyanakkor a szülők dolgát is nagyon megkönnyíti, a pelenkás gyerek már rég nem akkora teher, mint szüleink idejében volt. Egy naponta 2-3 órát piszkos pelenka áztatásaal, mosással és vasalásal töltő anyuka bizonyára jóval elszántabb, érzelmileg kevésbé bizonytalankodó volt a bili bevezetésével kapcsolatban, mint a mai mamák. Manapság a szobatisztaságra szoktatás eleinte egyértelműen nehezíti a szülők helyzetét, hiszen eldobható pelenkával és popsi törlő kendőkkel se a vendégségek, se az utazások nem jelentenek különösebb gondot.

A szülők kényelmességének, a szoktatás kezdetével kapcsolatos bizonytalankodásának azonban más okai is lehetnek. Az utóbbi években (sok szempontból üdvözlendő módon) egyre liberálisabb, gyerekközpontúbb nevelési stílus válik általánossá. A baba szükségleteiből kiinduló alternatív szülési módok, az igény szerinti szoptatás vagy a mama testére erősíthető ügyes babahordozó eszközök mind mind ezt a szemléletet tükrözik. Egyre kevésbé tekintünk a gyerekre úgy, mint a társadalom számára minél hamarabb megszelidítendő kis vademberre, s egyre gyakrabban alkalmazkodunk mi az ő életmódjához, ahelyett, hogy tőle várnánk el a minél gyorsabb beilleszkedést. Már korántsem vagyunk olyan biztosak benne, hogy szüleink annak idején mindent jobban tudtak, így szülőként elbizonytalanodunk: milyen alapon kényszerítjük gyermekünket a mi szabályaink elfogadására és követésére?

De akármennyire lazák és türelmesek vagyunk is, előbb-utóbb (de legkésőbb az óvóda előtt) rákényszerülünk, hogy a szobatisztasággal kapcsolatos társadalmi normákat a gyerekkel megértessük, és dicsérettel, biztatással, sőt, ha kell hatalmi szóval, tekintéllyel be is tartassuk. Ez nem könnyű feladat, hiszen kényszeríteni nem tudjuk a kicsit arra, hogy a dolgát a pelenka helyett ezentúl a bilibe végezze, csak az együttműködését nyerhetjük meg. Rávezethetjük, hogy valamit megcsináljon saját magának. Elsősorban nem is arra szeretnénk megtanítani, hogyan használja a vécét, hanem arra, hogyan irányíthatja önállóan saját testének működését.

A megfelelő pillanat általában kétéves kor körül érkezik el. Ilyenkorra a kicsik már tudatában vannak, hogy mindjárt pisilniük vagy kakilniuk kell, és nem csak a kész tényt veszik észre, mint korábban. Ennek a fajta tudatosságnak a jele lehet, ha a gyerek, mielőtt a dolgát elvégezné, hirtelen félrevonul, megáll és úgy marad, vagy megfogja magát, esetleg elvörösödik. Ez azt jelenti, hogy most már, ha megnyerjük a feladatnak, képes a testi folyamatait a kívánt módon irányítani. Hogyan segíthetünk ebben a gyereknek?

Először is soha ne erőltessük a dolgot! Ne kényszerítsük a bilire és ne tertsuk ott órákig, se hízelgéssel, se fenyegetéssel! A tipegők ugyanis előszeretettel teszik az ellenkezőjét annak, amit mi kérünk. Minél nyilvánvalóbb a számára, hogy nekünk fontos, hogy ráüljön a bilire, annál kevésbé érzi a feladatot a magáénak.

Ne tulajdonítsunk se sikernek, se a kudarcnak túl nagy jelentőséget! Ha diadalittas izgalomba jövünk, ahányszor csak eltalálja a bilit, és lerí rólunk a mérhetetlen csalódottság, amikor nem, az hátráltatja a szoktatást. Ne érezze azt, hogy mi jobban akarjuk a dolgot, mint ő! Engedjük, hogy ezt az intim dolgot egyre inkább magánügynek érezhesse. Siker esetén elég egy-két elismerő szó, és a kudarcból sem kell erkölcsi kérdést csinálni.

Segítsük elő, hogy minél önálóbban végezhesse a dolgát! Ha kivártuk, hogy a kicsi megfelelően érett legyen a feladatra, és csak azután ismertettük meg a bilivel, akkor már minden bizonnyal önállóan is oda tud menni hozzá, le tudja tolni a nadrágját, biztonságosan el tud rajta helyezkedni és végül fel is tud állni. Minél inkább úgy érzi, hogy az egész művelet az ő irányítása alatt áll, annál szívesebb fogja gyakorolni.

Ne emlékeztessük állandóan arra, hogy hová kell végeznie a dolgát, és ne is kérdezgessük folyton, hogy nem kell-e esetleg pisilnie. Ezek a figyelmeztetések megtörhetik az egész szoktatási folyamatot, hiszen mi valójában abban akarunk segíteni neki, hogy felismerje saját szükségletét, és ő maga tegyen az ügy érdekében valamit.

Mindenhol találjunk vécét! Ha már elvárjuk a kicsitől, hogy a dolgát felnőttesen végezze, lehetővé is kell tennünk azt.

Amikor már a gyerek is igyekszik száraz maradni, akkor segítenünk kell neki minden körülmények között. Lehet, hogy egy ideig bilivel a ridikülünkben kell járnunk, vagy gyakran kell leszállnunk a buszról, esetleg futólépésben hazamennünk. Legyünk türelmesek vele! Mi akartuk, hogy ne pisiljen a nadrágjába, akkor segítsünk neki, hogy meg is tudjon felelni ennek az elvárásnak!

Győrfi Anna

pszichológus

Engem nem zavar egyáltalán, ha bepisil a lurkó az oviban - óvónő vagyok. A dadussal megbeszélve - diszkréten összecsomagoljuk a pisis ruhát, ágyneműt, és kitesszük az öltöző szerkrényébe.

A picurt megmosdatjuk, és száraz ruhába öltöztetjük minden felhajtás nélkül.

Előbb-utóbb elérkezik az idő - amikor nem pisil be. Türelem és diszkréció. Ez a megoldás.

Mindez inkább a szülőnek nehéz, hisz vinnie kell az ágyneműt kimosni, szárítani. Pelenkázni viszont nem szoktunk.

Így van ez gyerkőc függő-ahogy írtad!Sajnos még nem volt olyan eset,amikor "üresen"vettem volna le róla pelenkát.De épp ma délben kérte,ne adjam rá a pelenkát,sajnos hallgattam rá,és kicsivel később alvás közben már úszott is a pisiben,de nyakig ám!Hozzátenném:előtte megpisiltettem.

Szóval az ő egyéni fejlődésébe nem tudunk beleszólni,esetleg csak támogatni mindenben ami előreviszi őt!

Nekem a védőnőm azt mondta, hogyha egymás után 5 reggel száraz pelenkát veszel le róla, akkor simán megpróbálhatod. Ha még bepisil, akkor beszéljetek erről, egyszercsak majd ő fogja kérni, hogy nem kéri.

Nekünk nagyon hamar sikerült leszoknunk, 1 hét alatt ment. De ez nagyon függ a gyerkőcöktől. Ne izgulj!!! Van még időd.:)

Hát ez elég buta hozzászólás volt tőled!!!Légyszi ha nem értesz valamihez inkább maradj csendben!

Tudod inkább nem is magyarázom el hogy működik egy kisgyermeknél a vizeletszabályozása,hogy az agyban dől el és fejre is állhatsz,akkor sem rajtad múlik.

Igen,egyetértek veled!Már 3napja nem teszek nappalra pelust,de szegény állandóan bepisil.Egyszerűen olyan mélyen alszik,vagy nem érzi,nem jelez az agyacskája...nem tudom.

Az oviban tudom hogy rendesek lesznek,de olyan kínos,hogy az én gyerekem még pelusos!

Éjjelre nyugodtan tegyél rá pelenkát, simán még hónapokig is akár.

Az ovi miatt inkább a nappali szobatisztasággal kellene elsősorban foglalkozni/haladni, ill. a napközbeni alvással.

De egyébként az ovi nem "teheti ki" azért, mert nem szobatiszta, mert ez nem feltétel (mégis elvárják, mert úgy könnyebb).

De az óvónőkkel simán megbeszélhető szerintem, hogy eleinte pelusozzák be az alvás idejére.

( a mi ovis csoportunkban is volt egy kislány, aki pelusban aludt még a kiscsoportban).

Szia!

Ne aggódj, tegyél alá pelenkát mindenképpen. Majd ha már jó néhány reggel száraz pelenkával ébred, akkor elhagyod. Eljön az hamar.

Az én fiam februárban múlt 4 éves. 2-3 hónapja ágytiszta. A neurologusunk azt mondta, hogy fiúknál 5 éves korig nem kell aggódni.

Egyébként még a mai napig előfordul hogy bepisil, de megfigyeltem, hogy azért van, mert vagy hirtelen elalszik és nem pisil lefekvés előtt, vagy sokat iszik 7 óra után.