Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Hogy lehet lelkileg feldolgozni, hogy el kell adnunk a szülői házat, voltatok ilyen helyzetben, hogy éltétek ezt meg? fórum

Hogy lehet lelkileg feldolgozni, hogy el kell adnunk a szülői házat, voltatok ilyen helyzetben, hogy éltétek ezt meg? (tudásbázis)


24. zolo
okt. 7. 16:17
Szerintem az idő jó gyógyszer. Sok mindent meggyogyit. Örülj neki, hogy ennyi pénzt kaptál egy romos epuletert. Gondolom a telek volt értékes. Így legalább van miből új jövőt kezdeni.
okt. 2. 10:36
sajnos sokszor ez a jarhato ut csak szuleink elvesztese utan.
22. Ramcsika (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
szept. 24. 07:16
Igen voltam ilyen helyzetben! Nagyon nehéz volt az biztos! Fáj, és hiányzik még mindig! De tudod: "ami nem öl meg, az negerősít!"
21. 8d5c7c9131 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
szept. 23. 17:13
Nem tudom mit érzel, mert több mint 10 helyen laktunk .
szept. 23. 16:56
Nem volt pénzed felújitani, igy ez volt a legjobb megoldás.
19. Regin_a (válaszként erre: 16. - Channa*)
szept. 23. 16:40

Igy is lehet gondolkodni meg másképp is

Ha anyám "Máriacelli emlék" smukkos dobozát eltörném és kidobnám, semmi nem változna a lakásban, mégsem mindegy

Vannak emberek akik tárgyakhoz ragaszkodnak , ők nehezebben váltanak lakást

Külföldi jóbarátom mondta mindig mit ragaszkodnak az emberek s malterhoz?

Nem egy csóró ember volt, de egy konténernyi bútort hazahajóztatott. Kérdeztem is, csak nem ragaszkodsz a bútorokhoz

18. tumbo2 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
szept. 23. 15:22
ja,én vagy 13 helyen laktam.
17. tumbo2 (válaszként erre: 5. - Violet18)
szept. 23. 15:20
én is,most hogy festettünk,külön raktam,amit majd a rakodóember elvihet,hát nem visszavettem párat.
szept. 23. 13:54

Szerintem nem attól boldog egy ember, hogy őrizgeti az emlékeit valakinek/valaminek úgy, hogy örök életében a birtokosa a helynek vagy a tárgyaknak.


Amennyiben a leendő otthonod nem lesz rosszabb, meg tudod úgy csinálni, hogy jól érezd magad benne, illetve olyan helyen van, ahol el tudod képzelni az életedet, akkor simán fel lehet dolgozni.


A gond akkor van, ha valamitől úgy kell megváltod, hogy tudod, rosszabb lesz.

szept. 23. 02:19

A gyujtogto nagyi cuccait egyszer ki kkelltt ratni.Fele idoben, hogy aboruszra varok..

Roadul megviselt mintketto.



En egyuttlaktam vele. Es eazert telepededett hozzank, hogy mossam meg a hajat.

de a hazuorvosunk egy masidik igazolast kert. El volt torve keze.

14. Regin_a (válaszként erre: 8. - Globus)
szept. 22. 20:41

az emlék örök."

Somogyi néni zongorázott, merthogy társbérlet volt

Hányan lakhattak korábban abban a lakásban évszázadok alatt?

Körbefényképeztem az üres lakást, azóta se néztem vissza. Minek fájditani ami amúgy is fáj

13. Regin_a (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
szept. 22. 20:35

A jó felét nézd, lesz eg zsák pénzed

Én is eladtam a szülői lakást 69 év után. Éppen arrafelé jártam amikor a sittet hordták ki, honnan máshonnan mint az én eladott lakásaomból

Nem mentem be megnézni. Amilyen lelkiző vagyok nagyon könnyedén túltettem magam az eladáson

Néha most is eszembe jut, de igen kellemes helyen vettem egy családi házat. 8 éve és a magaménak érzem már

Nyugi!

szept. 22. 20:17
Nekem nagyon sok rossz emlékem kötődik a szülőházhoz, meg persze néhány jó is, de így is fura érzés lemondani róla. Talán az új kezdet az, ami lelkesíti ilyenkor az embert. Ahogyan a többiek mondják: az emlékeket viszed magaddal, azokról nem kell lemondj.
11. andi6020 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
szept. 22. 16:53
Döntöttél már, hogy melyik kerületbe költöztök?
10. 94a06e9696 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
szept. 22. 16:24
Sosem ragaszkodtam tárgyakhoz...
9. globus (válaszként erre: 8. - Globus)
szept. 22. 15:50
Ami még eszembe jutott. Gondolj arra, hogy a ház vételára a te javadat, boldogulásodat segíti, felmenőid biztosan ezt akarnák. Ha nem élsz vele, talán ebek harmincadjára jut, ennél többet érdemel.
szept. 22. 14:48
Én is azt vallom, az emlék örök. Dologi javak jönnek-mennek. Készíts fényképeket arról, amit fontosnak tartasz, ami az emlékeket segíti életben tartani.
szept. 22. 14:43
Igen majdnem 130 millióért vették meg a nagyon jó helyen van elit környék, szóval ebben van szerencse, sajnos nem volt pénzünk alap erősítésre és injektálásra és a ház 120 éves
szept. 22. 14:25

Mi eladtuk,miután apukám meghalt,vissza akartam venni.

Egy idősebb kollégám azt kérdezte,hogy biztos vagyok e ebben.Persze rögtön rávágtam,hogy igen.És akkor azt mondta,hogy azok a dolgok,amik miatt én ragaszkodom a házhoz már nem lesznek ott…

Igaza volt.Nem lenne már olyan ott lakni és nem is biztos,hogy jó lenne az emlékek között.Az ember hiába szentimentális vannak dolgok,amiket el kell tudni engedni.

szept. 22. 14:24
Furcsa ahogy ragaszkodunk tárgyakhoz.... én csak a pénzt látom ebben amiből utazhatsz vagy csinálhatsz bármit amivel új emlékeket szerezhetsz
szept. 22. 14:24

Örülj neki, hogy van, aki megveszi ezt a romhalmazt.

Mielőtt a fejetekre omlana.

Ha ennyire kötődsz hozzá, miért nem foglalkoztatok azzal, hogy megóvjátok az állagát?

szept. 22. 14:03
Ha igy döntöttél... Légy erős, nyugodj bele. Vannak az életben nehéz dolgok, túl kell rajta menni.
szept. 22. 12:04
Majd válaszolok, ha eladtam a lakást, amit örököltem. De a nagyszüleim házát nem adjuk el. Soha.
szept. 22. 11:57
Több mint 40 éves vagyok és ebben a házban születtem világéletemben csak itt laktam, rengeteg emlék köt ide és most több mint 40 év után sajnos el kell adni, mert olyan állapotba került a ház hogy lassan már életveszélyes benne lakni, meggyengült az alap. A telket sikerült eladni most költözés lesz, viszont lelkileg szerintem ez nagyon nehéz lesz ha az ember több mint 40 évet itt élt és mint mondtam itt született minden ide köti...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook