Hátrányos sorsú gyermekek

Soha ne azért vállaljon gyermeket, mert szeretné, csak úgy. Hanem az legyen a tudatában, ez örök életre szól. Mindig figyelembe kell venni az apa szerepét is. Hisz ő a család magja. Osztozzanak meg a feladatok megoldásában. Tegyék közössé a családot. Stílusukkal, életükkel példát mutatnak gyermekük felé, ez később megtérül.

Ne a gyermek oldja meg a problémáját, segítsék mindenben, legyen az lelki, szerelmi gond, érezze, hogy rájuk támaszkodhat, míg van rá esély. Tegyék változatossá életüket, de mindig a szeretet töltse meg. Ha problémába ütköznek, ne adják fel! Hisz mindenki megérdemel egy esélyt ebben az életben, legyen szó bárkiről.

A szülő felelős a világra hozott gyermekért. Vannak olyan esetek, mikor nem tesz eleget kötelezettségeinek. Ebben az esetben jön létre a gyermeke torzulása, amit a szülő vaksága, nem törődése visz végbe. Ma már számtalan fiatal van ennek kitéve. Mindent idejében el lehet kerülni, ha figyelünk gyermekünk apró kéréseire vagy mi magunk nem vagyunk önzők hozzá, annyira, hogy ne vegyünk figyelembe személyét. Így elkerülhető a viselkedésének teljes hanyatlása, hisz mindezt gyermekünk figyelemfelkeltés végett produkálja! Most jobb figyelni őt, mint később roncsolódott gyermekünket viszont látni, mikor már az intő gondoskodó szó mit sem ér.

Nevelj és élj úgy, hogy az gyermekeden és rajtad meglátsszon. Ilyenkor elsősorban magamból indulok ki, korábbi gyermekkoromból. A szülők alkoholisták voltak, jómagamnak kellett fenntartanom a családom. Mindennapi gyötrődés és kín látni, ahogy a szülök, leépülnek és tudatosítani magamban.

És ennek eredménye kihatott az egész mivoltomra, koraérettségem, valamint agresszióm és a kedves szavak, szeretet elutasítása magamtól, mind ebből adódik.

Csak ha azt veszem figyelembe, hogy én is szülő leszek és ezt titkon őrzöm majd szívem alatt, elborzaszt. De intő példa mindazoknak, akik netalántán mégse vennék észre, hogy a porontyuk a maguk hibájából rossz útra téved.

Mert ilyenkor az iskola jelzi először a kritikus eseteket, majd a gyámügy kezelgeti, végül elkobzásra kerül a dolog. Onnantól a társadalom neveli fel gyermekét, ahova szülői kéz már nem jut el!

Innen kerül a törékeny megviselt gyermek letargikus állapotba és tesz olyasmit, amivel árthat magának. Megváltozik a világnézete és értékelési normái, leváltódik a baráti köre és sorozatban új vázat vesz fel. Ekkor már nem a mi vázunkat hordja. A gyermekotthon nem tud mit tenni érte, mert neki felügyelni kell, nem felnevelni az általunk ott hagyott csomagot.

Ami ez esetben teljesen érthető. Van úgy, hogy az otthagyott gyermek felnőtté válásakor vissza se megy a szülői házhoz, tehát a szülő leírt kategóriába sorolható. De van a másik eset, mikor visszamegy a gyermek és ez újabb károkat okoz benne és a családban, mert az ott lévő körülmények a gyermek távolléte során se javultak. Ekkor jelentjük ki a fiatal önmarcangoló lesz.

Nem jut ki a családi szférából, mert nincs esély számára. Ezt nem veszi figyelembe a szülő. És a gyermeke teljes hanyatlásnak indul: bűnözés, tiltott szerek, lelki labilitás, az utca lesz az otthona. A legfontosabb és legrosszabb velejárója, hogy a fiatal felnőtt betölti 18. életévét.

Ezáltal már bármilyen gondatlanság céljából elkövetett cselekményt visz véghez bűnözővé válik. Ami a börtön felé vezeti útját. Innen mondanom se kell, mi mit vonz magával.

Szerintem mind megelőzhető a fent említett példákból, ha idejekorán stabil környezetet teremtünk gyermekünk részére. És figyelünk a szülői kötelezettség összes "számlájára".