Haragszik rám a barátom családja. Jogosan? (beszélgetés)

Semmit sem kell csinálni.

Előbb-utóbb lecseng a nagy szerelem, utána meg előjönnek a reálisabb dolgok. Az anyagi különbségek, a másik családja, a végzettség, a szokások...

Abból a kapcsolatból lesz házasság, vagy tartós együttélés, ami ezeken is meglállja a próbát, és a rózsaszín köd át tud alakulni egy "tartós szerelemmé".

Ez viszont több év.

Szóval hagyd az időt dolgozni. Majd leszel te még kevésbé szerelmes is, akkor majd el tudod jobban dönteni, kell-e ez neked..

Ohh! Tényleg! Akkor hiába reagáltam neki egy másik fórumon is.. :( Brühü, brühü..

Követeljük vissza Emesét! :D

Emese már el is tűnt a rengetegben:)

Szerintem,ha lett volna több ideje,minden fórumban megosztotta volna;)

Ebben a hsz-ban minden benne van..

Sajnos nincs esély, hogy ne így legyen..

Később, mikor már külön lesztek, és visszagondolsz, hogy "miben voltál", szinte el sem fogod majd hinni, hogy ilyen hülye voltál, hogy elviselted ezt bármeddig is.

De remélem, hogy mindaddig amíg ezt meg nem teszed, nem esel teherbe, mert az lenne szerintem az igazi katasztrófa. Természetesen nem a kisbaba miatt, mert az áldás, hanem a párod családja miatt. Nem írom, hogy a párod miatt, mert ő nem önálló személyiség, ő csak egy csavar a családi gépezetben, önálló élet, és döntések nélkül.

Tudom, hogy nagyon nehéz dönteni, ha szereted a párod, de azt is tudnod kell, hogy jogod van a boldogsághoz, az önálló élethez a pároddal, az önálló döntésekhez, a vidámsághoz, stb..

Legszívesebben elkísérnélek egy ilyen családi kajálásra, és sz.rrá sokkolnám a párod családját.

Én ugyan egyetlen falatot sem eszem meg olyan kajából amit nem akarok/vagy nem lehet/ megenni. Tőlem a feje tetejére is állhat bárki, akkor sem.

Nehogy már más mondja meg, hogy mit egyek, mennyit, és mikor.Ez az én életem, testem..

Istenem , mikor ilyen embereket látok, vagy ilyenekről hallok, mindig óriási vágy van bennem, hogy "botrányt" csináljak, csak, hogy felrázzam őket. Mondjuk felugranék a fullra rakott asztalra,mint a Hair filmben, és elkezdenék táncolni.:D Jó hangos zenére, teljesen felszabadultan!:D

Ok, h.nem táncolunk a kajával teli asztalon normális esetben, de örülhetünk, és táncolhatunk még nem az asztalon. De ezektől az emberektől a vidámság, az öröm, és a kedves, emberi gesztusok olyan távol állnak, mint tőled, vagy tőlem az, hogy tömeggyilkosok legyünk. Nem durva ez? De az..

Tudom, h.érteni fogod, mit akartam mondani ezzel a hülye példával..

Kívánok neked örömökkel, szerelemmel, önállósággal, sok beszélgetéssel, utazással, egészséggel,kikapcsolódással teli életet!:)

Te nem vagy ostoba lány, gondolkodj el! Egészséges dolog, ha egy pasinak 35 éves koráig nem volt barátnője, és az anyja szoknyájába kapaszkodik a mai napig? Tartok tőle, hogy semmi önállóságra nem nevelték, és már ilyen lesz élete végéig. Most persze el van ájulva tőled, mert megtapasztalta, hogy milyen amikor barátnője van, de ez nem fog örökké tartani. Még az is lehet, hogy rájön, más nők is ugyanolyanok anatómiailag, mint te. Hű, ezt most de szépen megfogalmaztam! :D

Akkor aztán keres majd olyat, aki anyucinak jobban megfelel. Értem én hogy szereted, de ha nem akarsz egész életedre boldogtalan lenni, akkor ezt az ügyet zárd le minél hamarabb. Meg fogod találni aki hozzád való, és akkor majd érzékeled a különbséget. A nagy szerelem mindenkinél emúlik egy idő után, és akkor nálatok mi marad? Nincsenek közös célok, hasonló tulajdonságok, hasonló szokások.... Mi fog összetartani? A pénz? Nem normális, ha 35 évesen valaki mindenre engedélyt kér az anyukájától, és még csak eszébe sem jut ez ellen lázadozni. A családjával szemben soha nem fog melléd állni még a legapróbb dolgokban sem. Hallgass azokra, akik már tapasztaltabbak nálad! Ebből semmi jó nem sülhet ki! Olyan gyorsan elmennek a fiatal éveid, ne pazarold el! Hallgass az eszedre, amíg nem késő. Senki nem mondja, hogy szakítani könnyű, de kilátástalan kapcsolatból menekülni kell. Túléled, ahogy mások is túléltek már nagyobb tragédiákat is. Ne akarj modernkori rabszolga lenni a pasid családjában!

Jól tetted, hogy elmentél...legalább több mindent látsz, hogy milyenek és hogy viselkednek.

Lesz időd, vagy van időd eldönteni kell-e neked az ilyen élet? Te is bele akarsz-e olvadni ebbe a szürkeségbe???

Az egyik barátnőm volt hasonló helyzetben néhány évvel ezelőtt. Ott is 10év korkülönbség volt kb. A pasi 30éves kora után is otthon élt a szüleivel...igaz, neki volt egy barátnője még a 20as éveiben, de az megcsalta és utána csak a munkának élt. Ott kisebb családi vállalkozásról volt szó, mellette más jövedelemforrás után is kellett néznie...barátnőm totál belehullott ebbe a pasiba, akinek sosem volt rá ideje, mert mindig dolgozott! Ha barátnőm írt neki, akkor a pasi nem tudott visszaírni, mert nem volt pénz a telefonján....nem volt idő feltölteni. A pénz hazaadásáról nem tudok, de a családi ház mellé kezdtek építeni egy házat a pasinak,h szem előtt legyen. Egy ideig jól elvoltak barátnőmmel, annak ellenére h a pasi nem nagyon érdeklődött az ő hogyléte felől, családdal is úgy ahogy kijött barátnőm...aztán vmi megváltozott. Elkezdték otthon mondani a pasinak, h na ez a lány nem lesz neked jó, beszlget ezzel, beszélget azzal! Elmérgesedett a helyzet és végül szakítottak. Barátnőmnek nagyon fájt, h mintha a pasit meg se viselte volna!

Ezek a férfiak mire vannak berendezkedve?

Úgy tudom, h az illető még mindig otthon él a szülőkkel. Hál'istennek a kisfiúk örökre ott marad velük! Áh, komolyan...

Barátnőm azóta talált magának egy normális férfit!

Ur isten ez de durva. Szerintem menekulj amilyen gyorsan csak tudsz mielőtt keso lesz. Ne akar jusson eszedbe hogy neked ez megsem jo mikor a kedves mama beleszol hogy hil fogtok elni, milyen szinu lesz a furdoszobatok, mi lesz a gyereketek neve, hova fog isklaba jarni, visszamehetsz-e dolgozni szules utan stb.

Az szep meg jo hogy mikor kettesben vagytok akkor jól elvagytok a sraccal, de lesztek-e valaha valoban kettesben? Nem hiszem, mert harman vagytok ebben a kapcsolatban mar most, a kedves mama, a párod és te. Raadasul ugy latszik ez csak teged zavar...