Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Ha lehetne egy kívánságom... fórum

Ha lehetne egy kívánságom... (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ha lehetne egy kívánságom...

1 2 3
2015. dec. 5. 19:39
Azt kivánnám legyen egy házam Szentendrén és oda költöznék.
2011. júl. 17. 19:06
Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, a családomból legyen mindenki egészséges!
2011. júl. 17. 19:04
Gratulálok az édes kisfiúhoz, és elismerésre méltó a kitartásod! Sok boldogságot :)
78. coyot
2011. jún. 2. 20:32

Szegény legény kifog egy aranyhalat.

Azt mondja neki a hal: -ha visszaengedsz teljesítem két kívánságod!

Kettőt?????Mindig hármat szoktak...én is hármat szeretnék kívánni!!

Mire a hal:

-rendben ám,legyen...és most mond a második kívánságod !!!!

77. zsike88 (válaszként erre: 76. - 8f1ddc2679)
2011. jún. 2. 20:26
Talán neked meg nincs mivel átgondolnod, hogy valakinek talán a lelkébe gázolsz...Örülök neki h neked ez a legnagyobb problémád... De vannak itt olyanok akiknek több éve nem lehet gyermeke....Szerintem ez a kettő nem hasonlítható össze....Bár...végül is kinek milyen az értékrendje...Nem vagyunk egyformák...
2011. jún. 2. 14:39
bocs, nem az a címe a fórumnak, hogy "ha nem gyereket akarsz, ne írj ide". talán elszúrta a topicindító?!
75. zsike88 (válaszként erre: 74. - 8f1ddc2679)
2011. jún. 2. 02:44
Ha neked 5 szám oldja meg az életedet akkor elég szegény lelki világod lehet...Csak sajnálni tudom...Mellesleg mások itt babáról beszélgetnek nem épp az 5-ös a téma...
2011. jún. 2. 00:49
én csak 5 számot kérek.....
2011. jún. 2. 00:28
Én is csak egy kisbabát szeretnék kérni az Istentől...semmi többet...remélem megadja...bízom benne
72. Mayko
2011. márc. 25. 08:58
Probáld meg átadni az akaratodat Isten akaratának.Ne akarj gôrcsôsen kisbabát,ezt magad miatt mondom.Jol várakozz,kôzéppontod nyugalmábol.Legyen meg az Isten akarata életedben,add át neki a gondodat és ne csak fôldi orvosokban bízz,hanem fôként az égi orvosodban - csak ô tudja mi miért tôrténik az életedben.
2011. márc. 25. 07:27
Nagyon megható cikk! Nagyon tetszett!
70. Chrissy26 (válaszként erre: 66. - Napzuhany)
2010. nov. 10. 09:16
Szintén ugyanezt kívánnám!
69. 4ef9451d27 (válaszként erre: 68. - D10c9aeb45)
2010. nov. 9. 13:37

Látszik el sem olvastad a cikket...

Itt egészen másról van szó

2010. nov. 9. 11:55
Lehet olyat kérni, hogy mennyünk vissza 20 évet?
2010. nov. 9. 10:50

Megértem a gondolataid tesódék jövőbeli babája irányába.Mi anno 5 évet vártunk az 1.baba megszületésére...Persze sógornőmnek a 4.évben (miért is ne) született gyereke.Bementem megnézni a picit,de bár ne tettem volna...Azt a fájdalmat leírni nem tudom milyen volt látni a boldog családi idilljüket.Tudom ez borzalmas önzés volt részemről,örülnöm kellett volna hogy egészséges,szép pici,de én csak haragot,dühöt és bánatot,csalódottságot éreztem.Persze napokig szó szerint zokogtam.

Aztán rá másfél évre végre megszületett az 1.gyermekünk.Azóta pedig még 3 (a legkisebbek ikrek) ,amit sosem gondoltam volna...

Türelem-kitartás- és NE ADD FEL

Kívánom hogy rövidesen teljesüljön a vágyad!!!

2010. szept. 8. 12:15
Ha lehetne egy kívánságom én is gyermekeket remélnék. Nem pénz, nem külső adottság, vagy ajándék, EGÉSZSÉGES GYERMEK.
65. Andreababa (válaszként erre: 59. - PAnncsika)
2010. jún. 28. 16:38

Nekem a jelszavam hogy ne hagyd élni!!! :)

Viccet félretéve, szerintem az idő nem old meg ilyesmit...

64. Andreababa (válaszként erre: 60. - Kismorzsa)
2010. jún. 28. 16:21
Igen, én láttam egy hasonló helyzetet. A testvérem sógornője évekig próbákozott, de nem jött össze nekik a baba, most 39 és még mindig nem. A lényeg hogy a nővéremék is szeretnének lassan babát, de nem is mernek a család előtt beszélni róla a sógornőm miatt...de mi lesz ha állapotos lesz a hugi? nem tudom... elég kényelmetlen helyzet...
2010. jún. 27. 21:49

Kedves Panncsika !

tényleg soha ne add fel. Nekem van egy csodálatos kis fiam aki 3 éves, és Ő életem legnagyobb szerelme.

Mi szeretnénk egy másik babát, de sajnos nem nagyon akar összejönni. MÁr volt két méhenkívüli terhességem, és az átjárhatósági vizsgálat eredménye sem túl kecsegtető. Az egyik petevezetékem átjárható a másik nem. Tehát inszemináció kizárva, és törvényileg a lombik is kizárva. A remény azonban nincs kizárva. Lassan fél év telik el a második méhenkívüli terhességem óta, és még mindig rengeteget sírok, és persze ilyenkor vesz körül a legtöbb kismama. Nekem azonban annyi könnyebségem vagy, hogy vagy egy aranyos csemetém. Nagyon szurkolok neked, hidd el sikerülni fog.

2010. jún. 26. 13:50
Ja és még valami! Az én férjem szerencsére nagyon jól vette az akadályokat. Volt spermavizsgálattól kezdve andrológiai vizsgálat meg minden, de soha nem ellenkezett. Szerintem ő is legalább annyira vágyott a babára mint én és nem érdekelte milyen az odáig vezető út! Puszi
2010. jún. 26. 13:44
Én 20. héten veszítettem el az ikreimet. Borzasztó fájdalom volt, lombikos babák voltak, sokat szenvedtünk értük. Viszont másfél évre rá természetes úton lettem kismama, és már 21 hónapos a kis hercegnőm. A babák elvesztése után gyűlöltem kismamát látni,kerültem az állapotos ismerőseimet, mégcsak beszélgetnem se kelljen velük, ne kelljen érdeklődnöm a hogylétük iránt, mert irigy voltam rájuk, hogy nekik miért olyan jó, nekem meg miért nem. Nem emlékszem hogy írtad e hogy lombikprogramot próbáltátok e. Én nagyon ajánlom a budai meddőségi centrumot!!! Nem sok helyen találkoztam még olyan kedves orvosokkal, és ápolókkal. Tarts ki, nem irigyellek, de menni fog az. Csak tényleg ne add fel! Meginogni szabad, de föladni SOHA!!! Hiszen nélkülük mi értelme van az életnek?? Puszi!
2010. jún. 25. 20:18
Nálam a barátnőm lett terhes, illetve a haveri környezetben 2 másik babás is van....én is nehezen viselem ezt, hiszen nekem egyelőre nem adatik meg, hogy pocaklakóm legyen. Átérzem a problémádat, hisz tudom, hogy belül örül az ember, de mégis mélységes fájdalmat okoz ez az öröm. Nem egyszerű, de az biztos és én erre nagyon is próbálok ügyelni, hogy mindez nem mehet a barátságok rovására! Hisz szegények nem tehetnek róla, hogy nekik pik-pak összejött az, ami miatt mi már hosszú hónapokat szenvedünk. Tudom, hogy nehéz....de erre azért majd figyelj oda!
59. PAnncsika (válaszként erre: 57. - Birgi74)
2010. jún. 24. 18:04
Mi már túl vagyunk az ajtócsapkodáson, és minden máson is. Sosem beszélt szívesen az érzéseiről, mindenhez harapófogó kellett. Most egy kicsit nem nyaggatom. Pár hét múlva megpróbálom megint.
58. Venu (válaszként erre: 57. - Birgi74)
2010. jún. 23. 13:03
Én is így látom a dolgot! Beszélni, beszélni, beszélni róla!
57. birgi74 (válaszként erre: 53. - PAnncsika)
2010. jún. 23. 08:46

PAnncsika,

tudod ugye, h ez nem korfüggő? :)

Nem, Isten őrizzen attól, h lebeszéljelek a férjedről! Én házasság-, és hűségpárti vagyok, viszont nem csak a másikhoz, hanem magunkhoz is hűnek kell lennünk...

Kell erről beszélnetek, mert egy nőnek talán a legcsodálatosabb dolog, ha anya lehet. Ezt egy férfi nem biztos, h megérti egy egyszerű mondatból. Nem elég akarnod azt a babát, akarnod kell azt is, h a társad megértse, h mit jelent ez neked. És h t eis megérthessed az ő "indítékait", amikor a vérvétel ellen küzd.

Őszinteség. Ez lenne összefoglalva a javaslatom. :)

nem lesajnálóan mondom ezt, mert tudom, h ez (amíg ki nem jön az emberből a mélységi érzés, esetleg könnyekkel, és még a legintelligensebb embereknél is ajtócsapkodással járhat), de amikor elértek egymás legmélyebb burkához, akkor katarzis lehet, és megérthetitek, h mit miért...

de pont neked magyarázom ezt??? :) tessék használni, amit tudsz.


(amúgy én 33voltam, amikor megismertem a féremet.az sem volt korán.és egyátalán nem számítottam rá)

56. Venu (válaszként erre: 55. - PAnncsika)
2010. jún. 21. 18:40

Az jó!:)Csak nyalizzon:))jöhet az érintőképernyős teló is :))

Hát azt el sem tudom képzelni hogy mit fogsz érezni ha a testvéredék kijelentik hogy jön a baba...

55. PAnncsika (válaszként erre: 54. - Venu)
2010. jún. 21. 18:31

Bocsi, csak mobil netem van, és nem szereti a rossz időt.

Valahogy rá fogom venni. Most nagyon nyalizik, mert érzi, hogy baj van.


Bizony, tényleg nagyon szenvedek már. Szinte rettegek, hogy öcsiéknek mikor lesz baba. Hátha most sikerülni fog.

54. Venu (válaszként erre: 53. - PAnncsika)
2010. jún. 21. 18:24

Persze, tudom milyen a szerelem, meg mi nők egyébként általában elveszettnek érezzük magunkat egyedül :) még van időtök, csak úgy látom hogy te nagyon szenvedsz, és ez csak rosszabb lesz ha a családban baba lesz.

De, persze, próbáld meg rávenni/ráijeszteni Apára, hátha megérti hogy te azért élsz halsz hogy gyermeket szülj!

53. PAnncsika (válaszként erre: 52. - Venu)
2010. jún. 21. 18:18

Igen, tudom, hogy igazad van! Még nem tudom mi lesz. Lehet, ha egyszer kiakaszt, tényleg lelépek.

CSak még nem most.... Talán ostoba vagyok,de még szeretem. Nem hiszem, hogy csak úgy 36 évesen az ember talál magának egy másik ideális társat...ha van ilyen egyáltalán...

52. Venu (válaszként erre: 51. - PAnncsika)
2010. jún. 21. 18:14
Nem, persze hogy nem! Azt sem tudom mit tennék ebben a nagyon nehéz és kényes helyzetben. Csak nem szeretném ha becsapnád saját magad, ahogyan azt sajnos sok nő teszi.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook