Ha az egyik közeli ismerősödről kiderülne hogy AIDS-es te mit tennél? Ugyanúgy viselkednél vele, vagy tartanád a 3 lépés távolságot? (beszélgetés)

Örülök hogy egyetértünk :)

Írtad a kapcsolat mélységét, milyenségét. Ha ez például egy munkakapcsolat, vagy távoli ismerős, szomszéd stb., akkor úgy vagyok vele, hogy pláne nem érdekel, közöm sincs hozzá. Mivel eddig is felüleltes volt a kapcsolatunk semmi nem fog változni, hiszen nagy valószínűséggel szóba sem kerül közöttünk. Én legalábbis nem a szomszéd Manci nénivel szoktam megvitatni az egészségügyi problémáimat :)

Szóval, szívemből szóltál:))

Még annyit, hogy minden nagyban függ a kapcsolat milyenségétől/mélységétől, de ezért semmiképp nem ítélnék el senkit.

Szívemből szóltál:))

Ha megvan a kölcsönös tisztelet/szeretet, akkor úgyis tudjátok milyen "óvintézkedések" szükségesek ilyenkor. Már ha egyáltalán kell.....

3 lépés távolság? Inkább 4 lépés plussz közelség. Éreztetném vele, hogy semmi sem változott a kapcsolatunkban, mint ahogy ő sem változott ezzel. Ugyanúgy maradnának a találkozáskori ölelések, puszik stb. Ha egy ismerősödről az derül ki, hogy pl. rákos, tartod a három lépés távolságot?

Erről egyébként az a történet jut eszembe, amikor egy nagyon jó ismerősöm kb. 5 év ismerettség után coming out-olt a társaságba és bevallotta, hogy leszbikus. Valahol egyértelmű volt, senki sem lepődött meg rajta. Ő pedig később elmondta, hogy mennyire hálás, amiért semmi sem változott emiatt a kapcsolatunkban, mert sokan voltak akik ezután például kínosan kerülték a legapróbb testi kontaktust, vagy egyszerűen megszakították vele a kapcsolatot. Sosem értettem, hogy ha van valaki, akit millió dologért szeretsz, akkor hogy tudsz tőle elfordulni ilyesmi miatt? Ő ugyanaz az ember akit megismertél és megszerettél.

Miért kellene tartani emiatt akárhány lépés távolságot??

Az aids -et nem lehet csak úgy elkapni ,mint egy náthát!

Akármilyen jó ismerősöd ,gondolom nem bújsz vele ágyba ,vagy használod a fogkeféjét?!

Ez nehéz kérdés.

Persze, megpróbálnék ugyanúgy viselkedni vele,de szerintem,úgyanúgy kezelni Őt mint előtte már nem lehet.Nem magától a betegségtől félnék,csak feszélyezettebbé vállna a kommunikáció,zavartabban viselkednék.Ha partner benne és azt mondja,üljünk le és beszélgessünk róla,lehet hipp-hppra elmúlna a zavartság,de nem mindenki partner ebben.Lehet csak magábafordul és sajnálkozik,ami érthető is ,csak így az Őt körülvevő emberek már nem tudják 100%-ig úgy kezelni,mint amikor még egészséges volt.Olyan az mint amikor valakinek az ismerőse kerekesszékbe kerül(persze elméleti síkon)hiába próbálnánk fesztelenül beszélgetni vele nem menne úgy mint régen...

Hát igen!

Általában a bajban derül ki, hogy ki az igazi barát és ki nem! :(

Ha kedvelem esetleg nagyon közeli barát természetesen ugyanúgy viselkednék vele, és mellette állnék a bajban!

Ha nem kedvelt ismerősöm lenne, ez nem változtatna a viszonyunkon, legfeljebb sajnálnám és annyi!

én valószínűleg ugyanúgy, csak sokat kérdezgetnék tőle a betegségről:S

Nem szoktam senkit elítélni.