Ha "'elfogy"' a Föld...

Ezeket a gondolatokat egyik reggel, munkába menet fogalmaztam meg, aztán úgy döntöttem, ''papírra'' vetem. Elgondolkodtam, hogy a Föld készlete vészesen fogy. Az erőművek például rengeteg szenet tüzelnek el, hogy nekünk embereknek legyen áram, amit előszeretettel használunk még akkor is, amikor nem is kéne.

Gondolok itt arra, hogy világos nappal égnek a villanyok.

Sokan mondják: - ''Hagy égjen, nem én fizetem!'' Persze ez is egy felfogás, csakhogy hiába fizeti ki valaki más, a Föld ezt nem kapja vissza.

Vagy ott van a víz. Ami nélkül nem lenne élet. Isszuk, főzzük, tisztálkodunk vele. Itatjuk házi kedvenceinket, és itt is itt van a pocsékolás. Munkahelyemen minden műszak után tusolnak a nők. Valaki már akkor megnyitja a csapot, amikor még csak vetkőzik le és orrba szájba folyatják a vizet. Persze, azt se ők fizetik.

Ezek mind a Föld tartalékai. Egyszer el fognak fogyni.

Gondoljatok bele, milyen az, amikor valamiért nincs víz a házatokban. Velem is előfordult már, tudom, hogy nincs, de automatikusan nyitom meg a csapot. Hoppá, hát persze... Ez jobb esetben csak pár óráig tart.

Vagy amikor nincs áram? Még tévé nélkül el is vagyok, internet nélkül is, de ha nincs áram nincs meleg víz, nem megy a keringtető szivattyú, nem tudok főzni, stb.

De most képzeljétek el, milyen lenne, ha sosem lenne többé víz? Sosem lenne áram, nem lenne szén és földgáz?

Én úgy vélem, ideig-óráig vagyunk itt a bolygón. Kölcsön kaptuk, mi pedig nem vigyázunk rá. Nem is tudom már, hol olvastam, hogy talán az Atlanti-óceánon mekkora nagy műanyag szemét sziget úszik. A sok nejlon zacskó, műanyag palackok, amiket kidobálunk, egy helyen rakódik le. Veszélyezteti az élővilágot, növényeket, állatokat. Erdőirtás, olajkút fúrás és még sorolhatnánk...

Nem is akarom tovább ragozni ezt. Elég, ha csak mélyen és őszintén belegondolunk:

Mi lenne, ha ''elfogyna a Föld''...?