Hogy élitek meg, hogy a gyermek miatt 4-5 évet otthon kell maradni? (beszélgetés)

Én most megyek vissza dolgozni 1,5 év után.

Anyagi az oka elsősorban, de én nehezen bírtam az otthonlétet, hiányoztak az emberek, a munkám, a tennivalók, nem adnám ezt az 1,5 évet oda, sok mindent átéltünk a kisfiammal, jót is, rosszat is.

Hónap elején kezdett bölcsibe járni, szépen, könnyen szokott be, és sokkal több minőségi időt töltünk így együtt, mint előtte, ő sem unatkozik itthon.

Arról nem beszélve, hogy az ilyen "én szamár utoljára" tipusú nők, ha ma egyedül maradnak, vajon mire mennek, hogy nevelik fel a gyerekeket? Régen még elment, ma már ők azok, akik mindenről lemaradnak, meg lenyalt hajjal szenvednek az önkormányzatnál a sorban..

És itt bocs, ezt nem anyukádra értettem, csak ez bizonyos attitűdre vonatkoztattam..

Igaz.

De az se normális, amikor valaki alárendeli magát a többinek... Tipikus szolgalelkű, később megunt feleségek lesznek belőlük.. És ezt a mintát örökítik is tovább lányaiknak.

Jobb az egyenlőségre törekedni, még akkor is, ha igazán egyenlőség sohase lesz, hol az egyik fél van felül, hol a másik, de ha megfelelően váltakozik a dolog, megmarad az egyensúly..

Én ezért nem költözök külföldre.

Az első két gyerekemmel 10, illetve 7 hónapig voltam otthon, de közben is csináltam az egyetemet.

Mentek bölcsibe, életem legjobb döntése volt.

Én ilyen vagyok, más meg másmilyen, másként éljük meg a dolgokat.

Nekem mindig voltak a gyerekek mellett egyéb céljaim is. Hálistennek.

A 3. gyerekkel voltam otthon 2 évig, utána felüdülés volt dolgozni, pedig én vittem-hoztam a 3 gyereket, és a város másik végére jártam.

Most a 4. gyerekem beszokós a bölcsibe.

Remélem ősztől már tényleg tudok megint figyelni egy kicsit a munkámra, és magamra is.

A gyerek érdeke ugyanis csak addig az anyával lét, amíg az az anyát se viseli meg szélsőségesen. Mert boldog anya, kiegyensúlyozott gyerek.... Persze nyilván nem a szélsőségekre kell itt gondolni. De a kiegyensúlyozottság mindenkinek mást jelent, nem kell egymáshoz hasonlítgatni magunkat, ez nem vezet jóra soha.

De azért azt hidd el, hogy gyerek mellett először bőven elég lesz a 4 órás munka. Aztán meg majd meglátod, hogy bírod-e majd, és inkább dolgozol 8-at, és fizetsz sokat a délutánért, vagy szitterért, vagy maradsz négy órás.. Ez a te döntésed, ha majd aktuális lesz. De egyik se rosszabb, vagy jobb, csak más, másként telik az idő többet otthon levőként, mint "dolgozóként", te, ti legyetek önmagatok.

Nem kell bedőlni semmilyen áramlatnak, szokásnak, nagymamának vagy szomszédnak.

A mai tarsadalom elo emberek, talan tulsagosan "E'n" centrikusok...

[Edesanyam valamikor azt mondta nekem: "e'n" szamar utoljara"]

Fonix, ez nagyon karakter kerdese. Van, aki boldogan otthon marad, es elvan gond nelkul evekig, masnak meg leteleme a szellemi munka, felnott kozosseg (vagy eppen az egyedullet), es pocsekul viselik.

En a masodik evemet taposom itthon, perpillanat a masodikkal, es eleg rosszul viselem. Az elsovel a 9. honap tajekan volt egy "krizisem", aztan kb. 1 eves koraban vette at heti 2-3 napra a nagymama, amig en a diplomamunkamat fejeztem be. Feludules volt. A maradek napon sokkal turelmesebb voltam a gyerekkel, sokkal minosegibb idot toltottunk egyutt, mint korabban.

Nyilvan az elso evben fontos, hogy veled legyen (kulonosen, ha szoptatod, azt ugye mas nem tudja helyetted), de ha utana elmegy dolgozni, plane ha felmunkaidoben, a vilagon semmirol sem fogsz lemaradni. A mitosz az "elso lepesekrol" ugy nez ki, hogy egy kisgyerek, aki epp jarni tanul, napokig cska az elso lepeseket gyakorolja. Kizart, hogy valamelyiknel ne legyel ott :)

Hogy te melyik csoportba tartozol, neked kell eldontened. Ha ugy erzed, jobb lenne, ha dolgoznal, tedd azt, es ne legyen lelkiismeretfurdalasod.

Anyagi fuggoseg: en ertem, mire gondolsz. Engem is frusztralt, hogy nem tudom beleadni a reszem a kozosbe, hogy a ferjemtol kell kuncsorognom. De hidd el, ez a normalis, es egy normalis ferfi ezt termeszetesnek tartja. A csalad az csalad, es a kassza kozos kell, hogy legyen. Ezt a ferjem szepen elmagyarazta nekem :)

Vegul - frusztraciot megelozendo - ugy egyeztunk meg, hogy havonta atutal a szamlamra egy osszeget, keres nelkul, en meg abbol gazdalkodom. Igy sokkal kevesbe volt kellemetlen, mint havonta szolni, hogy dragam, erre meg arra kellene penz.

Sok sikert, remelem, segithettem!

Ha visszaolvasol, voltak akik ketkedtek...

Bocsanat, de azert szaladt el a lo velem...

En msr alig vartam hogy ketto legyen es vegre joszivvel be tudjam adni bolcsibe. Nem birtam volna ki 4-5 evet itthon! Lattam az elso lepeset, megvolt az elso szo, de 2 ev gugyoreszes lezsibbasztotta az agyam. Pedig kozben elvegeztem ket online kurzust szorakozasbol.

Szerintem mindig van megoldas, pl nalunk mindenkinek aki gyerekekkel dolgozik regisztralni kell egy bizonyos szervezethez akik felugyelik a munkajukat, ezert konnyebb valasztani, mert mindenkirol el lehet olvasni mindent evekre visszamenőleg a weboldalon. A bolcsi/ ovi nagyon draga, de kb harmadat tamogatja az allam. Igy is eleg huzos az összeg, gyakorlatilag egy fizetes ramegy csak arra. De ha hosszútávon megeri akkor erdemes aldozatot hozni.

Szerintem, ha egy CSALAD vagyunk a parommal, akkor megoszjuk a felelosseget.

Amikor hazajottem amunkabol, felvaltottam a nejemet, O pihent, vagy kiment vasarolni, meglatogatta a baratnoit, en csereltem a pelusokat, dajkaltam oket, etettem a dragaimat, [es amikor a lanyom turoscsuszajaba eloszor kis toportyut is tettem, amikor a kis foga ala kerult a ragasaban, a feje nem mozdult, de a szeme a sarkabol sanditott ram huncutul, hogy Apa mit tettel a kanalacskamba? azt a pici huncut nezest nem adtam volna egy veka aranyert!!!]

A fiacskam bece neve akkor meg "Puspok ur" volt, nyugis gyerek volt picurka koratol, csak akkor jelzett, ha a pelusba volt ajandek, vagy a pocak ures volt...Hnyszor de hanyszor melegitettem meg a "Tejtej"-t... O" olyan meltosag teljesen ult es ulteben is elszundizott, majd a szemet hirtelen kinyitva, azt a csodalkozast tukrozte, hol is vagyok?...

Ezeket az apro nuanszokat nem szabad lett volna elmulasztanom.

Az egesz csaladdal mindig egyutt mentunk nyaralni. Neha a barataikat is vittuk, mikor mar nagyobbak voltak.

A gyerekeim nem terhek voltak, hanem a Jo Isten ajandekai! De csak kicsi idore kapjuk oket, mert megnolnek, es elik az O" eletuket, barmennyire is szeretnenk visszateketni a naptart...

Miutan megszulettek, nem en voltam a fontos, hanem OK, az egesz CSALAD! Szorakozasainban mindig reszt vettek. Egyutt tarsasjatekoztunk. Soem voltak piszkos vagy szakadt-rongyos ruhaban, ha elszakadt vagy a nejem, vagy en megvarrtam, reggelre nem maradt szennyes a kosarban sosem, sem a mosogatoba, mert addig nem fekudtem le, de kosobb meg ok is segitettek es segitokeszen hoztak a dolgokat.

A jegszekreny sosem volt ures. Probaltam helyt allni,de a felesegem biztos sokkal tobbet tudott veluk lenni.

Szukseg sosem volt, mert elo teremtettem.

Vittem a nyakamba oket, negykezlab lovacskaztunk es a rekamiera dontottem a hatamrol oket, telen odakint szerettek kulon kulon a holapatra allni es meghajulva fogtak a nyelit, mig en huztam oket a havon, es hirtelen megfordultam a lapatot perditve, potyogtak bele a puha hoba! Felallva mint a hoemberek ugy neztek ki, es amiert bele ejtettem oket, jott a hogolyozas erte! Bent a hazban a szonyegre lefekudtek egymas melle, en elebuk alltam, a ket bokamnal osszekulcsoltak kis kezuket es a labammal lassan lepkedve huztam oket a szonyegen, a szonyeg vegere erve, felugrott mind ketto, fordultunk, ujra bokam elott kez kulcsolas es lassan huzva egyiket az egyik labommal majd a masikba kapaszkodot a masikkal, es neha a kezecskek szetcsusztak, akkor megallas es gyorsan felpattant es ujra lekucorodott a bokam hata moge, ujra atkulcsolta a kezikejet, es ujra lepkedtem veluk, nevetes, csiklandozas oleles volt a musoron...

Osszel a sok farol hullott leveleket ossze gereblyeztuk, nagy kupacba, majd a kozepere ugrottak, betemettuk oket, vagy egy gyerek egy szulo, es a masikok temettek be a levelbe, majd felugrottunk csak ugy repult a faleve!!! Telen meg hanyatt fekudtunk a hoba, kezunkel labunkal oldara mozogva hoangyalt csinatunk, es kozosen biraltuk kie lett a szebb!

Agyacskajuk elott egyutt terdeltunk es egyutt mondtuk el az esti imadsagunkat... meg most is atolelik a nyakamat csak ugy szeretetbol, mert eppen mellettem van valamelyik... nem csak pirosbetus napokon...

A rendet megtanultak, nem kenyeztettem el oket, de sosem utottem meg egyiket sem. Csak kernem kellett, vagy nyomatekosabban mondanom, es megtortent, pici koruktol kezdve. Nem volt kotoszkodes, oktalan siras, mert nem lattak senkitol sem.

Amiktol csak tudtam megvedtem oket, es megtanitottam mindkettojuket amire tudtam.

Kiskorukban igen, atkisertem a zebran, megtanultunk verseket, mondokakat a cimunket, telefonszamunkat, es ha eltevedtek volna, hogy a rendorbacsihoz kell menni segitseget kerni. Megmutattam hogy mukodnek a forgalmi lampak, mikor kell varni a zoldre, es szetnezni mind ket fele, mielott lepepunk a jardarol, megtanitottam oket biciklizni (szaladtam utannuk mikor eloszor egyedul tudtak hajtani, fiacskam ha elesett, sosem felejtem el "Apa utalok elesni!") Szankoval huztam oket, majd kesobb mind a ketten a szan ele alltak, kulonkulon minket is huztak, majd ket metert :D de akartak, megprobaltak.

Mindig fogtam a kezuket, (amig megengedtek), fent voltam veluk amikor a foguk jott ejjel, vagy vittem oket a doktorbacsihoz amikor kellett, probaltam at adni nekik mi a jo es rossz kozotti kulonbseg. Vittem oket Cserkeszetre, minden penteken, szerettek oda menni, megtanultak nepi tancokat, jartak taborozni, a hetkozben mar vartak mikor megyunk, bicikli turak az erdokben, a vizi allatokat neztuk a csonakbol, ahogy kora reggel (hetkor)a teknosbekak sutkereztek a kidolt faronkokon, halkan eveztunk a kozelukbe, mind a negyen, suttogva beszeltunk, hogy el ne ijesszuk oket, mert kulonben mind bele potyogtatta magat a vizbe es eltunt a latvany.. Campingeztunk, eloszor egyutt majd o"k raktak a tuzet alkonyatkor, majd szalonnat, kolbaszt, krumplit, kukoricat sutottunk... de x orakor lefekves volt a furdes utan, es abbol nem volt alku, esetleg a campingban ot-tiz perc...

Iskolaba jo jegyeket erdemeltek, neha egyutt tanultunk, egyik sem volt az igazgatoi irodaba bekuldve.

Mindketto otthon van a hazimunkakban, egyutt csinaltuk a konyha es a viragos kerteket, ho lapatolasban, betudjak ragasztani a biciklijuk belso gumijat, kicserelni a lampa zsinorjat.

A vizen otthon vannak, usznak, vizi es ho sielnek, vitorlaznak.

Nem lesznek veszelyben a vizben, normalis korulmenyek kozott...

Szeretik es tisztelik az allatokat, nem dohanyoznak, nem drogoznak,sosem voltak reszegek, szerintem megalljak a tarsadalomban a helyuket, nem kell szegyelnem magam miattuk soha sem.

Ha mar mi nem leszunk, akor is tudom, rendes emberek fognak lenni.

Keplek nem dicsekvesnek szantam,mert biztos minden Apa torekszzik erre, de felmerulhetnek "hitetlen Tamas"-ok, talan maskent latjak az elet adomanyait, kihivasait mint en...

Poharunk mindig legyen felig tele, sosem felig ures. Es ha annak tudunk orulni amink van sosem erzunk hianyt.

A draga dolgok nem ertekesebbek... nezzuk meg a kis gyerekeinket, a draga jatakoknak a dobozai a szemukben ertekesebbek, mint a beloluk kivett jatek... ha a konyha szekreny ele oda huzodik, kinyitja ajtajat a labosokkal, fazekakkal tovabb jatszik mind a boltbol vett draga jatekkal, hat mi nem tudunk tanulni toluk?

Az eletunk szepsege nem az hogy varunk majdha elerem 40 evemet akkor ezem lesz, vagy azom vagy 50, vagy majd ha nyugdijba megyek majd, hanem maga az ut amig oda erunk, abba talaljunk az elet viragait, a puha karocskak oleleset a szeles , vagy huncut mosolyt, egy kulonosen finom sutemenyt amit megoszthatok csimutaimmal, vagy amikor ok osztjak meg az o"sutijuket velem... az egyutt toltott idonket, azok maradnak kedves emlekek...

Én nagyon rosszul. :( Amíg pici volt a lányom, és úgy éreztem, otthon a helyem mellette, addig jó volt, plusz anyagi függetlenség elvesztését sem jelentette, mert az első időben itt jók a támogatások, plusz én dolgozgattam otthonról egy keveset. Aztán ahogy nőtt, egyre inkább azt éreztem, hogy ezen már túl haladt az idő, már dolgoznom kellene valahol, visszakapni a normális életemet, nyilván nem a régit, mert a lányom már az életem része és az is marad, de mér nem szükséges és nem is jó, ha a napom 90%-a csak róla szól.... Viszont sokáig nekem sem volt, sincs lehetőségem visszamenni dolgozni, a munkahelyem megszűnt, amíg szülési szabin voltam, plusz arra is várni kellett, hogy bölcsizhessen. Most éppen állást keresek, a bölcsibe félnaposra beszokott, majd ha lesz munkám, lesz teljesnapos. Én hivatalosan csinálom itthon, amit eddig más név alatt, ami sokkal kedvezőtlenebb. De örülök, hogy bölcsizhet, mert a pszichés és szociális fejlődésnek is nagyon fontos, hogy közösségben is legyen.

Külföldön amúgy az ügyes gyakorlat, főleg atipikus munkarendben, hogy megosztják egymással a feladatokat a szülők, anya akkora kéri a beosztását, amikor apa nem dolgozik és otthon tud lenni a kicsivel. Így mindketten dolgoznak, de egyik sem teljes állásban, így mindketten dolgoznak és keresnek is és pihennek meg gyerekeznek is,nem az van, hogy az egyik széthajtja magát, a másik meg azt sem tudja, mit kezdjen magával egész nap.

Fiam es a vöm is voltak es masik lesz gyessen .

Menyem a filmnel dolgozik es a fiam van az unokamal .Mind kapcsolat is aztan ez teljesen csodalatos plane amikor csak 3 honapos es mar felvaltva valoljak be a felelösget .

De k.... jol irod ! es igazad van ! nagyon igazad . En az ejszaki taxit teherauotot a regeli posta szalitasokat valasztottam munkamnak meg egy menekult taborban a szocialis beosztott kent dolgosztam eppen azert amit irsz ; ketsegbe esett arcer pont azert dolgosztam! en anno ejszaka es napal a gyerekekekel voltam . Amikor ök aludtak pihentem en is . Es nem utolso hogy nem minden gyerek szereti kolektivat , sokan szeretik a csendet a nyugalmat es a bisztonsagot.

Ma mar ez minden csak emlek de edes emlek , plusz a gyerekim nem voltak btegek es nem szedtek antibiotikumot.

Nekem 2 gyermekem van,óvódakezdésig mindketten itthon voltak (kicsi még van),és a suliból alsóban alap,hogy ebédre haza várom őket.

2010. augusztusa óta itthon vagyok,és még néhány évem van így,de mi így vállaltunk gyereket. Nyilván,ha a körülmények megkívánnák,mennék dolgozni,de jelenleg nem vágyom vissza a melóba (szintén vendéglátás).

Azt meg nem is értem,milyen értelemben írtad az anyagi függetlenséget! Nyilván a gyesem semmire nem elég,de amit a párom megkeres,az az enyém is...