Hányásig síró két éves (beszélgetés)
😄😄
Igen, az volt a legnehezebb, h ö ne lassa, èrezze, h aggódom èrte :) a kicsit simán ráhagyom már anyosomra jovohet szombaton mikor partizni megyünk az urammal ;) dehat ehhez kell ám pár èv edzettsèg ;) :D
De szepen leirtad gribeldi :D ez szep es jo, igy is kell cselekedni, kozben meg sz.rra gorcsolni, aggodja az anyuka magat a munkahelyen. 😜😜 nekunk is szornyu volt az eleje az ovinak, majd beledoglottem annyira aggodtam erte. Kozben meg tudtam h jo helyen van, es a tenyerukon hordozzak, az ovonoivel mai napig joban vagyok, beszelunk, de akkor is. A kicsit is hozzajuk viszem majd, vhogy benyomom 😄😄
Szoval elso gyerek eseteben ez nagyon rossz tud lenni lelkileg 😒
Nem te vagy az első anyuka, akinek sír a gyereke beszoktatáskor, nem is te leszel az utolsó. Ő ezt most így dolgozza fel, hagyd, hogy végbemenjen a dolog, adj neki időt, legyél következetes és kevesebb-több idő múlva abba fogja hagyni. Nem minden gyereket lehet beskatulyázni, hogy 10 vagy 20 nap alatt megszokja a bölcsit vagy az ovit, de ez még nem jelenti azt, hogy te valamit helyrehozhatatlanul elrontottál (egyáltalán, hogy elrontottál, ez nem biztos).
Nyilván mindig van olyan, hogy első alkalom. Ha neked első gyerek, akkor ez neked is egy próba, most szembesülsz azzal, hogy sír érted a gyereked. Ezt a leválasztódást neked is meg kell élned. A gyerekek meg nem gombnyomásra működnek, szóval türelem:)
A bizalom is olyan, hogy ha sokadszorra is megtapasztalja, hogy ovi után érte mész, nyugodtan marad játszani a pajtásaival, szóval ehhez is idő és következetesség kell. Ismétlem, nem szórakozni mész, hanem az ő javáért is mész dolgozni, tehát a bűntudatot engedd el, érte is teszed, ha nagyobb lesz, megérti.
Ebben a korban mar nagyon ra tudnak jatszani az anyai bizonytalansagra. Akarmilyen furcsa a te reakcioidat, felelmeidet masolja.
Mondd el neki, hogy anya most elmegy es mikor egyet aludt/evett (valami altala kovetheto esemeny utan) mensz vissza hozza.
Otthon ha kimesz a szobabol is jelentkezik ez a tunet?
A hanyasos reszt majd kinovi.
Enyém is sírt hányásig.
Az oviban első évben előfordult, egyéb esetekben máshol (otthon) is.
Kinőtte. Csodálatos gyermek, lassan 13 lesz.
Az tuti, hogy tudja a gyerek, kivel tudja ezt megcsinálni. Velem párszor, az apjával többször. Az óvónővel 2-szer.
Kitartást! Minden rendben lesz!
Ugyanúgy szeret, bízik benned, mint eddig, csak most jött el az, hogy nem az történik, amit ő akar. Nyugi!
Ja... hát ha mindig is ilyen volt, akkor az más.
Sajnálom, remélem, tényleg kinövi.
Szegény kis csöpp...
Minden gyerek ragaszkodik az anyjához, és amíg be nem szokik egy közösségbe, addig sír, visít, hisztizik.
De a hányásig tartó sírás nem magyarázható "túlzott" ragaszkodással.
én inkább túlzott ragaszkodásnak nevezném, de ez a gyerek részéről van így, nem az anya hibája, egyszerűen olyan beállítottságú a kicsi.
Tapasztalat, az enyém nem sírt hányásig az oviban, cserébe fejhangon visított úgy, hogy befogták a gyerekek a fülüket :P
Jól hallottad, mert ő mondta.
:)
Nem bántásból írom, én is olvastam egy híres pszichológus könyvében (szerintem grib is valami ilyesmire gondolt), az egészséges lelkületű gyerek, még ha kicsi picsog is a bölcsiben, oviban - egy idő után feloldódik, mert BÍZIK az anyukájában, hogy érte fog menni. Ez a fajta elkeseredettség nem lehet, hogy bizalmatlanságból ered?
Sok anyuka még büszke is rá, hogy a gyereke mennyire sír, amikor otthagyja, holott ez nem más, mint a félelem attól, hogy nem megy anya vagy apa érte.
Lehet, hogy nálatok egész másról szól a dolog, de érdemes szerintem elgondolkozni rajta.
Köszi a bátorítást!
Az a furcsa, hogy egyébként nagyon jól érzi ott magát, mikor reggel elindulunk, akkor csak egyszer mondja, hogy nem szeretne menni, aztán vigyorogva közli, hogy mégis menjünk, meg ott várja a dadus. És ha már ott vagyunk, nagyon jól elvan, én csak ülök a sarokban és figyelek. Tegnap és ma már egyedül ebédelt, én hátul ültem a sarokban, néha megfordult és integetett, de nem kérte, hogy odamenjek, szólt a dadusának, hogy kér még enni, vagy épp, hogy végzett. De amint kiteszem a lábam pisilni, éktelen sírás van, ma mondjuk nem jutott el a hányásig abban a 2 percben, míg elmentem a mosdóba... Meglátjuk mi lesz a jövő héten, ha nem látok semmi javulást, akkor nem tudom mi lesz, mert már megbeszéltük a munkáltatóval a visszatérést... és ha állományba vesznek és elkezdem tölteni a szabikat, akkor már nem táncolhatok vissza, mert ki is rúghatnak, az meg a legrosszabb lenne... 10 napom van jelezni, ez pillanatnyilag nagyon kevésnek tűnik... Persze a gyerek érdeke az első.
Kitartás! Szerintem nehogymár még te érezd magad bűnösnek, hogy el kell menned dolgozni, hogy eltarthasd a gyerekedet és legyen mit ennie. Persze, hogy ő a kis buksijával ezt fel nem fogja, hogy nem azért akarod bölcsibe vinni mert szórakozol.
Ez a hányás dolog ismerős, jól látod, hogy figyelemfelkeltés. Nem leszel rossz szülő attól, hogy bölcsis a gyereked. Nekem a legkisebb gyerekem hisztizett a legtöbbet beszoktatáskor, a másik kettőnek volt cumija, és meg is engedték, hogy a szekrényükben legyen a beszoktatáskor, a picúrnak nem volt cumija mert eleve nem is akartam rászoktatni, ez közösségbe menet hátrány volt. A pedagógusok megnyugtattak, hogy ha nem húzom hosszúra a búcsúzkodást, hamarabb abbahagyja (noha a picúr pont még napközben is többször "rákezdett", a másik kettőnél ez bevált, rövid puszizkodás).
Emlékszem, az egyik pedagógus hívta fel a figyelmemet arra, hogy mivel a többiekkel kicsit érzékeny volt a lánykám (neki ilyen a természete), több királylányos mesét kellene olvasnom neki, mert neki úgy tűnt, hogy bent rekedt egy ilyen szerepben, és ezt fel kell dolgozni.
Megfogadtam a tanácsot és javára vált, pl nagy eredmény volt, hogy csak 2x kellett visszamenni puszizkodni, nem 5x:D
Ezzel nem tudok egyetérteni, hogy az a gyerek nem sír az oviba, akinek nincs mit veszítenie. Pont hogy az a gyerek, aki otthon is biztonságban érzi magát, az jobban mer közösségbe menni. Nem a rossz szülőnek a gyereke a szociálisabb.
Bár itt a topikban nem erről van szó szerintem, csak mondom, akinek otthon is rossz, annak máshol is az lesz.
Mindenképpen vissza kell menj dolgozni?
Én bölcsipárti vagyok, de ha ennyire ellenáll a gyerek, lehet még nem érett meg az iylen szintű elszakadásra.
.
Szegények:(
Reméljük mihamarabb rendben lesz minden mindkettőtöknél.
Aki megteheti bizony maradjon otthon amíg csak tud. Soha vissza nem térő három boldog év csak a gyerekkel. Utána már nekik is megkezdődik az "élet". Óvoda, iskola, munka, nincs megállás.
Sok kitartást és türelmet a csöppségekhez:)
Igen, ez már kőkemény figyelemfelkeltés részéről, hogy ő neki még nem jó tőled távol. :)
Ez valahol jó dolog is, hiszen ragaszkodik hozzád és erős a kapocs köztetek.
Szokták mondani olykor, persze nem mindig helytálló de azért kicsit megnyugtatja az ember lelkét ilyen helyzetben. "Az a gyerek nem sír a bölcsibe, oviba szoktatáskor, akinek nincs mit vesztenie." Azért van benne valami. :)
Vannak gyerekek, akik nem érettek, szociálisan, érzelmileg stb. az ovira, bölcsire, az anyától való elválásra.
Én is hasonlóan jártam, csak hányás nélkül, a gyereken olyan szeparációs szorongás lépett fel, amit még tőle 1x se láttunk. Pedig akkora társsasági lélek, idegenek közt is első alkalommal feloldódott, simán megbízott bárkiben, olyan könnyen oldódó típus volt 3 éves koráig.
Na de aztán jött az ovi, a beszoktatás, 3 hétig ment a szerencsétlenkedés, hozzáteszem az oviban dolgozók is hibáztak a dolgokban.
Mert semmit, de semmit nem segítettek a gyereknek, hogy rólam letudjon jönni és ott valakiben megbízzon és átvehesse valaki arra a félnapra az anyai szerepet úgy mond.
Szóval bölcsi, ovi is válogatja, nem csak az anyukán és gyereken múlik, hogy mennyire sikeres a beszoktatás.
Mivel itt nincs más intézmény, döntöttem, hogy mielőtt tönkre megy a gyerek, azóta idegen emberek közt is üvölt és fél, nagyon nehezen tudtam oldani benne ezt az újonnan jött félelmet, gyakorlással, hogy mentünk busszal, jártuk a várost stb.
Szóval én elmentem a jegyzőnőhöz és az ovi vezetőhöz, védőnőhöz, kérelmeztem a gyerek felmentését 1 évre meg is kaptuk!
Kellett vagy 2 hónap mire rendeződött a gyerek, de a 2 éves kora óta szobatiszta gyerekből, lett egy újra bepisilő, meg olykor pelust viselő.
Na gondolhatod mennyire örülök ennek, de türelemmel vagyok és rendbe hozzuk a dolgokat.
Nem feltétlenül alkalmas minden gyerek a korai leszakadásra, még 3,5 évesen sem!!!
Ez pedig nem szellemi vagy értelmi hátrány, hanem érzelmileg ami neki fel nem róható, egyszerűen pánikol és tiltakozik minden zsigere, attól hogy kiszakadjon az anyai biztonságból.
Adj neki időt, ha nem muszáj ne menj még vissza dolgozni, próbálj neki időt adni még.
Hiszti korszak is jön, dac korszak, szeparációs szorongás is vissza jöhet, szobatisztasági problémák ideje is vissza térhet, beszédfejlődésben is megállhat, mi is megjártuk rendesen, pedig a fejlesztő központban, gyógypedagógus is látta, pszichológus is, és mindegyik azt mondta semmi, de semmi baja nincs a gyereknek, sőt még okosabb is, olyan dolgokat is tud amiket iskolás gyerekek szoktak, csak még nem kell erőltessem az oviba menést, van ilyen...
Nincs ezzel különösebben semmi gond.
Viszont nekem mondták a dajkák is, hogy vannak minden évbe gyerekek, akik az egész évet az ablakba ülve sírnak, vonyítanak végig, nem esznek rendesen az oviban, amíg a szüleik vissza nem térnek, ez jelzés értékű dolog.
Haaaat, van ilyen, ismeroseim kozt is tobben. Sajna. Ez van :(
Nekem nem volt /lesz bolcsisem -fogalmam nincs ezt hgy tudnam kezelni (lehet. Hgy sehogy :(
Nalunk az van, hgy a gyereknek 3 eves koraig anya mellett a helye :)
A kicsiked szenzitivebb is valszeg, de van beszoktasi szakasz, ha jol egyutt mukodtok a bolcsisnenivel, bizti jo lesz.
Szegenyke :(
További ajánlott fórumok:
- Feljelentették a síró babát....
- Mit csináltok, ha egy szakítás után folyamatosan síró görcsötök van?
- Nagyon félek a fogászaton. Szédülés, sírógörcs..stb. Mit csináljak? Ideje lenne elmennem fogat húzatni.
- A párom megbánt, majd kigúnyol mikor sírok....
- Extra sírós 9 hónapos
- Segítsetek! A sírógörcs kerülget a legjobb ruháimat épp most tettem tönkre, összemostam, mivel tudnám kiszedni?