Ha a férjed azt mondaná.... (beszélgetés)

Végre jó hir.

Pont akartam kérdezni, a héten nem jártam erre, mi ujság.

Akkor kezd megoldodni a dolog.

Egy jó munkahely nagyon sokat jelent, no és persze a pici lány.

Drukkolunk, puszi.

Szia!

Köszi jól vagyunk, kaptam egy nagyon jó munka- időben és bérben is kedvező állást, hétfőn kezdek...

Igazából nincs semmi gond, a lányom sem, és én sem hiányolom a "férjecskémet"..ma felhívott mivel fizetést kapott, hogy kell-e pénz..mondtam csak a gyerektartás, ami ugye 20%-a bérének, az 50.000 ft. Annyit beadott, és megkérdezte, hogy elviheti-e a lányomat hétfőn, mondtam, ha a gyerek akar menni, akkor igen...

A lakásomat október 1-én veszik ki, úgyhogy tulajdonképpen ennyi...

De megkönnyebültem, nem kell örökké alkalmazkodnom és a hangulatváltozásaihoz igazodni.

Még meg kell vele beszélnem hogy közös megegyezéssel dobjunk egy válópert is.

Hát kb. ennyi..

Gratulálok!

Végre jó hírt is lehet olvasni itt a fórumban!

ó, mekkora bunkó paraszt!

Szerintem kérd el tőle az elmúlt néhány éjszaka árát, attól majd kerekedik a szeme.

óó, köszönöm :)

És a kicsi lányod most ment először oviba? Hogy tetszik neki?

Hogy hogyan?

Ha már kérdezted: 16 évesen mentem hozzá feleségül. Ő akkor 32 volt.

Még suliba jártam, és terhes maradtam.

Mindenki,orvos,tanárok azt mondták,első terhesség,ha szeretném,hagyjam meg,főleg,ha a fiú elvesz.Elvett,bár az anyja nem nagyon akarta engedni.

Aztán ő tudott lakást venni, anyám nem tudott semmit adni,egyedül nevelt engem,és az akkor 5 éves tesómat.

Elköltöztünk ebbe a lakásba, de azzal a feltétellel,ha anyám oda nem teszi be a lábát.

Oké. Aztán egyre hülyébb lett,állandóan felhánytorgatta,ki mit hozott a házasságba,persze,én semmit. Miből,az iskolapadból?

Aztán rendre megkaptam,nézzem meg,kinek a neve van a névtáblán,ahoz tartsam magam.

Kur..a szenvedtem,de tűrtem.

Bőgtem,könyörögtem.,és nem értettem,mért kapm mindezt,mi a bűnöm?

Az anyagi fölényét állandóan fitogtatta,pedig én is dolgoztam,sőt ő évekig munkanélküli volt,úgymond én tartottam el.

Na,akkoriban azért már kinyílt a pofám.

Aztán a kisfiam egyre nagyobb lett,kinőtte a két gyerek a bútort, a lányom középsuliba járt,zavarta az átszűrődő tv, a hang, a fény... átjártunk a szobáján...

szeretett volna egy másik szobát,ahol nyugi van,tanulni tud.Mert a köcsögöt hiába kérte,halkítsa le a tv-t,nem tette meg.Azt mondta neki,hülye vagy,ha nem tudsz tanulni szakmunkásképzőben a helyed!

Kinőttük a kis lakásunkat. Ez már egy családi ház volt, végtelen lehetőségekkel.

Pénz megvolt rá,mert gyűjtögette titokban,hol nyíltan, és mégsem csináltunk semmit. Nem engedte.Azt mondta,anyám adja el a lakását, adjon pénzt,akkor lesz bútor, bővítés,másik szoba.,a kicsinek ágy.Ha tudott volna adott volna,de ez a szemét tudta,hogy nem tud,és ez nekem mennyire fáj.

Ezzel szadizott.

most már egy éve beadtam a válópert, nem részletezem, de van saját kis otthonunk, jól megvagyunk.

MOst már nyugodtan alszunk el, sötétben,csendben,nem égeti az arcunka a villanyt senki,és nem ordít a tv.,nem cseszeget senki.

A válópert húzza-nyúzza,gondolom a pénz miatt is,ami jár még.

Amíg szerettem,mindent elnéztem neki.,aztán,ahogy feloszlott a lila köd,jó tizen év után,és előjöttek a sérelmek,szinte újra éltem őket,na onnatól nem volt megállása előttem.

Azt is tudom,az anyja volt ilyen, és ő tette tönkre a fiát.

Bocs,ha hosszúra nyúlt az írásom!