Ha egy férfi azt mondja egy nőnek, hogy egyik pillanatról a másikra elhagyná őt, akkor az melyik pillanat lehet? (beszélgetés)
na, sírni, toporzékolni, megnyugodni, újrakezdeni
szerintem is az pont az a pillanat, amikor kimondta. Ahogy elkerüljük, kicsit visszább.
Nézd, nem tetszhetsz mindenkinek. Nekem is volt olyan fiúm -azért csak fiúnak írom, mert akkor még javában tini voltam- akibe én is belé ő is belém volt szerelmes. Csak nekem tiltották,hogy vele legyek. Se veled se nélküled volt. Amikor már úgy voltam,hogy oké tojok arra ki mit mond, otthagyott egy bányarémért. És én ezt most nem azért mondom, mert egy világ szépének tartom magamat, de az a csaj az tényleg csúnya. Mindenki -még a fiú haverjai is - ezt mondta neki. Utána dettó lejátszódott ugyanez. Aztán úgy voltam vele, nem futok olyan szekerek után amik nem vesznek fel. Utána jött a mostani párom, neki én vagyok a legszebb, nekem ő a legjobb. Élvezd az életet, aztán majd megtaláljátok egymást az Igazival. :-)
Egyébként egyszer már túltettem magamat rajta, akkor, amikor szándékosan kerültem és nem beszélgettem már vele. Akkor lezártam magamban az egészet, és elfogadtam, h nem szerelmes és hagyni kell az egészet. Csak akkor törtek újra felszínre a régi dolgok, amikor már x-edik alkalommal hívott el randizni, és én emiatt hittem azt, h mégis érez vmi komolyabbat. De nemrég megtudtam, h mégsem így van.
Az utolsó mondatod nagyon aranyos. :-) Az első kérdésedre pedig a válasz: ígérem, most már nem boncolgatom tovább a mondatait.
de akkor minek lovagolsz megallas nelkul ezen a teman? :) allandoan azt boncolgatod, miert mondhatta, amit mondott (mellesleg minden szava egyertelmu, felreerthetetlen). 6 ev alatt el kellene fogadni, hogy o nem erez irantad. a legtobb ember onbizalomhianyos, erre nem celszeru rafogni. elhiszem, hogy rosszul esik az embernek, ha nem viszonozzak az erzeseit, de te azt allitod, azota voltal szerelmes, volt kapcsolatod, nem ugy tunik. foleg azert, mert rosszul esik, nem kellene visszaterned mindig a temara es boncolgatni. innen varnal megerositest, hogy veled minden rendben, csak a pasi hulye? :) abbol van sok :)
Az az érdekes, h egy másik csalódáson, ahol tényleges párkapcsolatról volt szó, és a férfi nagyon szeretett engem és ezt éreztette is (vmi miatt mégis szakítottunk, de az indokot itt nem részletezném), ha nem is túl könnyen, de messze nem olyan nehezen tettem túl magam, mint ezen a plátói szerelmen. Egyébként úgy látom, h a barátnőd is önbizalomhiányos, akárcsak én. Úgy gondolom, h ezzel van a legnagyobb problémám, és részben ezért teszem magam túl nehezen a történteken. Itt ugyanis arról van szó, h mivel ennek a férfinak nem kellettem, levontam azt a következtetést, h bár vonzó vagyok (mint ahogy ő ezt sokszor elmondta rólam), de mégsem eléggé. Viszont nem szeretném orvos segítségét kérni, hanem inkább ismerkedni szeretnék, és meg szeretném találni azt, akivel kölcsönösen szerethetjük egymást.
azert ebben az esetben nem volt kapcsolat, csak egyoldalu platoi szerelem :) itt inkabb arrol van szo, hogy agyilag teljesen gyerek meg, es ugy viszonyul, mint egy tini az elerhetetlen popsztarhoz. de ezt idovel mindenki kinovi, ha nem, az mar igen, orvosi eset
nincs abban semmi szegyen vagy megalazas, ha viszonzatlan marad egy erzes. gyakran elofordul, hogy ismerkedeskor csak egy egyik erez vonzalma vagy lesz szerelmes. de az mar megalazo, mikor valakinek ennyire nyiltan ki kell mondani, tobbedjekre, hogy mi a helyzet, mert gondolom, nem az idojarasrol beszeltetek, amikor ez a tema feljott, es a pasi ezeket mondta. ha ezt nem tudod feldolgozni, hogy fogsz feldolgozni egy igazi, szerelmes kapcsolatban valo csalodast, vagy barmilyen nagyobb problemat?
Az a gond ezzel a felfogással hogy te magad nem fogod tudni megváltoztatni!!!
Az én barátnőmnek már mindenhogy megpróbáltam segíteni,eltaszítani tőle,de nem sikerült.Az a gond hogy a felfogással van és ez pszichés gond!
Itt ajánlanák számodra egy orvost, egy pszichológust akit keress fel,szívesen segít mert magadtól ez nem fog menni hidd el tudom!Itt már nem csak az érzelmekről van szó,hanem a felfogással,feldolgozással,mert ha valaki elhagy minket az olyan mint ha meghalt volna,csak egy két különbség van...de az agy dolgozik ezen és nem tudja feldolgozni!
A barátnőmmel is ez a gond.Próbáltam mindent megtenni érte de rájöttem hogy ez pszichés probléma.
Tehát akkor azt hittem, h a korkülönbséggel van gondja, ma viszont már tudom, h az igazi gond már akkor is az igazi szerelem hiánya volt részéről.
És amikor én voltam 17, akkor ez a férfi volt 29 éves. Tehát akkor még fiatal voltam hozzá, de mára már nem lennék az. Akkor még azt hittem, h igen nagy részben a korkülönbséggel van problémája, de ma már ez nem jelentene akadályt köztünk.
Jelenleg 23, akkor pedig 17 voltam, mint ahogy ezt írtam is.
Tehát fiatal voltam és tapasztalatlan. Éreztem, h a férfi vonzódik hozzám, és nem értettem, h ha szinte felfal a szemeivel és szívesen beszélget velem, akkor mi az, ami miatt nem akarja, h megpróbáljuk együtt. De hangsúlyozom, h az, h az erőltetés látszatát keltettem, tinédzser koromban történt, és később már átértékeltem az egészet és tanultam a saját hibámból.
Nos, talán valahogyan mégis megérezhette, h bár nem reagálok az üzeneteire, azért talán mégsem közömbös a számomra. Amikor még a múltban beszélgettünk, (ez már tényleg régen volt), akkor viszont elismerem, h éreztettem vele azt, h komoly kapcsolatot szeretnék. Sőt, azt hiszem, igazad van, mert úgy tűnt, mintha erőltetném az egészet. Viszont egy idő után már nem beszélgettünk, nem erőltettem semmit, és a randira hívó üzeneteire sem reagáltam. Elismerem, h a múltban hiba volt azt a látszatot kelteni, h erőltetni szeretnék bármit is. A múltban még nagyon fiatal (egészen konkrétan 17 éves) voltam.
bocsi, de en csak akkor tudom elkepzelni, hogy egy ferfi tobbszor is nyiltan kimondja, hogy nem szerelmes, es ha lenne is koztetek valami, biztosan elhagyna es masokkal is randizgatna, ha ugy erezne, hogy te nagyon eroltetni akarsz egy kapcsolatot.
Egyetértek, és azon leszek, h így legyen.
Azért utasítottam el, mert a múltbeli megnyilvánulásaiból éreztem, hogy hiába jönnék össze vele, az nem lenne tartós. És nem is tévedtem, mint ahogy ez kiderült. Mert most már tudom, h ha a múltban bármikor is igent mondok a meghívására, akkor azt rosszul tettem volna. Ő soha nem tudott volna igazán belém szeretni. A múltban, mivel sokat beszélgettünk, számtalan lehetősége lett volna arra, hogy igazi randevúra hívjon. De erre csak akkor került sor, amikor már nem beszélgettünk. Akkor már hiányoztam neki, de csak úgy, mint egy pótlék valaki / valakik helyett.
Mobilról küldtem az üzeneteket, így minden egybemosódott, és csak most látom, h ki mit írt. A mobilom lelassult, így csak részletekben tudtam leírni mindazt, amit eredetileg egybe szerettem volna leírni. Csak most látom, h ki mit reagált.
Te néha arra is figyelsz hogy mi mit mondunk??? Kezdem érteni hogy hol van veled a gond...
az a baj, hogy te mindezt csak sajat magadban gerjeszted. ha ismerkednel, baratkoznal, elned az eletedet, mar egyaltalan nem is erdekelne.
Tehát nem gondoltam volna róla, h tudván azt, h fájdalmat okozna nekem, úgymond bepróbálkozik nálam egy laza kapcsolat kedvéért. De tudom, hogy ő is csak férfiból van, és ezért tette. Ne haragudjatok a számtalan ebbem a témában indított különböző, ugyanakkor mégis ugyanoda kilyukadó kérdéseimért. Tudom, hogy naiv voltam, azt is tudom, h értelmetlen hülyeség tovább rágódnom ezen az egészen. Igyekszem továbblépni, és felismerni azoknak a férfiaknak a közeledését, akik valóságos pillantással tekintenek rám. Időre azért szükségem, de igyekszem minél többet kimozdulni, és nem önmagamba zárkózva siratni. Tudom, hogy nem én vagyok az első és nem is az utolsó nő, akinek viszonzatlan szerelme vagy szerelmi csalódása van.
Zárd rövidre a dolgot. Randizz vele. Ha van kedvetek bújjatok ágyba. Lehet hogy rögtön kiábrándulsz a szívtipróból :)
Na de komolyan. Mit vártál tőle? Mennyivel lenne jobb ha eljátszotta volna a hősszerelmest? Hittél volna neki? Akkor is ugyanúgy dobhatott volna. Ebben a játékban nem tudsz biztosra menni. Kockáztatni kell, aztán vagy nyersz, vagy nem.
ez legfeljebb a buszkesegednek, hiusagodnak fajhat, de ha te ennyyire nem tudod tultenni magad ennyi ido alatt sem a semmin, arra nincs megoldas. akkor szenvedjel, hisztizzel, nyissad naponta az uj forumokat, nem tudom, ettol mit remelsz. igy kepzeled az eletedet, hogy egy olyan ferfi utan sirsz, akit nem erdekelsz, es meg sem tudhattad, milyen egy ferfi-no kozotti igazi szerelem?
Azt is tudni kell, h valamikor réges-régen beszélő viszonyban voltunk egymással. (nem jártunk, hanem csak beszélgettünk). Én egyre mélyebb érzéseket tápláltam iránta, ő viszont mindig csak annyit mondott nekem, hogy hihetetlenül vonzó nő vagyok, ezenkívül nagyon kedves, bájos és aranyos. Viszont némely elejtett megjegyzéséből tudtam, hogy vki mást szeret. (aki talán sosem lehet az övé) Ez nekem fájdalmat okozott, így egy idő után igyekeztem kerülni a társaságát, és nem adni alkalmat arra, h beszélgessünk. Ekkor viszont úgy tűnt, h mégis hiányzom neki, mert elkezdett nekem írogatni, és hiába utasítottam el, majd pedig nem reagáltam neki, nem hagyta abba. Tudom, h naiv voltam, de azt hittem, mindezt azért teszi, mert rájött, h mégis többet jelentek neki. És miután tisztában volt azzal, h a múltban ő nagyon fontos volt nekem, és egyszer azt is mondta, h nem akar fájdalmat okozni nekem, tudhatta volna, h már akár önmagában egy ilyen célú randimeghívással is fájdalmat okozhat.
További ajánlott fórumok: