Gyermekversek / tanítsunk gyermekeinkkel verseket/ (beszélgetés)

Rajzolósok, nálunk ezek is sikeresek és nem kell nagy kézügyesség hozzá

GÓLYA

Áll egy kis pont magába,

bekerítjük karikába.

Két kis zsinór lóg le róla,

nono ez még nem a gólya.

A tojása kerek, hegyes,

mindjárt itt áll a vén begyes,

hurkapálca hosszú lába,

azzal gázol a mocsárba.

Piros csőre hosszú, hegyes,

jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)

NYUSZI (hátulról)

Rajzolok egy kerekecskét,

gömbölyűre mint a zsemlét.

Kerekecskén kis gombocska

akárcsak egy baba volna.

Gombocskának két nagy füle,

vajon ki néz ki belüle.

Bajuszkája, farkincája.

Kerekecske gombocska

itt csücsül a nyulacska.

Sziasztok egy régi versike, szinte minden lánynévvel helyettesíthető.

Nálunk "Nóri baba", már lassan egyedül mondja az egészet.

Sári baba, rossz baba,

Mindig kócos a haja.

Mosakodni nem szeret,

Meg nem issza a tejet.

Sári baba megjavul,

Mosakodni megtanul,

Veszek neki szép ruhát,

A hajába pántlikát.

Donászi Magda: Búcsú az óvodától

Hároméves voltam, mikor idejöttem,

Most a búcsúzkodás bizony nem megy könyen.

Másé lett a fogas, az én kedves jelem,

De az iskolában vár már az új helyem.

Másé lett a kedves, kékvirágos csésze,

A kékrózsás tányér, s más ül a kis székre.

Ma még én öntözöm itt a sok virágot,

De holnap iskolában tanuláshoz látok.

Búcsúzzunk el babák, morgó mackóbácsi,

Holnap a betűkre leszek már kíváncsi.

Fehér köténykémben nem leszek már napos,

De majd megtanulom, hogy milyen a hatos.

Szállnak az évek, hónapok és napok,

Napos naptárunkban fordítsunk egy lapot.

De már nincs több lap a napos naptárban,

Búcsúzó karomat ölelésre tárom.

Fáj a búcsúzkodás, a szó sem jön könnyen,

Ugye nem csoda ha kicsordul a könnyem.

Lassan jár a csiga-biga,

Táskájában eleség.

Várja otthon lánya, fia,

Csiga-biga feleség

Pont, pont, vesszőcske,

készen van a fejecske,

kicsi nyaka, nagy a hasa,

készen van a török basa.

Így ketyeg az óra tik-tak jár.

Benne a manócska ka-la-pál.

Ha az óra megállt és nem jár.

Alszik a manócska és NEM KALAPÁL !

Nyuszi fülét hegyezi,

a bajuszát pödöri,

répát ropogtat,

ropp, ropp,

nagyot ugrik,

hopp, hopp!

(ezt el is lehet mutogatni)

Egyszer volt egy kemence,

Belebújt a kis Bence.

Kormos volt a kemence,

Fekete lett kis Bence.

Odament a mamája,

Nem ismert a fiára.

Becsukta a kemencét,

Jól megszidta kis Bencét.

Lóg a lába, lóg,

nincsen semmi dolga,

mert ha volna dolga

nem lógna a lába!

Végül az én örök kedvencem, Szalai Borbála versei:

Süni Samu

Süni Samut odújából

kicsalta a kikelet...

- Jó, hogy megjött már a tavasz,

kezdtem unni a telet!...

S amint éppen nyújtózkodik,

arra ballag Nyúl Jenő:

- Szép, jó reggelt! Süni pajtás,

elég későn bújsz elő!

Látod, én már fel is vettem

halványszürke öltönyöm.

Valahányszor jön a tavasz -

új ruhába öltözöm.

Te még mindig ezt a kopott

tüskés gúnyát viseled?

Ejnye, ejnye, Süni komám,

elég ósdi viselet!

Ha akarod, elmehetünk,

felkeressük a szabót:

varr ő neked puha prémből

új nadrágot, új zakót...

- Nincs szükségem a szabóra!

Régi ruhám megteszi.

S ha nagyon kell, tüskéimet

majd köszörűs hegyezi!...

Hápi kacsa

Volt egyszer egy kicsi kacsa,

úgy hívták, hogy Hápi.

Alig bújt ki a tojásból,

máris tudott járni.

Pihés volt a feje, nyaka,

szárnya, hasa, háta,

színe pedig, mint a pitypang,

éppen olyan sárga.

Hápi kacs minden reggel

fölkelt kakasszóra,

kapta magát s szaporázva

totyogott a tóra.

Hogy a vízbe toccsanhasson,

mindig csak azt leste...

Fürdött reggel, fürdött este,

jót lubickolt este.

Hát egy napon Hápi kacsa

csodálkozva látja:

hófehér lett nyaka, hasa,

háta meg a szárnya!

Addig-addig mosdott, fürdött

lubickolt a tóba -

amíg az a szép sárga szín

mind lekopott róla...

Ez a kedvenc versem:

Szalai Borbála: Ugye, te se láttad?

Sírni a napocskát

ugye, te se láttad?

Soha nincsen arcán

szomorúság, bánat.

Én csak mosolyogni

láttam őt az égen,

könnycsepp sose csillant

ragyogó szemében …

Néha azért arcát

felhők közé rejti.

Vajon miért akarja,

hogy ne lássa senki?

Sírdogálna mégis,

s nekünk nem mutatja?

Felhőkkel a könnyét

gyorsan felitatja? …

Mert amikor újra

felbukkan az égen:

mosolygós az arca,

nincs könny a szemében.

Ha lesz időm, begépelek még párat, tényleg nagyon aranyosak! :)))

Jó verselgetést!

Janicsák István versei:

Este

Este, ha éj szele

száll a tavon,

Ülnek a békák,

hallgatagon.

Nézik a holdat,

az égi csodát,

Tõle remélnek

több vacsorát.

Vágta

Csattog a patkó a vén betonon,

vad lovam vágtat

az utcasoron.

Pattan a szikra a körme alatt,

néznek a népek,

amerre halad.

Vágtat a vágtat a büszke lovam,

lábain színezüst

patkója van.

Röppen a szélben a büszke sörény,

trappol a pejkó

az utca kövén.

Nagymamámtól... van dallama is.

Cini-cini cincog az egér,

cini-cini, vígan él.

Nincs itthon a cica,

senkitől se fél.

Ha megjön a cica, kutya,

az se sokat ér,

mert a kisegér

az minden lyukba belefér!

Bartos Erika: Pöttyös mondóka

Erdőben kis ház, pöttyös a fala,

Vidáman süt rá a nap sugara.

Pöttyös a kémény, felszáll a füstje,

Pöttyös a labda, pöttyös a bögre.

Pöttyös a cserép, pöttyös a csengő,

Pöttyös a lufi, pöttyös a lépcső,

Pöttyös a kisszék, pöttyös a lámpa,

Pöttyös az ágyban a paplan, a párna.

Pöttyös a függöny, pöttyös a kocka,

Pöttyös terítőn pöttyös a kanna.

Tudod-e a ki lakik ebben a házban?

Ki alszik békésen a pöttyös ágyban?

Babóca az, nem más, katicabogárka,

Katicakislány, pöttyös a háta.

Gazdag Erzsi

TARKA CICA, FEHÉR CICA

Tarka cica,

fehér cica, haj!

Meglátta, hogy

kemencén a vaj.

Tarka cica,

fehér cica

egyet ugrott, haj!

S nyelve hegyén

elolvadt a vaj.

A gazdasszony

haragjában

seprűt fogott, hej!

S kopogott a fehér cica-,

tarka cicafej.

MESEBOLT

Volt egyszer egy mesebolt,

abban minden mese volt.

Fiókjában törpék ültek,

vizilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,

apró manók táncba fogtak.

Kaszás pók varrt az ablakban,

lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.

Az egylábú kettőt lépett.

Cégére egy tündér volt.-

... Ilyen volt a mesebolt.

Üdv mindenkinek!

Óvodásoknak írta Gazdag Erzsi a verseket, jó néhány generáció felnőtt rajtuk:

Gazdag Erzsi

A CSAVARGÓ FÜSTGYEREK

Kémény száján füstgyerek

erre-arra tekereg.

Uzsgyé! Apja nem látja,

elindul a világba.

Szellő-szekér arra jár.

Kocsisára kiabál:

"Jó lenne, ha felvennél,

s egy faluig elvinnél!"

"Egy faluig? Kettőig!

Elviszlek a felhőkig!"

A felhőkig elvitte,

s az egyikre letette.

Most is ottan sírdogál,

soha haza nem talál.

NYÁRI ESŐ

Rakoncátlan szélgyerek

égi tónál tekereg.

Unatkozik,s unalmában

mireg-morog, kesereg.

Arra sétál felhŐcske.

Orra búbján szeplŐcske.

Szél csúfolja, megfricskázza,

csak akkor old kereket.

Szegény felhŐ sirdogál,

fájó könnye hulldogál.

Szikkadt földre lepereg;

nyári esŐ csepereg.

Az ÖRÖK MÓRA FERENC

nagyon szeretem

Móra Ferenc: Zengő ABC

Aranyalma ághegyen.

Bari bég a zöld gyepen.

Cirmos cica egerész.

Csengő csikó heverész.

Dongó darázs döngicsél.

Esik eső,fúj a szél.

Füsti fecske ficsereg.

Gerle, galamb kesereg.

Gyom között gyors gyík szalad.

Harmatos hajnal hasad.

Itt van már a zivatar!

Jó az anya, jót akar.

Kivirít a kikelet.

Leveles lesz a liget.

Lyukas fazék fekete.

Mese, mese, meskete...

Nádat a szél legyezi.

Nyúl a fülét hegyezi.

Orgonafán méhike.

Összerezzen őzike.

Patakparton pipitér.

Róka szava kicsit ér.

Susog a sok sasmadár.

Szilvafára szarka száll.

Tücsök tarlón hegedül.

Tyúk az árkon átrepül.

Uccu, csípd meg, hóha, hó!

Ürgét fogott a Sajó.

Vércse vijjog délelőtt.

Zörgetik a vasfedőt.

Zsindelyezik a tetőt.

Erre emlékeztek még? :)

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?

Volt egy dongó,

meg egy légy,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy molnár,

meg egy pék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy asztal,

meg egy szék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy kantár,

meg egy fék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Ha neked ez

nem elég,

öleld meg a

kemencét!

Bumm!

Piciknek:

Itt a szemem, itt szám,

ez pedig az orrocskám.

Jobbra-balra két karom,

forgatom ha akarom.

Két lábamon megállok,

ha akarok ugrálok.

Gomba, gomba, gomba...

Nincsen semmi gondja.

Ha az eső esik rája,

nagyra nő a karimája.

Az esőt csak neveti,

van kalapja, teheti.

Gyülekeznek a felhők,

esik az eső,

kopog a jég,

dörög az ég,

villámlik, lecsap

és kisüt a nap.

Ezt tegnap kaptam "vissza", már nem emlékeztem a pontos szövegére:

Tavaszi szélben alszik a rét

Hold dédelgeti fák levelét

Méh is elrakta kis kosarát

Sárga kabátot vesz fel a nád.

Mákvirág hunyja szép szemét

Esti ruhába bújt az ég

Mókusgyerek is szendereg

Szellő járja a kerteket.

Nyulacska fekszik és pihen

Homályos erdő mélyiben.

Harkálymadár azt mondja: Kopp!

Várjuk csak meg a holnapot!

Sündisznó mondja: Itt az est,

társaidat most ne keresd!

Brummog a mackó: Este van,

fáradtnak érzem most magam.

Szitakötőnek szárnya ragyog,

erdőben járnak szép szarvasok.

Őzike lába messzire visz,

halakat dajkál, ringat a víz.

Bokrok tövében alszik a hangya,

levélből készült paplan takarja.

Harmat hull már a tücsök fejére,

aludni hívja párnája széle.

Jánosbogárka lámpája fénylik,

bokortól fáig - Göncölszekérig.

Ráhinti fényét fűre, bokorra,

nagyokat horkol vackán a róka.

Százszorszép a réten, elalszik most szépen,

aludj te is, Zsuzsi lányom, csillag jár az égen.

Százszorszép virága szirmai bezárta,

eloltjuk a fénylő lámpát, csend borul a házra.

Eszembe jutott mégegy. :)

Bárcsak élne még Nagyim, amik nem jutnak eszembe, segítene... :(

Miért sírsz úgy Katica?

Tán megkarmolt a cica?

Szeretem én a cicát,

Nem bántja az Katicát!

Tán valami volna jó?

Itt van szőlő, mogyoró!

Nem kell szőlő kenyérrel,

jól laktam már dinnyével!

Jancsi vert meg?

Mondjad hát!

Hátrakötöm a sarkát!

Se a Jancsi, se a Palcsi,

ha idejön ne hajtsd ki!

Ejnye, ejnye kisleányom,

na ne mondd, nem kívánom...

Megmondom hát ne ríkass,

rám nézett a kakas!

Ez lehet hogy ismerős Nektek:

Mesebeli kiskirályhoz

betévedt egy kisleány,

mikor éppen uzsonnázott

tulipános udvarán.

Ugye szép itt, ugye jó itt?

Nézz csak ide meg oda!

Bársony itt a gyepes udvar,

drágakő a palota.

A mi cicánkezüst szőrű,

aranytollú a libánk.

Maradj itt minálunk,

Örökre te kisleány.

Köszönöm a meghívását,

de el nem fogadhatom,

szalmatetős kicsi kunyhó

a ház ahol (én) lakom

A mi cicánk fehér szőrű,

nem aranyos a libánk,

de ott van a két testvérem,

édesanyám meg apám.

Ha ölelnek, ha csókolnak,

fejem rájuk hajthatom,

szalmatetős kicsi kunyhót

a világért nem adom!

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Hol volt, hol nem volt. . .

Volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska.

Volt annak két iciri piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri piciri kis macska,

hová lett az iciri piciri barmocska.

Bejárja az iciri piciri kis erdőt,

s nem leli az iciri piciri tekergőt.

Bejárja az iciri piciri kaszálót,

s nem látja az iciri piciri kószálót.

Rátalál egy iciri piciri kis tökre,

bánatában iciri picirit meglökte.

Felfordult az iciri piciri tököcske,

benne a két iciri piciri ökröcske.

Megörült két iciri piciri ökrének:

vége van az iciri piciri mesének!

És van mégegy amit nagyon szeretek, erre is emlékszem, sőt.. több is van.

Donászy Magda: Mese a Télapóról

Mesebeli erdejében, Télapóka jár serényen.

Napkelettől fényes délig, két kosárral jön-megy végig.

Fényes déltől napnyugtáig sorra nézi fügefáit.

Csendesen lép, hangtalan. Tán valami titka van?

Van két dió-óriása, mind a kettőt jól megrázza.

Szarvas gidák, őzikék, hámozzák a gesztenyét.

Mókusnak is kedve támad, megmászni a magas ágat.

Jókedvében ropogó, táncot jár a mogyoró.

Hajnal óta, nóta, móka a mogyorót szarka, csóka,

Csőre csípi, veszi, viszi, háncskosárba, zsákba teszi.

Ott a dió száza már, arany-ezüst mázra vár.

Télapó már vesszőt vág, abból lesz az aranyág.

Télapóka erdejében esik a hó egész télen.

Mindent látó távcsövével balra tekint, jobbra kémlel.

Megnézi az iskolákat, arca derül, szépet láthat.

Még a bajsza is nevet, mennyi-mennyi jó gyerek.

Mosolygása mind vidámabb, fényesíti az almákat.

Csokoládé csizmatalppal, száz pár csizmát végigtalpal.

Polcon, falon, tölgyasztalon, piros alma, dió halom.

Szaloncukrot rejt a zsák, integet az aranyág.

Vidáman megy háztól házig, iskolától iskoláig.

Van öröm, a fiúk lányok, kibontják a teli zsákot.

Szemük ragyog, mint a csillag, körülöttük erdőillat.

Víg a nóta, víg a szó, éljen, éljen Télapó!

Ez egy kincs amit most leírok Nektek, Nagyimtól tanultam: minden szavára emlékszem...

Ez a fiú kit itt látsz,

Konok Peti, huncut srác.

Makacs gyerek mód felett,

Fogat mosni nem szeret.

Ott a szájvizes pohár,

benne fogkeféje vár.

Szegény kefe elbúsul,

Peti hozzá sose nyúl.

Cukor kell a Petinek,

ám a csokit sem veti meg!

Soga ellen sokat vét,

Mert nem használ fogkefét.

Így megárt a jó falat,

fogak között ott marad,

egy kis ételmaradék...

Baj lesz ebből Peti még!

Búsan zeng most kis dalom,

fáj a foga, borzalom.

Mert fogrémmel sosem élt,

foghúzás lesz, jaj hogy fél!

Viszik doktorbácsihoz,

Peti szurol, sápítoz...

Ígérne már fűt és fát,

csak ne húzzák a fogát!

Ám a doktor gyorsan, jól kihúzza

és eképp szól:

Mindjárt jobb lesz a sorod,

ha ápolod fogsorod.

És Peti egy szép reggelen,

mosdójánál ott terem.

Megtörtént a csoda itt,

mondni kezdi fogait!

És mivel a példa jó,

apa, anya, nagyanyó...

valamennyi nekilát,

szájat ápol a család.

Sziasztok! Köszi Zebracsikó! :)

Érdekelne több verses mese is, a könyveim sajnos elkeveredtek.

Sulyok Magda: Még a cica is mosakszik

Tasnádi Varga Éva: Alszik a rét

Egyelőre ennyi, de ha eszembe jut még valami jelentkezem!

Illetve ha van hasonló régebbi verikétek, szívesen veszem!