Háj-háború

Az elhízásnak különböző okai lehetnek, mindenkinél más és más. Lehet valamilyen betegség folytán, lehet örökletes, szülés után majdnem mindenki szenved tőle (kivéve a fentebb említett mázlisták) és van egy ok, ami szinte a leggyakoribb: a tunyaság.

Mert mennyivel egyszerűbb hódolni a kulináris élvezeteknek napkeltétől napnyugtáig, majd pedig a kanapén, kényelmesen emészteni egészen lefekvésig. Közben érzed, hogy ez így nem a legkomfortosabb, hiszen három emelet után kifulladsz, a nadrágodat pár használat után dobhatod a kukába, mert lyukasra dörzsölted a comboddal. Az eladók a boltban úgy néznek rád, mint egy leprásra és reggel nem azért töltesz fél órát a ruhásszekrény előtt válogatva, mert nem tudod eldönteni, hogy melyik felső megy jobban a nacidhoz, hanem mert keresed azt a pólót, amelyikben a legkevésbé buggyan ki a hájad oldalt. Közben pedig fájó szívvel nézed, hogy az idén is milyen csodaszép ruhák vannak a kirakatokban. Elmerengsz, majd pedig legyintesz, hisz úgysem fogsz ilyeneket hordani. Na itt van a nagyon nagy baki! Úgy hívják: beletörődés.

Mert azt a legkönnyebb mondani (hazudni), hogy elfogadtam magam ducin, boldog vagyok így is, és nem akarok lefogyni, mert nekem így jó. Ugyan már! Ez csak önámítás. Tíz nőből talán egy, akiről tényleg, őszintén sugárzik, hogy kövéren is boldog.

Szóval hagyd a mellédumálást és lásd be, az a legrosszabb, ha magadnak hazudsz.

Ezután jön a neheze. Úgy hívják: elhatározás Miután megvilágosodsz, belevágsz valamilyen fogyókúrába. Az elején természetesen borzasztó lelkesen, most megmutatom, hogy képes vagyok rá életérzéssel és bizakodva. Ha szerencsés vagy, és legfőképp kitartó, nagy valószínűséggel siker koronázza szenvedéseidet. Ha nem, akkor jönnek a kifogások, és újra a jó öreg önámítás. Azért nem ment, mert nem bírom ezt az étrendet, nincs időm/pénzem mozogni, annyi esemény volt mostanában, ahol nem mondhattam, hogy nem eszek, satöbbi…

Nem! Azért nem ment, mert nem akartad igazán. Mert legyőzött (már megint) a tunyaság.

Ezután jön az önsajnálat ,és az egész kezdődik előröl. Ördögi kör.

De nézzük a másik helyzetet, amikor is kitartottál, kemény voltál, és lefogytál, vagy legalább is súlyt vesztettél.

Boldogság, büszkeség, és növekvő önbizalom. Ezek a fogyás pozitív velejárói. És mi a negatív? Elbizakodottság.

Azt hiszed, ezzel véget ért a szenvedés, végre megint azt ehetsz, amit csak akarsz, hisz megérdemled. Meg bizony. Mértékkel. Csak sajnos ezt hajlamos vagy elfelejteni. Mert az, hogy sikerült lefogyni, csak egy csata volt a hájjal. A háború most kezdődik. Magaddal.

Rá kell jönnöd, hogy nem azért sanyargattad magad hónapokig, hogy aztán egy érvágással tönkre tedd az egészet. Persze, ez nem olyan borzasztóan egyszerű, mert mindig ott ül majd a válladon egy kisördög.

Meg kell tanulni mértéket tartani, megállj-t parancsolni. E nélkül megint a kanapén találod magad, és itt is kezdődik minden előröl.

Saját tapasztalat, hisz magamról írtam. De szerintem sokan magukra ismertek. Először a gimnáziumban fogytam le közel 20 kilót, örültem, mint majom a farkának, hisz sikerült!

Majd jött egy nagy szerelem, boldogság, és egyszer csak arra eszméltem, hogy a pasim nevet adott a hasamnak. Nem vicc, komoly! Itt már éreztem, hogy nem lesz ez így jó, de mégsem tettem érte semmit. Aztán elérkezett a nagy szakítás, ekkora már visszahíztam az összes leadott kilót. Ott voltam, ahol a part szakad.

De hát milyen is a női lélek? Dacból, bosszúból, majd én megmutatom, hogy fogsz te még utánam koslatni, nekiálltam újra. Hát igen, 18 kiló mínusz 3 hónap alatt. De ezt sem tudtam megbecsülni igazán. Azóta volt nem egy, nem kettő próbálkozásom, kisebb-nagyobb sikerekkel. De mindig győzött a lustaság.

Most újra próbálkozom, április közepétől. Hiszem, hogy most kitartok, mind a harcban, mind a háborúban. Naponta tornázom, szénhidrátot számolok, és minden nap, gondolatban végigjátszom, hogy milyen lesz vékonynak lenni.

Elérkezett az a pont, amikor rájöttem, hogy nem élhetem le az életem egy zsírbörtönbe zárva, és ennek az az ára, hogy le kell mondanom a kedvenc ételeimről, és meg kell emelnem végre a nagy seggemet, hogy a hasamról a bőr ne lógjon majd a térdemig…

Hogy könnyű-e? Kicsit sem. Hogy meg csinálom-e? Biztos vagyok benne.

Hisz nem akarok többé viszolyogva a tükörbe nézni, nem akarom visszahallani, hogy gyönyörű az arca, de igazán lefogyhatna, és nem akarok én lenni a kövér lány, akire senki nem kíváncsi igazán, mert nem vesznek emberszámba.

Szóval mi is kell a sikeres fogyáshoz?

- Egy jó diéta

- Rengeteg mozgás

- Kitartás, kitartás és kitartás

- Hit önmagadban és a célodban.

Ha ez a négy dolog megvan, már kudarc nem érhet. És ha nem sikerült, soha, de soha ne keress, és ne gyárts kifogásokat. Mert egyedül te vagy a hibás. Magunkkal a legnehezebb őszintének lenni.